Európa mezőgazdasági termelése számos hatás nyomán átalakul, miközben a fenntarthatóság és a jövedelemtermelő képesség stabilitása érdekében a több növényre alapozott termelési szerkezet (vetésforgó) szerepe felértékelődik. A kontinens lakosságának növényi alapú fehérjeigénye jelentős, így a gabona- és olajnövény-túlsúlyos gazdálkodás miatt a stratégiai célok érdekében a maghüvelyesek termelésében jelentős tartalékok mozgósíthatók. Európában és hazánkban is közelebb lehet kerülni a sokszínű vetésszerkezet megvalósításához a pillangós növények termesztésével. A takarmányborsó fontos ebben.
Ugyan kiváló lehetőségeket biztosít, mégis méltatlanul kevésszer vetik a gazdálkodók a bőségesen és stabilan termő, az utóveteményre jótékony hatást gyakorló takarmányborsót – írta a Mezőhír cikke.
A takarmányborsó jelentősége és magyar múltja
A növényi alapú fehérjeforrások helyben történő megtermeléséhez, az igények biztosításához több út vezet, amiben a szója mellett a takarmányborsónak van számottevő területen jövője. Azért érdemes a takarmányborsó termesztésében a hazai agroökológiai adottságok mellett gondolkodni, mert ennek a több szempontból is hasznos növénynek és a mai modern takarmányozási technológiákkal belőle előállítható, élettanilag értékes és egészséges takarmánynak (növényifehérje-, rost- és keményítőforrásnak) térségünkben több évtizedes hagyománya van – fogalmaztak.
A borsónövény számára a termesztési adottságaink – a változó klíma ellenére is – nagy területen megfelelőek. Sőt, az 1980-as években és az 1990-es évek első felében a takarmányborsó az akkori 150-160 ezer hektáros vetésterületével meghatározó szereplő volt a növénytermesztésben, a növényi alapú fehérje takarmányozási célú előállításában és felhasználásában. Mindezt árnyalja az a tény, hogy napjainkra a döntően importból (külső piacokról és termelésből) érkező szója és szójafehérje túlsúlyba került, elnyomta a borsót, amely emiatt a receptúrákból kikerült. A hazai és az európai takarmányborsó-termesztési és -felhasználási igény jelentősen csökkent, méltatlan helyzetbe sodorva ezzel a növényt – közölte a cikk.
Pedig a szója mellett, azt kiegészítve vagy számos esetben ahelyett a borsó helyben is jelentős területen sikeresen megtermelhető, ezzel segítve a korszerű állattartásban hasznosítható, növényi alapú fehérjeforrás előállítását, a több lábon állást.
A takarmányfeldolgozás korszerű keretei ma már képesek biztosítani a borsó eddigieknél is sikeresebb és nagyobb adagban történő felhasználását, ezzel megfelelve a haladó szellemű takarmányozási technológiáknak, az intenzív termelésű állatállományokhoz kapcsolódó élettani elvárásoknak.
Kulcsfontosságú a termékpálya kiépítése
Napjaink változó körülményei a mezőgazdaságban új helyzetet teremtenek, ezért a takarmányborsó kiugrási pontot jelenthet a gazdálkodásban. A borsónak a szójával karöltve van jövője – írták. A borsó teljes gazdaságot érintő, komplex megítélésén még sokat kell dolgozni, de érdemes lehet. Hiszen elengedhetetlenül fontos lenne a teljes termékpálya (főleg a feldolgozói és felhasználói oldalt figyelembe véve) regionális kiépítése és a stratégiai szintű elköteleződés, az akarat kifejezése iránta. Itt még a stabil borsópiac érdekében van tennivaló – fogalmaztak.
A megfelelő fajtaválaszték Magyarországon is rendelkezésre áll. A takarmányborsó a termésstabilitásban és a tervezhetőbb alapanyag-ellátásban is képes többet nyújtani számos fehérjehordozó versenytársánál, hiszen esetében őszi vetésű (télálló) és tavaszi vetésű fajtákkal egyaránt tervezhető a munka – írták.
