A kutya szimata érzékeli, mikor igazán érett a szarvasgomba

A szarvasgombát mikorrhizált facsemetékből telepített ültetvényekben termeszthetjük, ahol a gomba mellett idővel faanyag is keletkezik. Az élőlények együttműködése itt még nem áll meg, hiszen a föld alatt vagy épp a föld színén megjelenő szarvasgomba felkutatásához erre a célra kiképzett kutya is kell. Ő képes kiválasztani az érett, gasztronómiai felhasználásra már alkalmas termőtesteket.

A MATE gyöngyösi és keszthelyi campusán  az aktualitások a gyógynövény­ágazatban tantárgy keretében Lakatos Márk mesteroktató hétről hétre online előadásokat szervez.

Az egyik vendég­előadó, Csorbainé Gógán Andrea a szarvasgombákról és termesztésükről beszélt részletesen a hallgatóknak. A szakértő már a doktori disszertációját is ebből a témából írta, és azóta is foglalkozik a szarvasgombák termesztésével, szaporítóanyag-előállításukkal.

Kölcsönös előnyök

A szarvasgombák mikorrhizagombaként szoros kapcsolatban állnak azokkal a növényekkel, amelyek közelében élnek. 1887-ben írták le ezt a szimbionta kapcsolatot, ami tulajdonképpen gyökér-gomba összenövés. Megfelelő talajadottságok és növényi egyedek is szükségesek egy ilyen mikorrhizakapcsolat kialakulásához.

Az ektomikorrhizák a gyökereken mikorrhizaköpenyt alkotnak. Ezek a növényi sejtbe nem hatolnak be, csak a sejtek közötti járatokba. Ilyenek a szarvasgombák, tinóruk, rókagombák, mondta Csorbainé Gógán Andrea.

A gombák gyorsan reagálnak az ökológiai változásokra, például a talaj kiszáradásakor intenzíven fejlődik és mindent átsző a gomba, hogy a maradék kis nedvességet is kivonja a talajból.

Az általuk kiválasztott savakkal képesek mobilizálni a vízben oldott tápanyagokat, majd felveszik és átadják a partner növénynek. Attól pedig hormonokat, cukrokat, fehérjéket kapnak cserébe.

A mikorrhizagombák behálózzák a talajt, több növényt is összekötnek, és az újabb kutatások szerint információkat is közvetítenek közöttük. Az ektomikorrhizák egy része termőtestet is fejleszt, ami lehet föld alatti, mint a szarvasgomba, és föld feletti, mint a tinóru vagy a rókagomba, említette a szakember.

Sertés vagy kutya?

A szarvasgomba gyűjtése nem egyszerű feladat, mivel a föld felszíne alatt található, vagy épp csak kivehető a föld felszínén a termőtest. Egy másik nehézség, hogy csak az érett példányokat érdemes gyűjteni. Régebben sertésekkel kerestették, de a kutyák alkalmasabbak erre. Ennek oka, hogy a sertés táplálékot lát benne, a kutyának pedig játék a gyűjtése, tehát nem akarja megenni.

Leggyakrabban labrador retrievereket, golden retrievereket, lagottókat és vizslákat tanítanak be erre a célra, de szinte bármilyen fajta alkalmas lehet rá, a keverékek is. A kiképzéskor az alapfeladatot nagyon gyorsan, akár tíz perc alatt is megérti az állat, de utána természetesen még sok gyakorlás kell, hogy profi keresőkutyává váljon.

A termőtestek jó ideig elidőznek a talajban, amikorra érettek lesznek, akkorra alakulnak ki az illatanyagok.

Ezért lényeges, hogy kutya jelezze a gombát ültetvényben is, mert ránézésre nem, csak szagról lehet megállapítani, hogy melyik gomba szedhető.

