Az elmúlt években világszerte egyre nő az érdeklődés az egészséges, tiszta élelmiszerek iránt, amelyek előállását környezetkímélő technológiák segítik. Ezért nem csak a biopiacok telnek meg élettel, hanem az elfeledett kiskertek is. Előkerülnek a kerti szerszámok, a házikertészek pedig lelkesen vágnak bele az otthoni zöldség- és gyümölcstermesztésbe. Hogyan érdemes elkezdeni? Melyek azok a módszerek, amelyekkel támogatható a kertek természetes ökoszisztémája? Hogyan látható el egészséges élelmiszerrel a család?
Az ÖMKi anyaga hívta olvasásra a közönségét, ezt az anyagot szemléztük. Érdemes megismerkedni a biokertek kialakításának legfontosabb lépéseivel, amelyek még a legkisebb kertekben is könnyen megvalósíthatóak.
Rendszerszintű gondolkodás szükséges
A biokertészkedés többet jelent annál, hogy mellőzik a szintetikus növényvédőszerek és műtrágyák használatát. A szemlélet az egész rendszer egészségét támogatja: a biokertben a hangsúly egy olyan ökoszisztéma kialakításán van, amely egyaránt fenntartja és táplálja a növényeket, a talajmikrobákat és a hasznos rovarokat is.
Fontos, hogy minél változatosabb élőhelyeket alakítsunk ki a kertünkben, ilyen például
- a kerti tó,
- a bolygatatlan virágzó sáv,
- a veteményes,
- a vegyes fajú, virágzó növényekből álló sövény,
- a gyümölcsfa.
Ezeken több hasznos beporzó, ragadozó és parazitoid szervezet számára tudunk megfelelő életteret biztosítani, ezáltal mérsékelhető a többségében szívós, környezeti feltételekre igénytelen növénykártevők okozta terméscsökkenés – írták.
Kevesebb gyepet javasolnak
Bár még ma is a legtöbb kert egyik meghatározó eleme a gyep, az ilyen területek kiterjedését érdemes minél kisebbre csökkenteni. A rövidre vágott, tömött, csak fűfajokból álló gyep nagyon kevés élőlénynek ad otthont, emellett az elmúlt évek rendkívül száraz nyarai is bizonyítják, hogy az igazán szép, zöld gyep csak rendszeres karbantartással és öntözéssel tartható fenn, ne erre pazaroljuk hát az értékes vizet – ajánlották az ÖMKi szakemberei.
Vessünk helyette változatos, virágzó magkeverékeket, ültessünk mutatós és hasznos őshonos évelő növényeket, melyek természetes módon alkalmazkodtak a hazai klimatikus viszonyokhoz, és fenntartásuk lényegesen kevesebb energiát és vizet igényel. Emellett mindenképpen csökkentsük a fűvágás gyakoriságát!
Ha most állnánk neki kertünk megtervezésének, érdemes már az elején beépíteni a permakultúra alapelveit, ami a gazdálkodás valamennyi elemét egységes ökológiai rendszerré szerkeszti össze.
Védjük és tápláljuk kiskertünk talaját
Figyeljük meg a talajt: a talaj típusa (pl.: homokos, agyagos, meszes) bizonyos növények fejlődését erőfeszítéseik ellenére is meggátolhatja. A homokos talaj kevés vizet képes megtartani, ezért hasonló talajfoltok esetében olyan növényeket ültessünk, amelyek ellenállnak az aszálynak. Gyógynövényeink közül a kamilla és a zsálya kifejezetten kedveli ezt a talajtípust, de a retek, a hagyma és a répa is homokos talajon termeszthető a legkönnyebben. A talaj jellemzői mellett azonban a terület kitettsége is befolyásolja az eredményeinket. Figyeljük meg, a nap mely szakában, és hány órán át éri közvetlen napsütés az adott területet, mi az uralkodó szélirány, és milyen a terület lejtése. Ezek mind olyan tényezők, amelyeket a tervezés során figyelembe kell vennünk, hogy adott esetben célzottan tudjunk beavatkozni, legyen az akár területrendezés (pl. vízmegtartó árok ásása), vagy növények beültetése árnyékolás céljából – írták.
Talajerőgazdálkodás
Az egyik talán legfontosabb, sokat emlegetett alapelv, hogy növényeink helyett elsősorban a talajunkat tápláljuk – írták. Az egészséges, tápanyagdús talajban ugyanis egészséges növény fejlődik. Fontos azonban, hogy ezt ne műtrágyák használatával tegyük, azok ugyanis megzavarják a tápanyagok természetes körforgását biztosító hasznos mikroorganizmusokat – fogalmaztak.
