Kitartanak a bivalyok tartása mellett Mérában

A kalotaszegi falvak közül Mérában tartják a legtöbb bivalyt. A Kolozsváron piacoló állattartók tejtermékeire nagy a kereslet, a hagyományos mérai portákon mégis kevesen vállalják a szeszélyes fekete jószág tartását. Az apadó állatállomány a csökkenő európai uniós és román állami támogatással is magyarázható. Az erdélyi Krónika munkatársa Horváth Csaba állatorvossal, kalotaszegi falugazdásszal látogatott el két bivalytartó gazdához.

Aki Kalotaszegen bivalyt szeretne látni, az jó eséllyel a Kolozsvárhoz közeli Mérában találkozik népesebb állománnyal – írta a Krónika. Talán Erdélyben is az egyetlen falu, ahol még mindig 163 bivalyt tartanak. Régen is Méra volt a legismertebb bivalytartó falu, de a legtöbb kalotaszegi településen is sok volt a fekete jószág, amit tejtermelés mellett igavonásra használtak. Napjainkban mindössze néhány kalotaszegi faluban – Türében, Vistában, Bogártelkén, Mákófalván és Kalotaszentkirályon – tart egy-egy gazda bivalyteheneket.

A bivalyok tartása jóval több támogatást kap Magyarországon, mint Romániában - Fotó: Magro.hu, CSZS, Zalakomár, illusztráció
A bivalyok tartása jóval több támogatást kap Magyarországon, mint Romániában – Fotó: Magro.hu, CSZS, Zalakomár, illusztráció

Az évtizedekkel korábbi nagy bivalycsordáknak nyoma veszett. A kézi fejéshez szokott állományokhoz nincs már gazda, sem kisegítő munkaerő. Az idős állattartók lemondtak a bivalytartásról, és helyükbe nem léptek fiatalok. Pedig a kalotaszegi bivaly még mindig jó pénzt hoz a gazdájának. A kalotaszegi tej és tejtermékek hagyományos felvevő piacán, Kolozsváron a házi élelmiszereket ma is sokan keresik.

Minden házi termék vevőre talál 

Makkay József, a Krónika egyik újságírója Mérában Horváth Csaba állatorvossal, kalotaszegi falugazdásszal látogatott el két bivalytartó gazdához. Útközben elmesélte, hogy olyan termelőről nem hallott, akinek vissza kellett volna hoznia a bivalytejet Kolozsvárról, mert nem tudta eladni. Legtöbben már nem a piacra járnak, hanem családokhoz, akiket az évek során megismertek. Heti egy-két alkalommal friss tejet, tejfölt, túrót, sajtot, de házi tojást és egyéb termékeket is visznek a megrendelőknek. 

Mérában azért éri meg bivalyt tartani, mert a klienskörnek a tej- és tejtermékek mellett egész évben tucatnyi más élelmiszert is eladnak. A levágott borjú húsa épp úgy vevőre talál, mint a télen feldolgozott disznó vagy tojás” – magyarázta a kísérő, akivel először Simon Károly portájára tértek be. A tágas telek a frissen elvégzett közművesítésen van túl, a szennyvízelvezető csövek lefektetése után hátramaradt a temérdek sár.

A zsúfolt istállókban kéttucatnyi bivalytehén pirostarka tehenekkel is megosztja életterét. A felmelegedő tavaszi időjárással az állatok türelmetlenül várják a legeltetési szezont, amikor késő őszig nyári helyükön élnek, távol a falutól. Ekkora állatállományhoz segítség kell. Simonék szerencsés helyzetben vannak, mert találtak embert a traktorra, aki behordja az állatoknak a napi eleséget, kihordja a trágyát, tesz-vesz a ház körül, így a család a fejésre és a tejfeldolgozásra összpontosíthat. Simon Károly szerint a bivalytartás télen-nyáron állandó munkát jelent, sok-sok lemondással. Emiatt nem vállalják az állandó lekötöttséget a fiatalok.

Csak az fejhet, akihez a bivalyok hozzászoktak

Romániában még a Ceaușescu-rendszerben is a többszörösét tartották a mérai gazdák a mai bivalyállománynak. A nagy hanyatlás az 1989-es rendszerváltást követő évtizedekben indult el, mára 15–20 ember foglalkozik bivalyokkal – írták. 

A többség a szülőktől, nagyszülőktől vette át és viszi tovább a mérai bivalytartás hagyományát. Van viszont egy-két család, aki ,,újoncként” kötelezte el magát az állattartás mellett. Hatházi György az utóbbiak közé tartozik: korábban cipészként dolgozott egy kolozsvári műhelyben, de a 2000-es évek elején eldöntötte, abbahagyja a napi ingázást. Többen is csodálkozva ingatták a fejüket, amikor megvásárolta az első bivalyokat, mert akkor váltott, amikor egyre többen menekültek az állattartás elől. 

“Elkezdtem piacolni a tejjel, és lassan kiépült egy olyan vásárlói kör, akikhez heti rendszerességgel házhoz szállítjuk a tejtermékeket. 47 évesen vásároltam meg az első bivalytehenet, és ma már közel 10 fejőst tartunk” – mutatta az istállót. 

Az egyik bivalyborjút a tehén mellől kihozza a napfényre, hadd szokja az új környezetet. Hatházi György azért is pótolhatatlan ember a portáján, mert rajta kívül senki nem tudja megfejni az állatokat. A bivaly szeszélyes jószág: amelyik kezet megszokja, csak annak adja le a tejet. Miközben az állatok elé szénát dob, elmeséli, hogy a sérve miatt pár napig alig tudott mozogni, de két sétabottal is be kellett jönnie az istállóba, hogy megfejje a teheneket, annyira bőgtek a tejtől megfeszülő tőgyük miatt. 

