Amikor a digitalizációról beszélünk, alapvetően mindenki egy kicsit másra gondol. Éppen ezért az értelmezésről szóló viták gyakran fekete-fehér kijelentésekkel végződnek. A digitalizáció, a robotika és az intelligens gazdálkodás témakörei álltak az Agritechnica szakkiállítás programjának fókuszában. Michael Seelmeyer és Christian Münchhoff, két német gazda saját tapasztalatait osztotta meg.
Aligha van még egy téma, ahol az eufória és a frusztráció olyan hevesen ütközik, mint a digitalizáció. Egyesek számára a mezőgazdaság számos aktuális problémájára kínál megoldást. Mások kategorikusan elutasítják a digitális technológiák használatát, mert egyszerűen túlterheli őket az alkalmazás, és nem tudják felmérni a következményeket. Vagy „pofára estek”, amikor kipróbálták.
A digitális alkalmazások azonban egyre inkább behatolnak az élet minden területére, így szinte lehetetlen elkerülni ezt a fejlődést. A félelem itt rossz tanácsadó. Inkább jobban kellene „rendezni”, hogy miről is beszélünk. Ez tájékozódást biztosít, és segít csökkenteni a gátlásokat. Mert a digitalizációnak rendkívül sok oldala van.
Hol tartunk a gyakorlatban?
A kérdés megválaszolásához segít a különböző alkalmazások hozzávetőlegesen három kategóriába való besorolása.
Okos gazdálkodás. Emögött olyan technológiák állnak, amelyek automatizálják az istállóban és a terepen végzett munkát, és egyszerűen megkönnyítik a felhasználó munkáját. Ide tartoznak például a vezérlő rendszerek, az adagoló számítógépek vagy a gépek beállítására szolgáló alkalmazások.
Precíziós gazdálkodás. Itt a digitálisan gyűjtött adatok a növénytermesztési döntésekhez kapcsolódnak. Az egyik példa a műtrágya mennyiségének mérése növényi érzékelőkkel.
Gazdálkodás 4.0/Mezőgazdasági technológia 4.0. Ez a terület alapvetően magában foglalja a gépek és érzékelők hálózatba kapcsolását. A cél a hozzáadott érték létrehozása a lehető legtöbb információ összekapcsolásával és értékelésével.
Az automatizálás területén számos alkalmazás mára magától értetődővé vált a gyakorlatban. Például a Seelmeyer & Woltering együttműködésben Észak-Münsterlandban. „Az istállóban a számítógép vezérli a szellőztetést és az etetést. Csirkehizlalóházaink fűtési rendszere, amely biometános CHP-ből, faapríték-fűtőrendszerből és gázfűtési rendszerből áll, nagyrészt automatizált. És riasztórendszereket szereltünk fel. Ha valami elromlik, üzenetet kapok az okostelefonomra. Ez nagyban megkönnyíti a munkát” – mondja Michael Seelmeyer.
Automatikus szakaszvezérlés
A terepen ma már a mindennapok részét képezik a fordulókezeléssel és szakaszvezérléssel ellátott automata rendszerek, azaz az automatikus szakaszvezérlés. „Ezek mind egyszerű elektronikus megoldások, amelyek automatizálják a folyamatokat. Általában problémamentesen működnek, a költség-haszon arány megfelelő” – mondja a gazda.
Tapasztalata szerint az „egyszerű kommunikáció” a traktor és a rászerelt egység között az Isobuson keresztül ma már nagyjából zökkenőmentesen működik. „Ha azonban túl sok alkatrész és szín van játékban, továbbra is problémák adódhatnak” – mondja. Ezt Christian Münchhoff nyugat-szász-anhalti földműves is megerősíti. „Általában véve az Isobuson keresztüli kommunikáció jelentősen javult az elmúlt években. Időnként azonban előfordul, hogy egy új szoftverfrissítés önmagában azt jelenti, hogy a műtrágyaszórók és a traktorok már nem értik egymást” – mondja. Véleménye szerint a technológia most éri el határait. „Az Isobust eredetileg nem arra a mennyiségű adatra tervezték, amelyet ma és a jövőben a gépeknek össze kell gyűjteniük és feldolgozniuk. Úgy gondolom, hogy többet kellene dolgoznunk olyan alternatív adatátviteli rendszereken, mint például a WLAN” – mondja Münchhoff.
A területspecifikus gazdálkodás (precíziós gazdálkodás) egy lépéssel tovább megy. „Intelligenciát” és a növénytermesztés megértését igényli. „Sajnos a múltban bebizonyosodott, hogy a műszaki fejlesztések gyakran gyorsabbak voltak, mint az agronómiai ismeretek és tanácsok” – mondja Christian Münchhoff. A legtöbb vállalat számára a járulékos haszon eddig túl kicsi volt. „Bármilyen jól tervezi meg a vetést, a műtrágyázást és a növényvédelmet, ha az időjárás nem segít, a terv nem fog működni” – teszi hozzá Michael Seelmeyer.