Válasszunk inkább olyan természetes megoldásokat, mint a zöldkomposzt vagy az érett állati trágyák, illetve trágyakomposztok. Ezek nem csak tápanyagtartalmuknál, hanem szerkezetüknél fogva is előnyösek, valamint mikrobiológiai összetételük is igen változatos. A morzsalékos szerkezetű, érett zöldkomposzt ágyásunkra történő kijuttatása vagy talajba dolgozása egyaránt növeli a szerkezet nélküli talajok vízmegtartó képességét, és segíti a tömörödött, agyagos talajok lazítását. A konyhában és a kertben keletkező zöldhulladékot mi magunk is komposztálhatjuk, egy vagy több, kertünk árnyékos szegletébe telepített komposztkeretben, és ha ez nem elég, akkor a legközelebbi professzionális komposzttelepről beszerezhetünk biztonságos, jó minőségű, kizárólag növényi alapanyagokból készült zöldkomposztot.
A talajtakarás jelentősége
A talajt soha ne hagyjuk takaratlanul! Házikertekben is általános gyakorlat, hogy a nyári fővetemények (pl.: paprika, paradicsom) után a terület egészen a tavaszi szezonig fedetlenül marad. A felkapált, szabadon hagyott talaj azonban rengeteg nedvességet veszít, és sokkal jobban ki van téve a szél romboló hatásának is. Több lehetőség is van a talaj takarására: komposzttal, avarral, fűkaszálékkal mulcsozhatunk, ha van haszonnövény az ágyásban, és élő takarónövényekkel védhetjük a talajfelszínt, ha éppen üresen áll az ágyás. A mustár, facélia vagy a spenót gyors növekedésük és nagy zöldtömegük, a hüvelyesek (pl. szöszös vagy pannonbükköny, tavaszi bükköny, takarmányborsó vagy lóbab) nitrogén-megkötésük miatt számítanak kiváló takarónövénynek. Az ősszel vetett takarónövényeket tavasszal levágjuk, amik így holt mulcsként, vagy a talajba dolgozva tápanyagutánpótlás céljából tovább hasznosulnak.
Minél kevesebb talajbolygatás
Csökkentsük az ásással történő talajbolygatást! Talán elsőre nem gondolnánk, de a túl gyakori és túl mély talajforgatás többet árt, mint használ. Talpunk alatt ugyanis olyan komplex rendszert találunk, ahol a puhatestűek, a földgiliszták, az ízeltlábúak, a gombák és az egysejtűek, vagyis a talaj egész ökoszisztémája összehangolt rendszerként működik. Együtt felelnek a szervesanyagok lebontásáért, hogy az azokból felszabaduló tápanyagok növényeink számára felvehetőek legyenek. A talaj rendszeres kapálásával, a talajrögök átforgatásával azonban agresszíven beleavatkozunk ebbe a törékeny rendszerbe, és megzavarjuk az élőlények közötti fontos kapcsolatokat – írták.
Válasszuk a talajforgatással járó ásás helyett a kíméletes, sekély művelést, amikor arra szükség van (pl. trágya bedolgozása). A tömörödött talaj levegőztetését ásóvillával segítsük, ami sokkal enyhébb beavatkozás, hiszen használatával nem keverjük talajt, nem forgatunk ki rögöket a földből. Az őszi, 5-10 centiméteres komposztréteggel történő ágyástakarás pedig kiváló módszer arra, hogy minden további anyag használata nélkül pótoljuk a főszezon alatt felhasznált tápanyagot, és egyúttal javítsuk a talaj szerkezetét. Az ilyen módon kezelt ágyásoknál a tavaszi szezon kezdetén bátran ültethetünk közvetlenül a komposztos felső rétegbe.
A növénytársításban rejlő lehetőségek
A növénytársítások alkalmazása nagyszerű módja annak, hogy maximalizáljuk kertünk hatékonyságát. A gyakorlati alapú megfigyelések sokféle növénytársítási lehetőséget írnak le: a társított növények a kertünk erőforrásait, a napfényt és a tápanyagokat optimálisan használják ki. Elrejtik egymást a kártevők elől: az egyik növény illó anyagaival elriaszthat olyan kerti kártevőket, amelyek egy másik fajt károsítanak. Különösen a zöldségeknél tapasztalható magasabb terméshozam, jobb íz, valamint a kártevőkkel és betegségekkel szembeni fokozott ellenálló képesség, ha jó szomszédok mellé ültetik őket. A vegyeskultúrás termesztés egyúttal sokkal változatosabb képet mutat, ami a szemnek is kellemes látványt nyújt, kiváltképp, ha virágos sávokat is illesztünk a zöldségnövények sorai közé.
