A legelésző kecskék egyre gyakoribb látványt nyújtanak Los Angelesben. Vajon ez az ősi megoldás az erdőtüzekre valóban megakadályozhatja az egyre nagyobb és hevesebb lángokat?
Tipikus Los Angeles-i látvány: a Csendes-óceán csillog a kristálytiszta, ragyogó kék ég alatt, a több kilométernyi aranyszínű homokos strandok, ameddig a szem ellát. Egy kecskenyáj pedig bizonytalanul ül egy szikla tetején, és élvezi a több millió dolláros kilátást.
Ezek azonban nem akármilyen kecskék – ők jelentik Kalifornia új titkos fegyverét az erdőtüzek elleni küzdelemben, és az egész államban legelnek.
“A fogadtatás elsöprően pozitív, bárhová is megyünk” – mondja Michael Choi kecskepásztor. “Amennyire meg tudom ítélni, ez egy win-win forgatókönyv.”
Choi vezeti a Fire Grazers nevű családi vállalkozást, amely kecskéket ad bérbe városi ügynökségeknek, iskoláknak és magánügyfeleknek, hogy megtisztítsák a hegyoldalakat és a nehezen megközelíthető területeket a bozóttól. A cégnek 700 kecskéje van, és nemrégiben bővíteniük kellett az állományt, hogy lépést tudjanak tartani a kereslettel.
“Azt hiszem, ahogy az embereknek egyre inkább fontos valaminek a környezeti hatása, úgy lesznek tudatosabbak abban, hogy milyen módszereket akarnak alkalmazni a gyomok irtására és a természetben előforduló tűz elleni védelmére. Tehát egyértelműen nagyobb a kereslet, és ez egy növekvő tendencia” – mondja.
Kalifornia az 1980 óta egyre gyakoribbá, pusztítóbbá és nagyobb méretűvé váló erdőtüzek elleni küzdelem epicentrumában van. A CalFire (California Department of Forestry and Fire Protection, az állam tűzvédelmi hivatala) szerint 2021-ben Kaliforniában “példátlan” tűzvészek pusztítottak, és csak az egyik tűz több mint 960 ezer hektárt (3885 négyzetkilométer) égetett le. A jól időzített esőzések némi enyhülést hozhatnak, még akkor is, ha a tágabb értelemben vett helyzet továbbra is súlyos. A 2022-es erdőtűzszezont az állam számára “enyhének” minősítették – több mint 300 ezer hektár (1214 négyzetkilométer) égett le, szemben az ötéves átlaggal, amely 2,3 millió hektár (9307 négyzetkilométer). Idén az augusztus az átlagosnál hűvösebb és csapadékosabb volt Kaliforniában. Ennek ellenére több mint negyedmillió hektár égett le, és négy ember meghalt.
A kutatások szerint az olyan tényezők, mint például az éghajlatváltozás következtében kialakuló melegebb és szárazabb körülmények, kulcsfontosságúak a tüzek kockázatának és súlyosságának növelésében. Vannak azonban olyan tanulmányok is, amelyek szerint a területgazdálkodás is fontos szerepet játszhat, mivel az elhalt fák és száraz bokrok felhalmozódása veszélyes tüzelőanyagot képez, amely nagy és súlyos tüzekhez vezethet. A földterület-kezelők hagyományosan a gyomirtásra és a kézi munkára támaszkodtak a bozót ritkítása és a száraz tüzelőanyag csökkentése érdekében, de az ügynökségek és a városi tisztviselők más, potenciálisan fenntarthatóbb és költséghatékonyabb módszereket is kipróbálnak – például a kecskéket.
“A kecskék különösen hasznosak az olyan helyeken, mint Kalifornia és a mediterrán térség a bokrok miatt – nagyon alkalmasak erre, megfelelő szájuk van” – mondja Karen Launchbaugh, az Idahói Egyetem ökológiaprofesszora, aki több tanulmányt is végzett a juhok, kecskék és szarvasmarhák legeltetéséről. “Egyszerűen arra tervezték őket, hogy bokrokat egyenek.”
Más növényevőkkel ellentétben a kecskéknek keskeny, mély szájuk van, ami lehetővé teszi számukra a fás szárú cserjék szelektív betakarítását. Hátsó lábukra állva legelnek, átlagosan 2 méter magasan, és ügyes nyelvvel és ajkakkal rendelkeznek. “A vegyületek méregtelenítésére is képesek, így a mérgező növényeket is meg tudják enni” – teszi hozzá Launchbaugh.
Launchbaugh azt mondja, hogy egyre több városi tisztviselő és földterület-kezelő nyitott arra, hogy kipróbálja a kecskéket, mint az erdőtűz kockázatának csökkentésére szolgáló új módszert. “Izgatott vagyok, mert amikor elkezdtük ezt kutatni, nem tudtuk, hová fog ez vezetni. És most már elég munka van ahhoz, hogy az emberek megéljenek a legeltetésből – és a városok és megyék hajlandóak fizetni érte, mert tudják, hogy ez változást hoz”.