Nőni fog a precíziós gazdálkodás jelentősége
Ennek ellenére mindkét gazdálkodó úgy gondolja, hogy a precíziós gazdálkodás jelentősége növekedni fog. „Egyre szigorúbbak a növényvédelmi és műtrágyázási előírások. Ha konkrétabban alkalmazzuk a tápanyagokat és a növényvédő szereket ott, ahol valóban szükség van rájuk, akkor ez a környezetvédelem, amely egyszerre él és dokumentál” – mondja Seelmeyer. A jövőben kevésbé a bevétel maximalizálása, hanem inkább az erőforrások gazdaságilag ésszerű felhasználása lesz a hangsúly.
A részleges terepgazdálkodásnak alapvetően két megközelítése lehetséges: vagy az emberek döntenek a meghozandó intézkedésekről, vagy a gépek teszik ezt meg. Münchhoff és Seelmeyer egyetértenek abban, hogy a technológia csak annyira jó, mint a felhasználó. „Az érzékelő-, műhold- és kameraképek, valamint az alkalmazástérképek készítésére szolgáló megfelelő programok rendkívül hasznosak. Támogatnak minket a döntések meghozatalában. Ennek ellenére újra és újra bebizonyosodott, hogy nem lehet elfordítani a fejünket. Egyszerűen túl sok a bizonytalanság a mezőgazdaságban” – mondja Münchhoff.
Korlátozott lelkesedés
Ami a hálózatépítést és az adatátvitelt illeti, a szakemberek lelkesedése korlátozott. „Egyértelmű, hogy itt még sok a tennivaló” – mondta Seelmeyer. „Nem tudok olyan gazdaságirányítási rendszerről, amely tökéletesen működne.” Az adatok összevonásakor és előkészítésekor mindig felmerülnek problémák, amint több szolgáltató is érintett. „A fájl nem olvasható” – sajnos ez az üzenet még mindig túl gyakran villog a képernyőkön. „Néha elég egy pont vagy egy rossz helyen lévő vessző ahhoz, hogy az egyik ember többé ne értse a másikat” – mondja Münchhoff.
A különböző szoftver- és hardverkomponensek, szolgáltatók közötti adatcsere javítása érdekében 2019 végén elindult az „ATLAS” (Agrárgazdasági Interoperabilitási és Elemző Rendszer) uniós projekt. Az összesen 15,6 millió euróból finanszírozott projekt nyolc európai ország mezőgazdasági és kutatóintézeteiből 31 résztvevőt vont be. Michael Seelmeyer és Christian Münchhoff is részt vett a projektben.
Hálózatba kapcsolási lehetőségek
„Még mindig óriási lehetőségek rejlenek a gépek és flották hálózatba kapcsolásában” – mondja Münchhoff. „Például betakarítás közben a kombájn „értesíthetné”, hogy mikor és hol kell bunkerezést végezni, míg egy drón a biomassza érzékelésével szabályozza a cséplőgép haladási sebességét.” Ez a forgatókönyv még a jövő kérdése. Ha azonban sikerül szabványosított és rugalmasan bővíthető interfészeket kifejleszteni az adatcseréhez, az áttörést jelenthet – amennyiben minden gyártó belevág.
Michael Seelmeyer számára különösen öröm, hogy az állattenyésztés is fontos szerepet kapott a projektben. Véleménye szerint ezt az egész eddigi vita során figyelmen kívül hagyták. „Az anyagáramlásokat jobban rögzíteni, dokumentálni és elemezni kell. Ez a terület különösen nagy követelményeket támaszt velünk, állattenyésztőkkel szemben” – mondja Seelmeyer, aki gazdaságában bikákat és csirkéket hizlal. Ha tudjuk, milyen mennyiségű tápanyagot szívnak fel és választanak ki az állatok, ez talán lehetővé tenné a NIRS érzékelő előzetes kalibrálását a trágya kiszórásakor. Ez egyelőre csak egy gondolatkísérlet. De megmutatja az adatok gyűjtésében, összevonásában és elemzésében rejlő lehetőségeket.
Javában zajlik az 5G bővítése
Vidéken továbbra is bővül a hálózati lefedettség – kevésbé a gépvezérlésre, de inkább a kommunikációra és az adatcserére. A gazdálkodók azonban bíznak ebben. „Valószínűleg sok minden fog itt történni a közeljövőben. Javában zajlik az 5G bővítése. És még a telekommunikáció területén jelenleg ismert és elérhető technológiákon túl is sok cég dolgozik alternatív megoldásokon” – mondja Münchhoff.
Hogyan lehet több gazdálkodót ösztönözni a digitális alkalmazások használatára a jövőben? Három dolog itt különösen fontos: a praktikum, a felhasználóbarátság és a jó költség-haszon arány. „Fontos, hogy a gazdákkal ott találkozzunk, ahol vannak” – mondja Michael Seelmeyer. „Másrészt bizonyos nyitottságra is szükség van az új technológiák felé. Nem szabad elvárnunk, hogy minden azonnal zökkenőmentesen működjön. Más újítások esetében sem ez a helyzet.” A politikusoknak és a gyártóknak ezért (még) több támogatást kellene adniuk a gazdáknak ebben a kérdésben.
(Forrás: agritechnica.com)