Néhány példa az ideális társításokra:
Paradicsom: A bazsalikom nem csak az ételekben, hanem a kertben is jó társa a paradicsomnak. A körömvirág szintén jó szomszéd, ami a fonálférgek elriasztásával segíti az egészséges növények fejlődését. A paradicsom további barátai a spárga, a sárgarépa, a zeller, a hagymafélék, a saláta, a petrezselyem és a spenót.
Sárgarépa: A hagymafélék és a sárgarépa jó társnövények, mivel a hagyma elűzi a sárgarépalegyeket, a sárgarépa pedig a hagymalegyeket és a póréhagymamolyokat. A rozmaring és a zsálya szintén segít a sárgarépalégy visszaszorításában.
Saláta: A salátaleveleken táplálkozó csigák távol tartása érdekében érdemes mentát ültetni a salátalevelek közé. A bab, a cékla, a brokkoli, a sárgarépa, a kukorica, a borsó, a retek és a körömvirág szintén jó társnövények. Ez utóbbi pedig vonzza a levéltetveket fogyasztó katicabogarakat is.
Zöldbab: A bab és a kukorica jól megférnek egymás mellett, a bab számára ugyanis kiváló támasztékot ad a kukoricaszár. A bab emellett megköti a nitrogént a talajban, tápanyaggal látja el a kukoricát. További társnövények a brokkoli, a kelbimbó és a káposztafélék családjának más tagjai, valamint az uborka, a borsó, a burgonya és a retek.
Növényvédelem a biokertben
A biogazdálkodásban a felhasználható növényvédő szerek köre a talajok, és a teljes kerti ökoszisztéma védelme érdekében erősen korlátozott. A növényvédelem így akkor lesz a leghatékonyabb, ha már a kertünk tervezésénél előnyben részesítjük a rezisztens fajtákat és a hazai klimatikus viszonyokhoz jól alkalmazkodott tájfajtákat. Az időben és pontosan elvégzett megelőző kezelések (pl. a fák tavaszi lemosó permetezése) pedig elejét vehetik az esetlegesen később kialakuló jelentős kártételnek.
További fontos alapelv, hogy a gyümölcsfáinkat a metszések során úgy alakítsuk, hogy koronájuk szellős legyen: ezzel megelőzhetjük, hogy az esős napokat követően túl sok nedvesség maradjon a leveleken, ami kedvez a gombás betegségek elszaporodásának. A növényeink szakszerű ápolása tehát elengedhetetlen, legyen szó a beteg növényi részek eltávolításáról, vagy éppen a szakszerű öntözési technikáról (a növényeket soha ne felülről, hanem a töveknél öntözzük!) – írták.
Egyszerű megoldásokat javasolnak
Minden bizonnyal a legtöbb előkészület ellenére is fogunk majd találkozni a kertünkben különböző kártevőkkel, és a növénypatogén kórokozók nyomán felbukkanó betegségekkel. Ezek megelőzésére, illetve kezelésére használhatunk például egyszerű anyagokat, melyek (megfelelő alkalmazás mellett) az emberi egészségre és a környezetre semmilyen káros hatást nem gyakorolnak. Az egyszerű anyagok felhasználási lehetőségei igen változatosak, használhatjuk őket vágóeszközeink fertőtlenítésre és a magok csávázására (pl. ecet), vagy akár gombaölő hatásuk (pl. tejsavó) nyomán is beiktathatjuk a házi növényvédelmi gyakorlatunkba. Az egyszerű anyagok naprakész listája, valamint azok részletes felhasználási lehetőségei ezen a linken érhetők el.
Az egyszerű anyagokon kívül azonban számos egyéb, olyan növényvédelmi célú készítmény is alkalmazható, melyek ökológiai gazdálkodásban is engedélyezettek.
Ezeknek a készítményeknek a körét is a Nébih oldalán lehet megtalálni. Fontos szempont ugyanakkor, hogy törekedjünk a növényeink általános egészségi állapotának megőrzésére. Ezt az agrotechnikai megoldások mellett különböző (például alga-alapú) növénykondicionáló, vagy mikrobiológiai készítményekkel is támogathatjuk. Ezekről a lehetőségekről az ÖMKi által (a Nébih és a tanúsító szervezetek listái alapján) összeállított, az ökológiai gazdálkodásban felhasználható termésnövelő anyagok listájából lehet tájékozódni.