A kecskék csillapíthatatlan étvággyal rendelkeznek, és felfalják a gyomokat, bokrokat, alacsonyan lógó leveleket és száraz bozótot – ezek mind-mind a tüzek tüzelőanyagai. A kaliforniai erdőtüzekre való felkészültségi irányelvek arra utasítják a lakosokat, hogy távolítsanak el minden elhalt növényzetet, és nyírják le a füvet 10 cm-re – mindazt, amit egy kecske természetesen, lelkesen és emlékeztető nélkül is megtenne. A kecskék nagy melegben is zavartalanul legelnek, és nem okoz nekik gondot a meredek hegyoldalak megmászása, amelyekhez a munkásoknak nehéz hozzáférniük.
“A kecskék természetes hegymászók. Gond nélkül felmásznak a meredek hegyekre, minden olyan zugba bejutnak, ahová az embereknek általában nagyon nehéz lenne, és szinte mindent megesznek” – mondja Choi.
Glendale-ben, egy Los Angeles megyei városban 300 kecske dolgozik keményen a Verdugo-hegység gerincén, két hét alatt 14 hektár (5,6 hektár) területet tisztítanak meg. A város a “nagyon magas tűzveszélyes” övezetbe tartozik. A kockázat csökkentése érdekében Patty Mundo, a glendale-i tűzoltóság vegetációkezelési felügyelője 2018 óta használja Choi kecskéit. Céljuk, hogy pufferzónát hozzanak létre az otthonok és a nyílt földterületek között, így ha tűz keletkezik, lelassítják a lángokat – vagy remélhetőleg teljesen megállítják azokat. A pufferzóna megléte segít megvédeni az otthonokat a tűztől, ami létfontosságú egy olyan államban, ahol több mint 60 ezer települést veszélyeztetnek az erdőtüzek.
West Sacramentóban a kecskecsordákat 2013 óta használják a tűzmegelőzési intézkedésekben, mint “kreatív és környezetvédelmi szempontból fenntartható módszert” a tűzkár csökkentésének jobb kezelésére, mondja Jason Puopolo, a város parkok üzemeltetési felügyelője. A kecskék évente kétszer jönnek a városba – egyszer tavasszal, hogy megtisztítsák a téli esőzésekből származó növekedést, egyszer pedig ősszel, hogy megtisztítsák a taplószáraz bozótot. Az elmúlt szezonban a város 150 ezer dollárt fizetett a Western Grazers kecskepásztor cégnek a földek megműveléséért.
“A legnagyobb előny [amit láttunk] a nehezen hozzáférhető területeken a munkahelyi sérülések kockázatának és a lehetséges munkahelyi sérüléseknek a csökkentése” – mondja Puopolo. “Vannak olyan gátjaink, amelyek helyenként lejtősek és erősen erdősek, és ezek a személyzetet nagymértékben veszélyeztethetik a sérülések, akár csak egy csúszás vagy esés esetén is.”
A kecskék kemény munkája olyannyira kifizetődött, hogy a városi tűzoltóság a csordáknak tulajdonította, hogy egy 2022-es tűzvész során segítettek megfékezni a lángokat, megmentve ezzel egy lakóparkot. “A tűzoltóparancsnokunk azt mondta, hogy ha a kecskék nem járják be korábban azt a mezőt, a tűz sokkal rosszabbul is elsülhetett volna” – folytatja Puopolo. “Mivel a kecskék nemrég 10 cm magasra rágták le a területen lévő bozótot, a tűzoltóknak sikerült elébe menniük a lángoknak, és megmenteniük a társasházakat.”
A kecskék az invazív fajok, például a nem őshonos fekete mustár ellen is hasznosak. Amikor a mag kijön a kecske másik végén, az életképtelen, vagyis nem nő ki újra – ellentétben azzal, amikor más állatok megemésztik a magokat.
A kecskék használata a földek megtisztítására évszázados gyakorlat az európai országokban, például Olaszországban, Görögországban és Spanyolországban. Egy tanulmány, amely azt vizsgálta, hogy a kecskék legeltetése a Földközi-tenger térségében mennyire hatékony a tüzek megelőzésében, megállapította, hogy “valószínűleg ez a ökológiailag legmegfelelőbb technika a tüzelőanyagban – főként a bozótos rétegben – bekövetkező megszakítások, valamint a tüzelőanyag létrájának megszakítása szempontjából”. Bár Kaliforniában még nem olyan régóta alkalmazzák ezt a gyakorlatot, több mint egy évtizede folynak kísérletek a patás állatok tűzkezelésbe való bevonására.
