Idén is nagy probléma a koronavírus járvány terjedése, mely most az emberek között pusztít, és tízezrek halálát okozta már világszerte. Bár előzményeit 2003-ból és 2012-ből – a SARS-t és a MERS-t- már sokan ismerhetik, van, amiről nem hallhattunk túl sokat a médiából. Ez pedig a koronavírus egyik változata, amely hasonlóképp gyorsan terjed, mint a jelenleg ismert vírus, csak nem emberek között. Többször is felütötte fejét Amerikában, ahol 8 millió áldozatot követelt és az állatokat vette célba, mégpedig a sertéseket.
2013-ban az Amerikai Egyesült Államokban pusztított a koronavírus egy fajtája, amelyet PEDv-nek neveztek el a kutatók. Ebben az évben szedte legtöbb áldozatát, amikor is 32 államba jutott el, és az amerikai sertés populáció 10%-át érintette. A járvány erős hasmenést okozott az egyedeknél, amely kiszáradást eredményezett, és elsősorban a fiatal állatokat támadta. Így az újszülött malacok közül, amely megfertőződött, szinte egy sem élte túl vírust.
A betegség már 1970-ben ismert volt brit állatorvosok által, amikor is a sertésfarmokon olyan vírus kezdte el tizedelni az állományt, amelyre addig nem volt példa. A tünetek alapján egy ismert betegségként sem tudták azonosítani, ekkor még enyhe lefolyású volt, és miután kiderült, hogy emberekre nem terjed, az orvostudomány nem fektetett sok időt a kórokozó megismerésébe.
A vírus később Ázsiában is felbukkant, azon belül is Dél-Koreában, Kínában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken, ahol nem volt számottevő a pusztítás. Viszont 2010-ben Kínában megjelentek a vírus erősebb, agresszívabb mutációi, amelyek közül egy okozta 3 évvel később az Amerikában magas szinten elterjedt járványt – a G2b AH2012.
2013-ban elsőként tavasszal Ohio, Indiana és Iowa állambeli farmokon jegyezték fel a vírus jelenlétét. Az azonosítása zökkenőmentes volt és gyors, hiszen akkorra már volt évtizedes tapasztalat a kórokozóval. Viszont hiába volt ismert, ugyanis megállítani a terjedését nem tudták vakcina és ellenanyag hiányában. Mivel a korábban ismert törzsek nem okoztak akkora kárt, ezért az orvostudomány nem fektetett időt a gyógymód kifejlesztésére. És tekintve, hogy korábban ismeretlen volt az ország területén ez a vírus, így a természetes immunitás sem volt lehetőség a leküzdésére.
A felerősödött vírus az állat gyomrában és bélrendszerében okozott károkat, és súlyos hasmenést, amelynek következménye az extrém kiszáradás volt. Ez pár nap leforgása alatt végzett az állattal. Általában a fiatal állatokra volt veszélyes, a felnőtt egyedeknél nem volt annyira súlyos a PEDv fertőzése. Viszont tüneteit tekintve a székleten keresztül gyorsan képes volt lefertőzni egy egész sertésfarmot, amelyek bár zártak, így is megvolt a lehetőség a továbbterjedésre. Például az emberek ruháin, cipőin, a szállítóeszközök platóin akadálytalanul tudott terjedni a vírus más farmokra, illetve vágóhidakra, amely további szabad utat biztosított a fertőzés számára.
És mivel nem volt ellenszere a vírusnak, ezért az állattartók a tőlük telhető intézkedésekkel próbálták védeni állományukat. Rendszeres teszteket végeztek, továbbá folyamatosan fertőtlenítették a farmokat és az állatokkal érintkező felületeket, a beteg állatokat elkülönítették az állománytól. A farmokra csak védőöltözetben lehetett bemenni, a szállítóeszközöket, és mindent, amely az állatok közelébe kerülhetett rendszeresen sterilizálták. Mindeközben a sertéshús ára az egyedszám megtizedelődése miatt jelentős mértékben emelkedett az államok területén.
Az amerikaiak ebből a példából tanulva napjainkban bármilyen fertőzést vélnek felfedezni a farmokon, azonnal karantén alá vonják azt a további fertőzések elkerülése érdekében.