A termőtest egy spórazacskó, a gombának az a célja vele, hogy a csigák, egerek, vaddisznók megegyék és a tápcsatornájukon keresztül átjutva máshol is terjedhessen. A kutya jelzi az érett gomba helyét, amit a gazdája egy célszerszámmal óvatosan kiemel. Tehát nemcsak a vadon termő állományok gyűjtéséhez kell képzett eb, hanem az ültetvényeknél a betakarításhoz is.

Talajvizsgálat, helyszíni szemle

A szarvasgomba-termesztésnek azért lett létjogosultsága, mert a természetes élőhelyek beszűkültek, és a gyűjtők számának növekedése miatt egyre nagyobb nyomás nehezedett a vadon termő állományokra. Ez vezetett oda, hogy a szarvasgomba gyűjtését rendelettel szabályozták és vizsgához kötötték, hangsúlyozta Csorbainé Gógán Andrea.

Kedvezőtlenül befolyásolta a termőhelyeket a túlgyűjtés. A kései fagyok, a nyári aszály, a tölgy-csipkéspoloska elterjedése, továbbá a klímaváltozás miatt mostanra körülbelül a negyedére esett vissza a hazai mennyisége a természetes élőhelyeken, ezért is fontos az ültetvényes termesztés. Az ültetvényben részben függetlenedni lehet a természeti szélsőségektől – például öntözéssel. Ha saját tulajdonban van a termőterület, akkor a betakarítás és az értékesítés időpontja is rugalmasabban alakítható.

A nyári szarvasgomba termesztése jól kidolgozott, a téli, a nagyspórás, a kései és az isztriai fajok kevésbé népszerűek a termesztők körében, ültetvényes technológiájuk még nem kiforrott.

Előzetes talajvizsgálat szükséges a termesztés előtt, de fontos a terület elhelyezkedése is. A nyári szarvasgomba a középkötött vályogtalajokat kedveli, és kiegyensúlyozott vízgazdálkodást kíván. Szereti a pH 7 körüli meszes talajokat. Helyrajzi szám alapján már sok mindent meg lehet mondani előzetesen a terület alkalmasságáról, mert vannak erre vonatkozó talajtérképek. A döntéshez azonban nélkülözhetetlen a helyszíni szemle és talajmintavétel a teljes területen. Hegyvidéken északi-északnyugati kitettségben vagy völgyben érdemes ültetvényt telepíteni a víz miatt, az Alföldön pedig csatornák, folyók mellett, sorolta a lehetőségeket Csorbainé Gógán Andrea.

Legalább egy hektárral érdemes üzemi méretben foglalkozni, ezen egy szezonban 40-50 kilogramm szarvasgomba terem, de öntözéssel akár ennek a kétszerese is. A már beállt termő ültetvény évente 1-2 millió forint bevételt adhat hektáronként. Egy mikorrhizált csemete ára 3500 forint, azaz 4-5 millió forint beruházást igényel a telepítés, ezt növeli az öntözés és a masszív kerítés kiépítésének költsége. Jelenleg még nem pályázható támogatás a szarvasgombás ültetvény telepítésére, de az erdősítési pályázatban szerepel a szarvasgombás erdő, hektáronként 9 millió forint támogatással. Ez nem ültetvény, és tölgyre, hársra lehet támogatást igényelni.

Ültetvényes termesztés

Ültetvény létesítésére a szőlő vagy gyümölcsös, a szántó és a legelő művelési ágú, valamint a parlagterületek jöhetnek szóba, de nem alkalmasak az olyan földek, ahol erdő volt korábban, mert ott a talajban sok konkurens gomba van jelen. Már meglévő erdőt ezért nem lehet szarvasgombássá tenni. A szarvasgombák pionír fajok, a gombakonkurenciát nem kedvelik.

A terület előkészítése lehet gyepfeltörés, mélyszántás, tárcsázás, felszínművelés vagy szárzúzás. A mikorrhizált facsemeték közelében meg kell lazítani a talajt. Lehet a sorokat vagy csak a csemeték közvetlen környezetét ápolni, ám ha nagy talajfelületet hagyunk szabadon, akkor a párolgás jelentős lesz.

