Egy tanulmány a szociális elhelyezés és az etetést követő emberi kapcsolat interaktív hatását értékelte a tejelő tehenek borjainál. Az egyedileg elhelyezett borjak több, nem táplálkozási célú szájüregi viselkedést mutattak, mint a párban tartott borjak, de az emberi kapcsolat biztosítása olyan szintre csökkentette e viselkedés időtartamát, amely nem különbözött a párban tartott borjakétól.
A tej etetését követő emberi kapcsolat csökkentette az összes nem táplálkozási célú orális viselkedés (ketrecben tartás, alomban tartás, keresztben szopás és ember által irányított viselkedés) teljes időtartamát, és növelte a pihenés időtartamát, anélkül, hogy a tartási módnak vagy a tartási mód és az emberi kapcsolat közötti kölcsönhatásnak lett volna hatása.
A korlátozó környezet szerepe
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az emberi kapcsolat befolyásolta a nem tápláló orális viselkedés teljesítményét a tej etetését követően, különösen csökkentve a ketrecben irányított szopást az egyedileg tartott borjaknál. Kiemelve a korlátozó környezet szerepét e viselkedésmódok kifejeződésében a hagyományos tartásban tartott tejelő borjakénál.
A borjak jóléte, beleértve fizikai és érzelmi egészségüket is, a tejiparban dolgozók számára mindig a legfontosabb, különösen az elválasztási szakaszban. A JDS Communications című szaklapban nemrég megjelent tanulmányban a Floridai Egyetem kutatói kimutatták, hogy a más borjakkal és emberekkel való – akár csak öt percig is tartó szocializáció – javíthatja a borjak általános jólétét.
A frusztráció jelei
A vizsgálatot vezető Dr. Emily K. Miller-Cushon, a Floridai Egyetem Állattudományi Tanszékének (Gainesville, FL, USA) vezetője kifejtette: annak felmérése, hogy egy borjú hogyan érzi magát, általában a viselkedés megfigyelésével történik, különösen a rendellenes viselkedéseknél, amelyek közé tartozhat „a tartási ketrec vagy az alom szívása vagy rágása, a ketrectársak vagy az emberi kezelők rágása – mindezek gyakoriak a borjak etetését követő időszakban”. Az ilyen viselkedésformák általában a frusztráció jeleinek tekinthetők, és hatással lehetnek a borjak egészségére.
„A borjak aktívak, és stimulációt keresnek a tejjel való etetés után, ezért több tennivaló, például kefélés biztosítása megnyugtathatja a borjakat, csökkentve az etetés utáni szopós viselkedést és növelve a pihenést” – mondta Miller-Cushon.
Standardizált kapcsolat az emberekkel
Mivel tanulmányok már kimutatták, hogy a borjak keresik az emberi kapcsolatot, a kutatók azt akarták megérteni, hogy az ember-állat kapcsolat hogyan befolyásolhatja ezeket a szopási viselkedéseket. A válasz megtalálása érdekében a csapat 28 Holstein üszőborjút véletlenszerűen osztott be egyéni vagy páros elhelyezésbe születésüktől héthetes korukig, és standardizálta az emberekkel való kapcsolatukat ebben az időszakban, beleértve az etetést és az egészségügyi vizsgálatokat.
Miért a nyakvakarás?
A borjak hathetes korukban kezdték az elválasztást; az elválasztás alatti négynapos vizsgálati időszak alatt a kutatók további emberi kapcsolatokat vezettek be, és folyamatosan videófelvételt készítettek annak a viselkedésre gyakorolt hatásáról. Ebben az ablakban minden borjú két napon a szokásos mennyiségű emberi érintkezésben részesült, és két kísérleti napon, amikor plusz öt perc nyakvakarásban részesültek a megszokott emberi kezelőikkel.
Miért a nyakvakarás? „Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a borjak láthatóan élvezik az emberi érintkezést, beleértve a kefélést is. Ez a fajta érintkezés csökkentheti a szívverésüket, a borjak pedig belehajolnak a vakarásba, és kinyújtják a nyakukat, hogy még többet kapjanak” – magyarázta Miller-Cushon. „Azt is látjuk, hogy a borjak kevesebbet szopnak a karámban, ha van egy álló kefe, amihez dörzsölődhetnek”.
A többi borjúval való szocializáció is fontos
A videofelvételek elemzése után a kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy az emberi kapcsolat valóban hatással van a borjak viselkedésére, és elősegíti a nyugalmat és a jólétet. Az emberrel töltött öt perc csökkentette a borjak szopási viselkedésének időtartamát, és növelte az étkezések utáni pihenésüket. A szopási viselkedés csökkenése különösen az egyedül tartott borjaknál volt kifejezett, szemben azokkal, amelyeknek volt egy karámban társuk – ami azt jelzi, hogy nemcsak az emberekkel, hanem a többi borjúval való szocializáció is fontos.
Miller-Cushon azonban óvatosan megjegyezte, hogy a vizsgálatban az emberi kapcsolat nem szüntette meg teljesen a szopós viselkedést: “Eredményeink kimutatták az emberi kapcsolat előnyeit, de az eredmények azt is jelzik, hogy a munkánk még nem ért véget a tejelőtehén-borjak etetésének és tartásának legelőnyösebb és legtermészetesebb módszereinek megtalálásában”.
(Forrás: phys.org)