A legeltetési szezonban, késő őszig, reggel és este a legelőn fej, a tejet autóval vagy lovas szekérrel hozza haza. Ünnepnapokon nem dolgozzák fel, de fejni akkor is kell. 

,,Ezt a munkát csak az tudja vállalni, aki nagyon szereti az állatokat. Régen irtóztam a bivalyoktól, de ahogy megkedveltem őket, minden megváltozott. Más foglalatosságot már nem tudnék elképzelni, és örülök, hogy a család is elfogadta ezt” – mondta Hatházi György.

A magyarországihoz képest jóval kevesebb a romániai támogatás a bivalyok tartására 

Horváth Csaba állatorvos a cikk megírásául szolgáló látogatás előtti napokban tért haza Magyarországról, ahol a Magyar Bivalytenyésztők Egyesületének vendégeként anyaországi gazdákkal találkozott. A mai Magyarországon nincs hagyománya a bivalytartásnak, de génmegőrzés céljából kiemelt támogatást kap a mintegy négyezer bivaly gazdája. 

“Amikor azt látom, hogy a magyar gazda évente ezer euró támogatáshoz jut minden bivalytehénért, kapkodom a fejem, mert nálunk ez elérhetetlenül magas összeg. A fele a hagyományos állatfajoknak és fajtáknak járó magyar állami támogatás, de a budapesti Agrárminisztérium az Európai Uniótól érkező támogatásokat is kiegészíti, felkerekíti saját forrásból” – magyarázta a kalotaszegi szakember.

Horváth egymás mellé teszi az ezer eurós magyarországi támogatást a kétszáz euró körüli romániai támogatással: szerinte a mezőgazdaság minden területén ez a különbség a romániai és a tőlük nyugatabbra fekvő uniós országok agrártámogatása között. A gazda elmondta, hogy az utóbbi öt évben csökkentették a legtöbb állatfaj után járó uniós pénzt Romániában. Pár évvel ezelőtt a törzskönyvezett húsmarhára és tejelő tehénre ötszáz euró körüli támogatás járt, miközben 2023-ra ennek az összegnek az egyharmada maradt. Az állandó átszervezéssel, átalakulással, új támogatási rendszer kialakításával a gazda járt pórul, mert minden alkalommal kevesebb pénzhez jut. Aki viszont a mérai gazdákhoz hasonlóan kitart a tejelő jószág mellett, az elsősorban a biztos felvevőpiac miatt teszi. Egyre nagyobb a kereslet a jó minőségű házitejre. Érkezett már brassói tejfelvásárló is Mérába, hogy hoz hűtőtankot a bivalytejnek, de a gazdák nem mondtak le a kolozsvári piacolásról, mert az jobban megéri.

Mesterséges megtermékenyítés és gépi fejés a bivalyok életében

Horváth Csaba szerint a megmaradt mérai bivalyállományt lassan sikerül feljavítani. A napi 5–8 liter tejet adó erdélyi bivalyt a 2000-es évek eleje óta Olaszországból importált bivalybikák ondójával termékenyítik meg mesterségesen. Az új nemzedékek tejhozama jelentősen megnőtt. Igaz, a bivaly mesterséges megtermékenyítése nehezebb, mint a tehéné, mert nem tűri az idegent és nehezen kezelhető. Ám akkor, ha a műveletet hozzáértő szakember végzi, a bivalytehenek is vemhesek maradnak. Nem csak a mesterséges megtermékenyítés, hanem a gépi fejés bevezetése is elkerülhetetlen Kalotaszegen a bivalyállományokban, mert nincs már fejésre fogható ember. 

Mérában egyelőre egyetlen gazda feji fejőgéppel a bivalyokat. Neki is úgy sikerült, hogy a bivalyok mellett pirostarka tehenetek tart, és a fekete jószág megszokta a fejőgép zúgását. Először idegenkedtek tőle, de beleszoktak. A gazda tapasztalatát mások is kipróbálják: a gépi fejés elterjedése jóval könnyebbé tenné a sok kézimunkát igénylő állattartást. A bivalytartás kalotaszegi történetét bemutató mérai bivalymúzeumba így idővel egy fejőgép is bekerülhet, hogy a látogató időrendi sorrendben láthassa a bivalytartás fejlődésének alakulását – írták.

Share Button

Kapcsolódó cikkek

Egymilliárd eurót kapnak a romániai LEADER-pályáza... Gazdatalálkozót szervezett Székelyhídon a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Bihar megyei szervezete. Ennek témája a mezőgazdaság és a vidékfejleszt...
Már a házi sertésben is ott a vírus A magyar-román határtól mintegy 4 km-re afrikai sertéspestist (ASP) diagnosztizált egy háztáji állományban a Román Állategészségügyi Szolgálat. A hely...
Szintet lépett az ASP járvány, ezúttal már 45 ezer... Már Romániában is megjelent az afrikai sertéspestis (ASP), ahol egy kereskedelmi telepen közel 45 ezer beteg háziállatot kellett megsemmisíteni. A hel...
A román termőföld nagy része külföldiek és nagybir... Nehéz a kis- és közepes gazdálkodók élete és földhöz jutása Romániában. Sok ottani termőföld került furcsa úton a külföldiek kezébe. Az Ecoruralis és ...
Bulgária sem talált jobb módot, ott is kerítés épü... Bulgária hamarosan befejezi annak a 133 kilométeres kerítésének a kiépítését, amelyet a bolgár-román határszakaszon húznak fel. A kerítés megépítéséne...
Ötvenezer róka és tízezer sakál lehet a sertéspest... A WWF Románia tájékoztatása szerint a helyi Víz- és Erdőgazdálkodási Minisztérium nemrégiben jóváhagyott egy olyan intézkedéscsomagot az afrikai serté...