A mikorrhizált csemetéket úgy nevelik, hogy a tölgy, hárs, mogyoró csemetékre ráoltják a micéliumot. Fóliasátorban konténerekben nevelik őket, és többéves korban minősítik.

Minősítéskor lényeges tulajdonság a mikorrhizáltsági fok, ehhez kimossák a gyökeret, és mikroszkóp alatt vizsgálják. Hatósági jegyzőkönyvvel hozzák forgalomba a csemetét. Az ültetés után gyorsan fejlődni kezdenek a növények, mert a rajtuk lévő gomba segíti azt.

Az ültetvényt ajánlott vegyesen létrehozni: kocsányos tölgyből, vörös- és csertölgyből, gyertyánból, mogyoróból és hársakból. Annál egészségesebb az ültetvény, minél fajgazdagabb. Hektáronként 1500-1700 fa szükséges 3 × 2 méteres térállásban, lehetőleg füvesített sorközzel. Öntözéssel a termőre fordulás 6-8 év után várható, tudták meg a hallgatók Csorbainé Gógán Andreától.

Ápolási munkák

Az ültetvény ápolása során fontos a vízmegtartás például füvesítéssel, vagy a természetes gyeptakaró fenntartásával. A sorközökben lehetőleg kevéssé intenzív növekedésű fűfajok legyenek, hogy ne szívják el a vizet a fáktól, gombáktól. Alapvetően nem szokás az ültetvényben műtrágyázni, hiszen a gomba segítségével a gazda­növények nagyobb hatékonysággal tudják felvenni a talaj tápanyagait. Ritkán szükség lehet tápanyag-utánpótlásra, de ekkor inkább szerves vagy zöldtrágyával.

Fontos, hogy két-három hétnél hosszabb ideig ne legyen száraz az ültetvény talaja, egyenletes elosztásban négyzetméterenként 25 liter vizet érdemes kijuttatni alkalmanként. A kúthideg öntözővíz a legjobb, mert ezzel a talajt is hűtjük. Nyáron éjjel vagy hajnalban célszerű öntözni. A kijuttatásra a mikroszórófejek az ideálisak, mert a csepegtetőcsövek lokális víztöbbletet okoznak, ami miatt a gomba kevésbé távolodik el a növénytől, pedig a minél jobb talajbehálózás a cél.

Öntözés híján általában aszályban sem pusztul el a gomba, ám ha a gazdanövény kiszárad, akkor a gomba sem marad meg. Nagy szárazságban pedig a gomba sanyargatja a gazdanövényt.

Az aszály visszaveti a fejlődést, és a következő évek termesztésére is befolyással lehet. Ezt megelőzendő mulcsozható is a talaj, de ne könnyen lebomló anyaggal tegyük, mert az savanyít, a szalma pedig a pocoknak kedvez. Tehát inkább fa legyen a mulcs anyaga, lehetőleg natív ágdarálék, ne kívülről hozzuk a területre. A fenyőmulcs nem jó, ellenben a juhar, akác, kőris ideálisak, mert azoknak endomikorrhizás gombakapcsolataik vannak, tehát nem kerülnek konkurensek a területre.

A szarvasgomba jól termeszthető biomódszerekkel, nem igényel feltétlenül vegyszeres kezelést. Gyomok ellen megfelelő a gyakori kaszálás, a kártevők ellen biológiai módszerekkel lehet védekezni, a szövőlepkék ellen például hiperparazitákkal.

Felszívódó szerek használata egyáltalán nem javasolt, de nem is nagyon van olyan gomba, ami nagy kárt tesz az anyanövényekben. A lisztharmat tünetei jelentkezhetnek, de az nem okoz számottevő károkat. A vaddisznó és őz viszont óriási károkat tehet az ültetvényben, ezért 2,5 méter magas kerítésre van szükség, mondta Csorbainé Gógán Andrea.

(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)