A hőhullám megviseli a pázsitot, ha tövig nyírják, a talaj is jobban kiszárad alatta. A budapesti főtájépítész egy képpárral bizonyította, hogy miért nem baj, ha szemre kissé rendezetlen a gyep. Bardóczi Sándor látványos fotókkal mutatta be azt, hogy mennyit számít egy gyepes felületnek a hőségben, ha nincs teljesen levágva. A főpolgármesteri hivatal tájépítészeti osztályvezetője az egyik közösségi média felületen osztott meg egy összehasonlító képpárt ugyanazon utca két szakaszának járda melletti zöldsávjáról. Komoly a különbség.
A Greenfo számolt be róla, hogy Bardóczi Sándor budapesti főtájépítész egy posztjában írta meg, hogy a két fotó a június végi kánikula idején ugyanazon utca ugyanazon szakaszán, két járda melletti zöldsávban készült a fővárosban. Az egyiken magasabbra van hagyva a gyep, vadvirágok nyílnak, még zöld a növényzet. A hajnali harmatcsapda és a párologtató felület egyfajta természetes légkondicionálást biztosít a felületnek. A másik felvételen rövidre van nyírva a gyep, teljesen kiszáradt a növényzet és a talaj. Az utóbbi állapotról gondolják sokan, hogy a helyzet így van rendben. Van hogy a fotó többet mond ezer szónál, ebben az esetben is így van ez.
Egy éves a budapesti méhlegelő telepítési programja
Tavaly, 2021-ben indult Budapest méhlegelősítése Vadvirágos Budapest néven 28, átlagosan egy-egy hektárnyi mintaterületen, amelyek száma 2022-ben további néggyel nőtt. Bár a Városházán az első év után még nem számítottak jelentős sikerekre, a természet mégis meglepte őket. Már egy év alatt megsokszorozódott a növények és az állatok száma a vadvirágos réteken, az egyik helyszínen előbújt a hazai természetvédelem egyik legfontosabb növénye, a másikra pedig egy hódcsalád költözött. Az még kérdéses, hogy a kémiai szúnyogirtás vagy az influenszerek jelentenek-e nagyobb veszélyt a városi vadvirágos foltokra, az viszont biztos, hogy egyre inkább a nagyvárosok zöldfelületei lesznek a beporzók menedékei. Bardóczi Sándorral, Budapest főtájépítészével a Telex vette végig az eredményeket, a meglepetéseket és a konfliktusokat.
Mi az eredmény saját növényerőből?
A legtöbb kísérleti területen nem vetettek, hanem arra voltak kíváncsiak, mi nő ki magától a békén hagyott földből. Egyáltalán nem számítottak arra, hogy már az első évben felbukkannak védett növények, mivel „általában ők hosszabban kelletik magukat” – ahogyan Bardóczi Sándor okleveles tájépítészmérnök, a Főpolgármesteri Hivatal Tájépítészeti Osztályának vezetője fogalmazott.
Ugyanakkor idén három védett és egy fokozottan védett növény jelent meg a méhlegelők egyikén:
„Köztük a hazai természetvédelem zászlós faja, a méhbangó; erre annyira vigyázunk, hogy még a kerületet sem merjük elárulni, hol bukkant fel. Észrevettük ugyanis, hogy ha valahol megírják, hogy hopp, itt egy pipacsmező, az influenszerek pillanatok alatt szétszedik a területet. Így mondjuk nagyon nehéz eredménykommunikációt folytatni”
– mondta a főtájépítész.
A méhbangó mellett két védett Duna menti csillagvirág és a budai imola is váratlan visszatérő; utóbbi a budai hegyvidéken is egyedinek számít, a csillagvirág pedig a Duna menti ártéri keményfás ligeterdők virága volt. „Miután ezeket a fákat mind kivágták, nincs már ilyen erdő. Ez a virág jó indikátora annak, hogy a természeti kezelésnek milyen irányba kellene mennie a megtalált élőhelyen” – mondta Bardóczi.
