Ha egy gazdálkodás környezetében biogazdálkodást folytatnak, az jelentős növekedést eredményez a növényvédő szerek, köztök a peszticidek használatában a hagyományos gazdálkodást folytató területeken. A bioföldeken ugyanis nagyobb mennyiségben találhatók rovarkártevők és azok természetes ellenségei, amelyek átterjednek más területekre.
Ez az egyik figyelemreméltó következtetés a Science folyóiratban megjelent friss tanulmányból. A kutatók a kaliforniai Kern megyében hét év alatt 14 000 szántóföldi növényvédőszer-használati és termésadatot használtak fel, az ökológiai mezőgazdaságról és a növényvédőszer-használatról szóló USA-beli adatok mellett.
Az Egyesült Államokban és Kanadában az UC Santa Barbara, a British Columbia Egyetem és a Colorado Boulder Egyetem tudósaiból álló csapat felfedezte, hogy az ökológiai gazdálkodás jelentősen befolyásolja a szomszédos területeken használt peszticidek mennyiségét.
Aggasztó és nem kívánt hatás
A kutatók hangsúlyozzák, hogy az új bioföldek kialakítására és a rovarok előfordulásának magasabb szintjéra a hagyományos gazdálkodók gyakran reagálnak a peszticidek használatának növelésével. Ez kétségessé teszi a növényvédő szerek csökkentésének előnyeit az ökológiai területeken, és az új ökológiai területek végső soron a peszticidek használatának növekedéséhez vezethetnek.
Ez a biogazdálkodás növekedésének aggasztó és nem szándékos hatása. A fogyasztók és a döntéshozók gyakran úgy tekintenek a gazdálkodásnak erre a módjára, mint a mezőgazdaság fenntarthatóságának javítására természetesebb termelési módszerek révén, különös tekintettel a peszticidekre és a kártevők elleni védekezésre. Bár az ökológiai termelés a globális mezőgazdasági területek kevesebb mint 2%-át fedi le, a 2000-es 15 millió hektárról mára több mint 73 millió hektárra nőtt.
Tovagyűrűző hatások
A kontinentális politikai kezdeményezések, mint például az Európai Unió Farmtól asztalig stratégiája, valamint olyan regionális célok, mint a California Air Resource Board hatóköri terve a karbonsemlegesség elérésére, előrevetítik az ökológiai termelés további és jelentősebb növekedését.
Bár az ökológiai termelés általában javítja a környezeti feltételeket, például a talaj- és vízminőséget, ezek a fejlesztések gyakran jelentős hozamkiváltással járnak, ami az ökológiai termelés általános környezeti hatását kétértelművé vagy legalábbis kontextusfüggővé teszi.
A kutatók szerint a következő évtizedek egyik legnagyobb kihívása a mezőgazdaság környezeti lábnyomának csökkentése a hozamok fenntartása vagy javítása mellett. „Az ökológiai termelési gyakorlatok környezeti hatásai azonban csak részben ismertek, és továbbra sem tudni, hogy az ilyen termelési gyakorlatoknak van-e átgyűrűző hatásuk, előnyösek-e vagy sem a környező termelőkre.”
Az ökológiai növénytermesztés a hagyományos gazdálkodási technikáktól eltérő, a gazdaságon belüli gyakorlatokat foglalja magában. A kutatókat a környező ökológiai termőföld közvetlen és tovagyűrűző hatásai érdekelték a növényvédőszer-használatra mind az ökológiai, mind a hagyományos növényeken.
A legtöbb előny minden gazdálkodó számára.
Azt találták, hogy a környező biogazdálkodás kis arányban, de szignifikáns mértékben növeli a növényvédőszer-használatot a hagyományos szántóföldeken, miközben a szituációtól függően nagyobb és egyben jelentős vagy csekély mértékben csökkenti a növényvédőszer-használatot az ökológiai táblákon.
„Azt találtuk, hogy az ökológiai szántóföldek általában a növényvédőszer-használat csökkenéséhez vezetnek a közeli bioföldeken” – mondja Ashley Larsen, a vezető szerző, az UCSB Bren Környezettudományi és Menedzsment Egyetemének ökológusa. „Ezzel szemben az ökológiai mezőgazdaság kicsi, de szignifikáns mértékben növeli a növényvédőszer-használatot a közeli hagyományos területeken.”
A szerzők azt gyanítják, hogy a különböző válaszok a természetes kártevőirtási módszerekre való eltérő támaszkodást tükrözik, bár elismerik, hogy a mechanizmusokat adataikkal nehéz tesztelni.
A Science-ben megjelent tanulmány megállapította, hogy a hatás az ökológiai és a hagyományos szántóföldek sűrűségétől és távolságától függ, és az ökológiai táblák csoportosítása nyújthatja a legtöbb előnyt minden gazdálkodó számára.
Előnyök a klaszteres biogazdálkodás számára
A tanulmány szerint az ökológiai termőterületeken a 0%-ról 5%-ra történő áttérés az alapérték 109%-ára növeli a rovarölőszer-használatot, ha az ökológiai táblákat szétszórják. Az ökológiai termőterületek 20%-ánál az inszekticid-használat az alaphasználat 83%-ára csökken.
Az eredmények azt mutatják, hogy a biomezőkön nagyobb arányban találhatók rovarkártevők és természetes ellenségek, amelyek átterjednek más területekre. A hagyományos fókuszmezők több negatív hatást érhetnek el, akár az alacsonyabb kezelési küszöbök, akár a természetes ellenségek hagyományos mezőkön való csökkent perzisztenciája miatt.
