Megjelent az Európa Fészkelő Madarainak Atlasza 2. kiadása (European Breeding Bird Atlas 2, EBBA2), amely mérföldkövet jelent az európai madártani kutatások és az ezekhez kapcsolódó természetvédelmi tevékenységek terén. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tájékoztatása szerint, melynek munkatársai is részt vettek a kiadvány elkészítésében, a 960 oldalas összefoglaló munka mérföldkövet jelent az európai madártani kutatások és az ezekhez kapcsolódó természetvédelmi tevékenységek terén.
Az atlasz (European Breeding Bird Atlas 2./EBBA2) az Európa területén fészkelő 596 madárfaj előfordulását, állománynagyságát mutatja be a 2013-2017 közötti időszakot vizsgálva. A madáratlasz felmérő munkái Európa több mint 50 országában, a kontinens területét lefedő több mint 5 ezer darab 50×50 kilométer nagyságú négyzetre kiterjedően, 5 éven keresztül zajlottak az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) koordinálásában. Az EBBA2 különlegessége, hogy a 1997-ben megjelent első Európa Fészkelő Madarainak Atlasza adatai alapján az elmúlt 30 év változását is bemutatja. A most frissített atlasz terepi felmérései során alkalmazott új módszereknek köszönhetően, a 348 szerző által írt rövid szöveges bemutatás mellett, 689 nagy felbontású térképen minden eddiginél részletesebben ábrázolja a fajok főbb fészkelőterületeit – írta a MME weboldala.
Rengeteg önkéntes közös munkája segített
A terepi munkában 120 ezer felmérő működött közre. Nagy többségük önkéntesként dolgozott, így ez a világ egyik legnagyobb „citizen science”, tehát önkéntesek által végzett biodiverzitás felmérési projektje is egyben. A számlálók Európa szinte egész területét (11 075 000 km2) felmérték és immáron a kontinens keleti részeiről is pontos adatok állnak rendelkezésre a fészkelő madárfajokról. Az atlasz adatai alapján az is kiderül, hogy 57, eredetileg nem Európában honos faj költ Európában. Ez azt jelenti, hogy minden 10. faj a világ más tájairól lett behurcolva; ezek közül 39 faj fészkelését az elmúlt 30 év során dokumentálták először.
Az európai tájhasználatban bekövetkezett jelentős változások ellenére, csupán néhány honos faj tűnt el teljesen. Ilyen például a rozsdástorkú guvatfürj (Turnix sylvaticus). Ennek ellenére a madárvilág egészét vizsgálva az elmúlt 30 évben feltűnő átalakulások történtek. A honos fajok 35 százalékának nőtt az elterjedési területe, például a pásztorgémé (Bubulcus ibis), a citrombillegetőé (Motacilla citreola) vagy a szerecsensirályé (Larus melanocephalus). A fajok 25 százalékának azonban csökkent az elterjedési területe, például a pajzsos cankóé (Calidris pugnax), a túzoké (Otis tarda), a szalakótáé (Coracias garrulus) vagy a könyv címlapján szereplő kerti sármányé (Emberiza hortulana). Továbbá az európai fajok költési területei átlagosan 28 kilométerrel tolódtak északabbra.
A felmérések alapján készült térképek igazolják a már ismert adatokat, miszerint az állománycsökkenés leginkább a Földközi-térség, Nyugat- és Közép-Európa mezőgazdasági élőhelyeihez és a gyepes élőhelyekhez kötődő fajokat érinti. Ezzel párhuzamosan, ahogy a fajok elterjedési területe északabbra tolódik, az erdei ökoszisztémák fajgazdagsága nő.
Konkrét fajok, konkrét trendek
Az adatokból az is látszik, hogy a határokon átnyúló védelmi tevékenységnek van értelme, hiszen az Európa szerte védett rétisas (Haliaeetus albicilla) elterjedése nőtt. Továbbá jó példa, hogy a vizes élőhelyek védelmére tett erőfeszítések miatt az ide kapcsolódó egyes fajok, például a gulipán (Recurvirostra avocetta) vagy a bölömbika (Botaurus stellaris) állománya is nőtt. A madáratlasz egyedülálló példáját mutatja annak, hogy az országhatárokon túlnyúló együttműködés a természeti értékek feltárásában közreműködő nagyszámú felmérő és a munkájukat koordináló nemzeti és nemzetközi szervezetek keretében, nélkülözhetetlen adatokkal szolgál a kontinens biológiai sokféleség megőrzése számára. A madáratlasz adatai számos további (pl. klímaváltozás, élőhelyek átalakulása, stb.) alap és alkalmazott kutatás számára biztosítanak remek lehetőséget – írta a MME.
A magyar közreműködés
Magyarországon több mint 1000 felmérő vett részt az európai madáratlasz hazai adatgyűjtésében az MME Madáratlasz programja (MAP) keretében. A hazai térképezés során, az európai atlasz számára való adatgyűjtés mellett fő cél volt, hogy az országot lefedő valamennyi 10X10 km nagyságú négyzeten felmérésre kerüljenek a fészkelő fajok és az MME keretében 1999 óta folyó Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) felmérések adatait felhasználva elkészítsék a hazai madárfajok atlaszát, amely 2021 tavaszán kerül kiadásra. A magyar madáratlaszban valamennyi hazánkban megfigyelt madárfaj (rendszeres és alkalmi fészkelő, átvonuló, telelő, ritkaság) előfordulását, állománynagyságát és állományaik változását bemutató térkép, ábra és a szakértők által készített szöveges értékelés lesz olvasható.
A felmérés adatai
- 596 fészkelő faj
- 10 év munka
- 120 000 terepi önkéntes (1000 magyar)
- 48 nemzetközi partnerszervezet
- 5 év terepmunka
- 5110 50×50 km-es négyzetből származó információ a fészkelő fajokról
- 11 075 000 négyzetkilométernyi vizsgált terület.
A könyvről
- 556 teljes faj adatlap, további 69 faj a mellékletben
- 689 térkép, az állománysűrűség és költési valószínűség bemutatására (50×50 km)
- 222 modellezett térkép (10×10 km)
- 446 térkép mutat elterjedésbeli változást az előző atlaszhoz képest.
- 568 új fajábrázolás 46 grafikustól
- 348 szerző a fajleírásoknál
- 960 oldal