Személyes hangvételű cikket olvastunk a Kapanyél oldalán, mely a cseresznyefák hasznosságáról szól. Pro és kontra érvek kerülnek egymással szembe, szó lesz a különböző cseresznye fajtákról, és arra is fény derül, hogyan tudott bio maradni az eredetileg nem bionak termelt cseresznye. Bízva abban, hogy Önnek is hasznos tanácsokkal szolgál, ajánljuk figyelmébe a cikket!
Lehet, hogy megköveznek, de szerintem egyetlen cseresznyefánk kertünk legkevésbé hasznosítható gyümölcsét adja. Annyit sejtek róla, hogy valamelyik Germersdorfi, de azt nem, hogy pontosan melyik. Fő előnye az árnyék és az, hogy az érés idején kisgyerekes városi barátaink porontyait rövid időre leköti a cseresznyefalás. Az idén a sárga lapok jelzéseinek köszönhetően bőséges termését sikerült kukactalanul megtartani, igaz most magyarázkodnom kell, hogy mitől maradt bio.
A fával amúgy semmi baj, mert nagy árnyat adó óriássá növekedett, szépen virágzik és általában terem is. Az idén huszonöt év rekordtermését produkálta, több kisgyermekes vendégséget szerveztünk, hogy az apróságok a földről falhassák a finom gyümölcsöt. A cseresznye sajátossága ugyanis, hogy a legjobb frissen elkölteni, mert amúgy jobbára csak íztelen készítményekben menthető át a termés. Voltak próbálkozásaink kompóttal, de a kifakult golyócskákat nem sok kedvvel szopogattuk. Készült belőle ivólé is, de erre sem emlékeztünk jó szívvel, csak azért ittuk meg, hogy ne vesszen kárba a munka.
Az idén próbaképpen pálinka készül az utolsó pillanatig a fán hagyott termés jó részéből. Túl a szedésen, már tudom, hogy a legérettebb szemekért a fa csúcsán kihízott legyekkel kellett küzdeni, akik vadul szívogatták a madárcsípések környékét.
Amikor barátaimnak említettem a próbát, fanyalogtak; persze a többségből a rossz emlékű “fekete címkés” beszélt. A mai fiatalok nem is tudják, hogy néhány évtizede emblematikus ital volt a fekete címkés cseresznyepálinka, ami tulajdonképpen nem sok cseresznyét látott.
Házi cefrekészítési technológiám lényege a precíziós szedés: se kocsány, se levél. Elfelejtettem említeni, hogy a fa a tervezett szüret előtt időben rothadás elleni permetet kapott. Mezítláb a hordóba ugrottam, mivel két napig semmi nem történt, csak hevertek egymás mellett a kőkemény szemek. Rövidke tapodás után a magoktól kezdett elválni a gyümölcshús. Hamar mertem a léből egy kis fazéknyit, és szolid langyosítás közben egy kis zacskónyi fajtaélesztőt kevertem hozzá. Majd ezt eloszlatva elegyítettem a trutyihoz, gondoskodtam az egyirányú levegőztetésről. Innentől a parányok dolga az alkoholgyártás. Később egy “hetes” zöldséges rekesz segítségével sort kerítek a magok eltávolítására, és azután mehet a cefre a főzdébe.
Cseresznyefajták
Ezzel együtt senki kedvét nem szeretném szegni, telepítsenek cseresznyét, hatalmas a külföldi és hazai fajtaválaszték, arra azonban érdemes figyelni, hogy sok fajta önállóan nem képest termést hozni, kísérő porzófajtára van szükség.
A Münchebergi fajtaválasztékunk a legkorábbi, május második felének elején érő tagja. A Rita is nagyon korai. Az érés kezdetén piros, később bordó lesz. A Bigarreau Burlat fajta francia származású, Európában, Észak- és Dél Amerikában is igen elterjedt, a legkorábban érő, már igazán jó minőségű gyümölcsöt adó fajták egyike. A Krupnoplodnaja a volt Szovjetunióból, a mai Ukrajna területén a Krimben lévő Melitopolból, származik. Igen nagy termőképessége, termésbiztonsága és nagy gyümölcse jelenti legfőbb értékeit.
A Van fajtát Kanadában állították elő. Az egész világon elterjedt fajta. Korán és hosszan virágzik, virágpora sok termesztett cseresznyefajával kompatibilis, ezért a korai és a középidőben virágzó fajták jó pollenadójaként tartják számon. Kiválóan alkalmas befőtt készítésére, de friss fogyasztásra is. A Stella is kanadai, különlegessége, hogy az első a termesztésbe bevezetett, gazdasági szempontból is értékes öntermékeny cseresznyefajta. Gyümölcsének repedésre és rothadásra való érzékenysége ellenére öntermékenysége, középkései érése és elfogadható gyümölcsminősége teszi értékessé. A Sunburst is onnan érkezett, öntermékeny, középidejű érése és nagy gyümölcse jelenti legfőbb értékeit.
A Vera június közepén rendszeresen és bőven termő fajtaújdonság. A Linda magyar nemesítésű, középérésű, (június közepe) fajta. Néhány tulajdonságban a Germersdorfinál is jobbnak mutatkozott. A Germersdorfiak általában június közepén érnek, gyümölcseik kiválóak, nagyok, fényesek, sötétbordók. A szomolyai fekete gyümölcsének mérete nem túl nagy, de nagyon ízletes, édes, egyedi zamatú. A Margit a friss fogyasztás és export mellett befőtt készítésére is alkalmas.
Késői érésű magyar nemesítésű fajta a Katalin. Nagy, igen nagy gyümölcsei ropogósak, kellemes ízűek. Bőven, rendszeresen terem. Friss fogyasztásra, konzervipari, hűtőházi feldolgozásra egyaránt alkalmas. A Carmen a Germersdorfi óriás érési idejében érő, feltűnően nagy gyümölcsű fajtaújdonság. A Solymári gömbölyű gyümölcse nagy, szív alakú, bordópiros színű, középhosszú kocsányú. Nagyon kései a Regina. Porzása nem egyszerű, több vele azonos időben virágzó fajtával kell társítani. A Hedelfingeni óriás a legkésőbbi fajták egyikeként június végén-július elején szüretelhető.
Szerző: Czauner Péter
Forrás: kapanyel.postr.hu