2013-ban az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálata (USFS) 1400 kecskét használt kísérletképpen egy 100 hektáros (40 hektáros) erdei ritkítási projektben a dél-kaliforniai Cleveland Nemzeti Erdőben. A cél az volt, hogy a közeli települések és az erdő között 300 láb (91,4 m) hosszúságú pufferterületet vágjanak ki. “A tüzelőanyag-áttörés megtisztítása általában sok emberi erőt és gépet jelent, beleértve a láncfűrészeket, a kéziszerszámokat és a bozótkupacok biztonságos elégetését” – mondta Joan Friedlander, a terület körzeti erdésznője. A kecskék, amelyek az USFS szerint hektáronként 400-500 dollárba (326-408 font) kerülnek, szemben az embererő alkalmazása esetén hektáronként mintegy 1200-1500 dollárral (980-1244 font), nagy közösségi támogatást váltottak ki. Az erdő vezetői tervet dolgoztak ki a kezelés előtti és utáni parcellák megfigyelésére, hogy a kecskék hatékonyságát idővel ki lehessen értékelni, és össze lehessen hasonlítani a területen alkalmazott hagyományos módszerekkel.
Az erdőben a kecskék használatáról készült tanulmány szerint az állatok “jelentős hatást” gyakoroltak a növénytakaró csökkenésére – 87%-kal csökkent a növénytakaró, és 92%-kal a magasság. A kecskék nem feltétlenül az egyetlen módja a tájgazdálkodásnak, de a vadon élő állatok ilyen módon történő felhasználásának “az eszköztár részét kell képeznie, amikor az erdőtüzek ellen küzdünk” – teszi hozzá Launchbaugh. – olvastuk a bbc.com-on.
Egyes tűzoltóságok még saját állatokat is vásárolnak. “Megeszik az összes füvet és bozótot egészen a talajszintig, ami nyilvánvalóan segít nekünk a terület erdőtüzeinek enyhítésében” – mondja Chris Nelson, a San Manuel-i tűzoltóság helyettes vezetője, akinek saját 300 kecskecsordája van. A kecskék egyszerre két-öt hektáron dolgoznak, mielőtt a következő területre mennek. A nyár végén a tűzoltók levágják a kecskék által hátrahagyott bozótot.
Az állami tűzvédelmi ügynökség, a CalFire számos támogatást osztott ki a városoknak a kecskepásztorkodással kapcsolatos kísérletek finanszírozására. “Sok kedvezményezettünk úgy találta, hogy a legeltetés hatékony eszköz, különösen a tüzelőanyag-csökkentési projektek fenntartásában” – mondja Kara Garrett, a CalFire kormányzati programelemzője. “A fűnyírók, gyomirtók, láncfűrészek, traktorok és trimmelők mind-mind erdőtüzet okozhatnak, ha az év rossz időszakában használják őket, és mivel Kalifornia-szerte még sok munka van hátra, a legeltetett kecskék biztonságos alternatívát jelentenek a növényzet fenntartásában.”
Bár Puopolo “feltétlenül” ajánlaná a kecskék használatát bármely más városnak, és gyakran beszél a közösségekkel országszerte a kecskék előnyeiről, arra is figyelmeztet, hogy nem mindig ezek a legjobb megoldás. “Használatuknak ára van, nem minden helyzetben jelentenek anyagi előnyt, különösen a sík, nyílt területeken, ahol egy fűnyíró sokkal gyorsabban és alacsonyabb költséggel elvégezheti a munkát”.
Launchbaugh kiemeli az egész éves költségeket is, rámutatva, hogy a kecskéket nem lehet egyszerűen egy fészerben tárolni, amíg a következő szezonban szükség van rájuk. “Szükség van az utazási infrastruktúrára, hogy elszállíthassuk őket, és az állatokkal való bánásmódhoz szakértelemre van szükség, ezért tapasztalt pásztorra van szükség” – mondja.
A terep típusát is figyelembe kell venni. A Nagy-medencében, ahol Launchbaugh a legtöbb kutatását végezte, a fő probléma a hosszú fű, ezért kecskék helyett teheneket használnak, mivel a tehenek hatékonyabban tartják rövidre a füvet. A kecskék sem tudnak különbséget tenni őshonos és nem őshonos fajok között, és a kívánatos, őshonos cserjéket éppúgy megeszik, mint az invazív, nem őshonos fajokat.
Azok számára azonban, akik szeretik a kaliforniai bozótosban csámcsogó kecskék látványát, az előnyök túlmutatnak a költségeken és a hatáson.
“Ez egy tudatos törekvés arra, hogy a dolgokat visszavezessük a természetes állapotukba” – mondja Choi. “És különben is, sokkal szórakoztatóbbak.”
