Egy precíziós gazdálkodással foglalkozó konferencián találkoztunk hazánk egyik korszakalkotó írójával, Nemere Istvánnal. A szerző több, mint 600 mű és közel 11 millió eladott példányszám után a Phylazonit Kft. küldetését ültette át egy regénybe, amelyet először ezen a kiállításon mutatott be a közönségnek. Nemere István a Földbarát című kötete bemutatásakor beszélgetett a Magro.hu munkatársaival a könyvről.
A kisregény egy, az évezredes földművelési módszereket megújító, forradalmian új technológiáról szól, egy tapasztalt és egy kezdő gazda napját mutatja be. A történetben az idősebb földműves megtanítja vendégét, hogyan óvja a környezetet, és hogyan alakítson ki fenntartható mezőgazdaságot. A könyv részletezi azt is, hosszú távon hogyan őrizze meg a termőföldek állapotát a talajban lakó baktériumok használatával.
Hogyan kapcsolódik Nemere István a mezőgazdasághoz?
Az életem egyik szakaszában 15 évig laktam egy Csongrád megyei erdőben, aminek egy jó részét magam ültettem, és amelynek közel 70 százaléka feketefenyő. Nagyszüleim pedig Békés megyei svábok voltak. Falusi parasztok, Elek községben. Így a mezőgazdasággal már gyerekkoromban igen közelről megismerkedtem. Ráadásul a földkérdés a kötet megjelenése előtt, korábban is érdekelt. A feladat ugyanis már régóta adott: egyre kevesebb a művelhető földterület, az emberiség rohamos gyorsasággal szaporodik, erre kellene megoldást találni.
Ennek lehet az egyik módja, hogy a mikrobák célzatosan telepítve, a gazda szolgálatában dolgozzanak éveken vagy akár évtizedeken keresztül. Hogyan ismerkedett meg a talajoltás és a talajregeneráció témáival?
A Phylazonit vezetői kerestek és kérdeztek meg, írnék-e a témáról egy regényt. Nagyon megtetszett az ötlet, így szívesen elvállaltam. Első körben szakmai anyagokat kaptam, aminek az átolvasása után született meg a Földbarát könyv. A két gazda egy közös napjáról szóló történetet nem kellett dramatizálni. Egyikük, a tapasztaltabb földműves, aki már régóta foglalkozik baktériumtrágyázással, egy álló napon keresztül tanítja a másikat a talajélet működéséről és a „csizmánk alatti” rendszerekről. A kezdő gazdálkodó és az olvasó így nagyon sokat tudhat meg arról, hogyan adnak információt egymásnak, és például hogyan “verik át” egymást a növények és a mikroorganizmusok.
Vannak-e még olyan, az agráriummal kapcsolatos témák, amik különösen érdeklik?
A vízkérdés foglalkoztat egy ideje. Úgy gondolom ugyanis, hogy ebből hatalmas gondja lesz az emberiségnek. A 80-as évek közepén már írtam erről. Vízháborúk várnak ránk. Nézzük meg Dél-Afrikát, Törökországot, Irakot, ahol már élesedik a probléma. Arról, hogy a magyar agráriumra ez milyen hatással lesz, talán később érdemes lesz elgondolkodnom.
Sokat hallani és olvasni arról, hogy az állattenyésztés kibocsátása nem lesz elegendő az emberiség táplálására. Mit gondol, merre mehet el világ az élelmezésben?
Érdemes megnézni, miket esznek más országokban. Afrikában és Ázsiában már jártam, de például a rovarélelmiszereket még nem próbáltam ki. Ha objektíven nézem, elgondolkodtató a lehetőség. A mesterséges húsra is vannak már kísérletek, de az egyelőre még nagyon drága. Egy csomó zsákutcába belefutunk majd, mivel nem egyértelmű a megoldás iránya. De az is lehet, hogy a hatékonyabb, gazdaságosabb termelés hozza meg az áttörést a növekvő számú emberiség élelmezési gondjaira.
Mennyit olvas mostanában?
Kevesebbet, mint kellene (mosolyog). Reggel öttől ebédidőig dolgozom, majd egy rövid pihenés után folytatom. Később elmegyek a kutyánkkal sétálni az erdőbe, majd ismét tovább dolgozom. Így telik minden napom. Emellett is tudok azért olvasni, de jóval több újságot olvasok, mint szépirodalmat. Talán az vigasztal egy kicsit, hogy gyerekkoromtól nagyon sok mindent elolvastam, még olyan dolgokat is, amiket nem kellett volna. Egy kicsit ezért felvérteződtem, de le is maradtam. Viszont a szakirodalmat mindig tüzetesen átnézem a könyveim megírása előtt. Így mélyedtem el a baktériumtrágyák világában is.
Részletek a szerző írásából:
“Minden gazdának milliárd és milliárd segítője lehet, és csak tőle függ, hogy “alkalmazza” őket. Ezek a segítők nem kérnek fizetést, és nem csak nappal, de éjjel is dolgoznak, szüntelenül. Azt teszik, ami a dolguk, sohasem fáradnak el. Úgy hívjuk őket: mikrobák.”
“A növények egészsége és terméshozama, legyenek akár fűszálak, vagy silókukorica, vagy búza, bármi, elválaszthatatlan kapcsolatban van azzal a hatalmas és láthatatlan élő rendszerrel, amit ökoszisztémának nevezünk. A talpad alatt ezer és ezer faj versenyez egymással, de bizony együtt is működik a cél érdekében. – Aki tudja, hogyan használja fel a termesztett növénye érdekében a mikrobákat, az a nyerő? Ambrus bólintott és csak annyit mondott vendégének: – Azért vagy ma itt, hogy ezt megtanuld.”
