A 2018-as 7 milliárdról 2025-re 21,5 milliárdra nőhet azoknak az eszközöknek száma, amelyek egymással kommunikálnak, és a környezetről gyűjtik az adatokat. Ezekből áll a dolgok internete, melynek rendkívüli hatása lesz a mezőgazdaságra is. A termés mennyisége és minősége rengeteg tényezőn múlik, ám az egyik mindenek felett áll: az adat. Mert ha a gazda négyzetméter-pontossággal tisztában van területe paramétereivel, akkor kezében van a változtatás lehetősége is. A fejlődés megállíthatatlan: a kockás füzetbe felírt számoktól eljutottunk a teljesen automatizált, folyamatos adatgyűjtésig.
Tóth Miklós szakcikke az Agrárágazat oldalán jelent meg, ezt az anyagot szemléztük. Eszerint hagyományos esetben a gazdák csak az egyes területek átlagos paramétereit mérték fel, és azokat is csak akkor, amikor épp dolguk volt a földeken. Ezt követték az olyan, munkagépekbe épített rendszerek, melyek a növények különböző paramétereit mérik, amikor a gép elhalad felettük. Ez már jóval több adatot jelent, amit alkalmazni lehet helyspecifikus tápanyag-utánpótlásra, vagy változó tőszámú vetésre is.
Drónok mindenütt
A következő fokozat, amikor drónnal, vagy bármilyen egyéb eszközzel gyűjtik be a teljes táblára kiterjedő adatokat. Ez alapján már nem csak az elvégzendő műveletek térbeli, de az időbeli paramétereit is meg lehet határozni, így például ki lehet jelölni ideális betakarítási vagy permetezési időpontokat is. A drónok már olyan feladatokra is alkalmazhatók, mint a vadkárfelmérés és a vegetáció megfigyelése. Segítségével lehetőség van a növények állapotát akkor is megfigyelni, amikor épp nincs rá szükség, hogy munkagéppel menjenek az adott földterületre. Rendszeres megfigyeléssel pedig könnyen észlelhetőek a táblán belüli változások. Azonban a drónok sem repkedhetnek napestig a terület felett, ez elég drága megoldás lenne. Ezért az időszakos, majd rendszeres adatbegyűjtések következő lépcsője szükségszerűen a folyamatos adatmonitoring, ezt hozza el az agrár-IoT, vagyis a dolgok internete a mezőgazdaságban.
Hogyan épül fel egy olyan rendszer, ami valós időben és folyamatosan képes egy adott pontban a növények és a talaj paramétereit monitorozni?
Az IoT, vagyis Internet of Things, a dolgok internete egy hálózatba (általában egyben internetre is) kapcsolt eszközökre összességét jelenti. Az IoT hálózatba beletartozik a táblák felett elrepülő műhold és a traktorok adatokat továbbító fedélzeti számítógépe is, de a szakcikkben csak a hálózatra kapcsolódó szenzorokat tárgyalták. Ezeknek a hálózati megoldásoknak is rengeteg fajtája létezik: LoRa, NB-IoT, GPRS, ZigBee, Bluetooth, Wifi. Ezek mind olyan protokollok, melyeket eszközök közötti, úgynevezett Machine-to-Machine kommunikációs célra is alkalmaznak. A jelenleg létező mezőgazdasági célú IoT hálózatok esetében jellemzően vagy minden eszköz közvetlenül kapcsolódik egy adótoronyra (legyen az mobilinternet, vagy akár csak egy zártkörű rádiós hálózat), vagy van egy olyan, ami a többitől gyűjti az adatot (vezetéken, vagy kis hatótávú rádiós megoldásokkal), és ezt továbbítja a külső hálózatnak.
Szenzorokból széles a kínálat, gyakorlatilag bármi mérhető: páratartalom, hőmérséklet, talajnedvesség, talajhőmérséklet, levélnedvesség, talaj-pH, tápanyagtartalom. A mért adatokat aztán minden rendszer a virtuális internet alapú felhőbe továbbítja, ahonnan a felhasználók és adatelemzők is elérhetik azokat.
Miért jó a gazdának a dolgok internete?
A két fő ok a hozamnövelés és az inputanyag-szükséglet csökkenése. Az adatok folyamatos gyűjtése mindkettőben előrelépést eredményezhet. Egyrészt talajszenzorok bevetésével mérhetővé válik a talajnedvesség és pontosan megállapítható, hogy az adott növény esetében mikor kell elkezdeni és befejezni az öntözést. Ezáltal csökken a termesztés során felhasznált vízmennyiség. Másrészt a növények közvetlen közelében meglévő klimatikus viszonyok folyamatos megfigyelésével és mérésével megbecsülhető, hogy mikor nő meg egy adott betegség kialakulásának valószínűsége. Ezzek a kezelést már akár az első tünetek megjelenése előtt is el lehet kezdeni. Ez pedig a terméskiesés megelőzésével nagyobb termésátlagot eredményez.
Az adatokat gyűjteni kell, de ez még nem elégséges ahhoz, hogy a termelők is érezzék a hasznukat. Míg egy modern munkagép esetében látványos lehet a hatékonyság növekedése, az adatok gyűjtése és tárolása önmagában még kevés. Azokat fel kell dolgozni, levonni a megfelelő következtetéseket, és aktívan kommunikálni az eredményeket a felhasználók felé.
Cikkajánló: Terjedőben a permetező drónok az agráriumban
