Azt nagyon sokan tudják, hogy a szabolcsi almát Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén termelik. Arra viszont már kevesebben gondolnak, hogy amikor szabolcsi almáról beszélünk, akkor döntően jonatán, jonagold, golden és idared fajtáról van szó. A Kárpát-medencében évszázadokon át főleg a keleti almák (Malus orientalis) fajtáit és változatait termesztették, ami megfelelt az extenzív művelés igényeinek. 1925-ben a megváltozott államhatárok miatt Szatmár-Beregben egy új almatermő táj alakult ki.
Schlenk-Bálint Anna, Dietetikus/Sport-specifikus dietetikai szakember gyűjtötte össze a fajták jellemzőit, valamint a legjobb felhasználási módjaikat a 3X3 oldalán. Az alma Magyarországon mondhatni „szabolcs aranya”, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gyümölcstermesztésének legjelentősebb faja – írták. A szabolcsi alma fajtáinak néztünk utána.
Idared
Termése középnagy, vagy nagy (170-200 gramm), enyhén lapított gömb alakú, színe napos oldalon szép kárminvörös. Karakteres ízű, inkább savanykás, húsa kemény, roppanós, bő levű alma. Sűrítménynek, lekvárnak, befőttnek kiváló.
Golden Delicious
Termése középnagy (140-180 gramm), színezete éretten aranysárgás. Átható illatú, sajátosan aromás édes ízű, kissé savas, puhább húsú, leveses alma. Süteményekbe ideális.
Jonagold
Gyümölcse nagy (220-250 gramm), sárgászöld alapszínen 30-50% -os piros bemosódásokkal. Jellegzetesen fűszeres, édes, gyengén savanykás ízű, laza húsú, zamatos, lédús alma. Gyümölcslének tökéletes.
Jonatán
A jonatán termése közepes méretű (120-140 gramm), sárga alapszínén több, mint 50 %-nyi piros színeződéssel, ami a napos oldalon telt piros színt mutat. Jellegzetes ízű, édes-savanykás, savas fajta. Finom leveses, tökéletes szomjoltó, így ha szeretjük a savanykás ízt, bátran válasszuk. Kompótnak is ideális.
Azt már a Kertlap írta meg, hogy nemesítője, Philippe Rick először New Esopus Spitzenberg-nek nevezte ezt az újdonságot az 1800-as évek elején, később azonban Jonathanra változtatta. 1800-ban találták az USA-ban, s 160 éve kapott nevet ’Jonathan’ Hasbrouck-ról aki a fajtára a figyelmet felhívta. Hazájában a bevezetést követıen eléggé jelentős volt, de az 1900-as években nagyon lecsökkent az aránya.
Európa valamennyi almatermesztő országában megismerték, de hazánkon kívül sehol nem vált fő fajtává. A Jonathan 1882-ben került magyar földre és azóta is igen népszerű.
Gyümölcse közép-nagy, néha igen nagy, kúpos gömb alakú. Kitűnő, elsőrendű asztali, piaci és gazdasági alma. Bőre finom, vékony, ledörzsölve fényes, csaknem az egész felület eleinte homályos, később derűsre változó pirossal van bemosva, vérpiros csíkokkal becsapkodva. Íze, zamata kitűnő. Novembertől januárig érik. Fája mérsékelt növekedésű, gyenge, vékony gallyú. Edzett, korán és bőven terem. Helyben, talajban nem válogatós, mégis a kötöttebb, nyirkosabb talajt kedveli, de homokon is jól terem. Hibája, hogy a lisztharmat érzékeny. Minden alanyon jól díszlik, bokor- és alakfának, közepes törzsű fának való. Gyümölcsei jól állják a szelet a fán – írták.