Ezzel szemben az ökológiai táblák hasznosak lehetnek a környező ökológiai termőterületek számára, mivel a csökkentett szintetikus növényvédőszer-tartalmú táj hatékonyabb védekezést tesz lehetővé a természetes ellenségek ellen.
A kutatók kifejtik, hogy a környező szerves termőföld elsősorban a rovarkártevők elleni védekezést befolyásolja. Több évtizedes kutatások azt sugallják, hogy a rovarkártevőket és a természetes ellenségeket a hely és a táj összetétele és konfigurációja befolyásolja.
Nem világos, hogy pontosan miért lépnek fel a tovagyűrűző hatások – vagy a mezők közötti kölcsönhatások. A kutatók szerint ennek köze lehet ahhoz, hogy az ökológiai gazdaságok kártevőirtó intézkedései hogyan hatnak a nagyobb ökoszisztémára.
„Az ökológiai mezők kihasználják a természetes ellenségek előnyeit, amelyek csökkentik a kártevők számát a táblájukon, például a madarak és a poloskák, amelyek megeszik a kisebb, problémás kártevőket” – magyarázza a tanulmány társszerzője, Claire Powers, a Bren egykori végzős hallgatója, aki most doktorátus a CU Boulderben. „Ezek a ragadozók és kártevők aztán a szomszédos mezőkre merészkednek menedéket és élelmet keresni.”
A kártevőik természetes ellenségei
Az ökológiai gazdálkodók számára előnyös lehet a kártevőik természetes ellenségeinek nagyobb bősége vagy kitartása, amelyeket a hagyományos területeken károsíthatnak a növényvédő szerek. Így az ökológiai gazdálkodók hasznot húzhatnak a csoportosulásból.
Másrészt az ökológiai területekről beáramló rovarok megnövelhetik a peszticidek használatát a hagyományos területeken, mivel ezeken a területeken kisebb, kevésbé hatékony populációk találhatók ezekből a hasznos fajokból.
Sajnos, amikor az ökológiai és a hagyományos gazdaságok egyenletesen oszlanak el, gyakran mindkét fajta gazdálkodó veszít. „Az ökológiai táblák csoportosítása a kártevőirtás előnyeit az ökológiai növényekre koncentrálja, és csökkenti a hagyományos területek költségeit” – mondja Larsen. „És ahogy növekszik a biogazdálkodás részaránya, úgy kezd dominálni a bioföldek egymásra gyakorolt jótékony hatása.”
„Ebből a kutatásból az a legfontosabb, hogy az ökológiai táblákat az ökológiai táblák mellé rakjuk, a hagyományos szántókat pedig a hagyományos mezők mellé” – teszi hozzá Powers. Ezzel összességében csökkenhet a peszticidhasználat, ami mind a környezet, mind a gazdálkodók bankszámlái számára előnyös.
A növényvédő szerek használatának csökkentése
A rovarirtó szerek a legszélesebb körben használt peszticidek Kalifornia mezőgazdaságában, és ebben a rendszerben ritkán használnak gyomirtó szereket bioföldeken. Bár a helyi és tájjellemzők, beleértve a környező biomezőket, befolyásolják a gyomokat és a gyomirtószer-használatot más rendszerekben, nem teljesen meglepő, hogy itt csekély hatás figyelhető meg.
A bioföldek csoportosítása csökkentheti a növényvédőszer-használatot mind az ökológiai, mind a hagyományos területeken. Az ökológiai táblákra fókuszálva a kutatók azt találták, hogy a környező ökológiai táblák hatása a legnagyobb a fókuszmezőtől 0,5 km-en belüli területeken, amelyek elsősorban közvetlenül szomszédos táblák vagy más növénykultúrák többkultúrás táblákban.
A klaszterezés nagy helyi haszna segíthet megmagyarázni, hogy az ökológiai táblák miért általában nagyobb gazdaságok részét képezik, és miért sokkal gyakrabban több növényt termesztenek. Mindazonáltal továbbra is előnyös, ha egyes ökológiai földeken 1–2,5 km-es távolságban körülveszi az ökológiai mezőgazdaság, ami azt sugallja, hogy az ökológiai gazdálkodásnak is van tájszintű hatása a nettó kártevőkre és a kártevők elleni védekezésre.
Miközben a gazdálkodók és a döntéshozók azt fontolgatják, hogyan lehetne növelni az ökológiai termelést, fontos szempont lehet a klaszteres ökológiai termelésből kiaknázható kártevőirtás előnyeinek kihasználása. Életképesebb ökológiai és hagyományos mezőgazdaságot eredményezhet, kevesebb környezetszennyezéssel a növényvédő szerek használatából eredően.
Organikus célok
A klaszterezés előnyei akkor is jelentősek, ha az ökológiai mezőgazdaság a termőterület 25%-át eléri. Így hasznos lehet az ökológiai területek helyi csoportosításának ösztönzése, hogy csökkentsék a peszticidek használatát mind az ökológiai, mind a hagyományos gazdaságokban, függetlenül az ökológiai céloktól.
Az eredmények azt sugallják, hogy az ökológiai termőterületek növelésére irányuló erőfeszítések a peszticidek használatának csökkenéséhez vezethetnek, de ez valószínűbb a táj magasabb szintű ökológiai termőterületein. Az ökológiai termőterületek alacsony szintjén ennek az ellenkezője várható. A biomezők térbeli csoportosítása, valamint az ökológiai és a hagyományos szántóföldek térbeli elkülönítése csökkentheti mind az ökológiai, mind a hagyományos termőföldek környezeti lábnyomát.
(Forrás: futurefarming.com)
