Lovak: az izomzat és a sántaság kialakulása

A lovassportban a lovak mozgásszervi degradációinak egyik leggyakoribb megnyilvánulása a sántaság valamilyen formája. A lovak sántaságának számos oka lehet, ezek felismerése, diagnosztizálása és megfelelő kezelése kiemelten fontos az állat jólétének szempontjából. 

A sántaságot okozhatja az ízületek valamilyen degradációja, a szalagok problémája, a pata különféle problémái, a csontos váz vagy a vázizomzat negatív jellegű elváltozása, sérülése, akár – megfelelő korban – fejlődési rendellenessége.

A vázizomzatból eredő sántaság

A lovasok.hu szakírója mindezek közül a vázizomzatból eredő sántaságot vizsgálja. Áttekintése során érinti a vázizomzatból eredő sántaságok lehetséges megnyilvánulásait, okait, illetve a leggyakrabban érintett izomcsoportokat. 

Egy sántaság pontos okát megfejteni komplikált, szakértelmet és tapasztalatot igénylő folyamat. Nem véletlen, hogy hozzáértő állatorvosra kell bízni a pontos diagnózist. Amikor egy ló sántaságot mutat, olyankor a leggyakrabban látható tünetek között van az adott végtag lépéshosszának felezése, a tolóerő csökkenése, a végtag terheléstől való kímélése, esetleg érzékenysége. A tüneteknek számos szintjük van, ezek a probléma súlyosságától függnek. 

Az okok

Amikor mindezt az izom okozza, annak is több oka lehet. Vázizomzatból eredő sántaságot okozhat az izom mechanikai sérülése (izomszakadás), az izom erőteljes kötöttsége, többszöri túlterhelésből adódó stresszessége, érzékenysége. 

A leglátványosabb és talán legsúlyosabb az izomszakadás. Ilyenkor általában részleges izomszakadásról beszélhetünk, mértékét százalékban lehet hozzávetőlegesen megadni.

 Az izomszakadásnak két fő oka lehet, az egyik a trauma általi (ütés, rúgás, harapás, bukás), a másik pedig a sorozatos túlterhelés általi. Az első nehezen elkerülhető, hiszen balesetek mindig lehetnek, pláne a lovak körül. A túlterheltség általi szakadás esélye viszont megfelelően összeállított edzéstervvel és kellő mennyiségű regenerációs idővel minimalizálható. 

Az izomszakadás gyakran hagy maga után nyomot, ezt általában könnyű felismerni, és sok lovon található meg, azonban az hogy a heg látszik, nem jelenti azt, hogy a valós probléma még fennáll. 

Rehabilitáció

A rehabilitációs idő nagyban függ a sérülés súlyosságától, és hogy mennyire segítjük a ló rehabilitációját, de kb 6 – 52 hét közé tehető (6 – 16, ha egy izom érintett, és 12 – 52 ha több izomcsoport sérült). 

A kritikus szintű kötöttség, merevség szintén okozhat minimális – közepes sántaságot, biccentést. Ilyenkor a bemerevedett izmok nem képesek kellő mozgástartományban dolgozni, így az negatív mozgásmintát hoz létre, a járómód egyenetlenné válhat. Ilyen erőteljes kötöttséget okozhat korábbi sérülés, hosszabb időintervallumon keresztül fennálló negatív mozgásminta, mozgásszegény életmód.

Súlyos károkat okozhat a nem megfelelő terhelés

Annak ellenére hogy nem a szó klasszikus értelmében vett degradáció okozza a problémát, fontos mihamarabb orvosolni, mivel hosszú távon súlyos károkat okozhat a nem megfelelő terhelés. 

Ennek következtében olyan izomrövidülések, erőteljes fascialis kötöttségek jöhetnek létre, amelyek kezelése nagyon nehézkes lehet. 

A stresszes izomzat szintén lehet sántaság okozója. Leggyakoribb okai a lokális túlterhelés, a nem megfelelő edzésmunka, a rossz felszerelés. 

Amikor a ló valamely izomcsoportjában stresszesség mutatkozik, esetleg stresszpont jön létre, az adott izom munkája korlátozódik, koncentrikus és excentrikus izommunkára minimálisan képes csak. Ha esetleg a stresszességet egy rosszul illeszkedő nyereg okozza, akkor a folyamatos nyomás az érzékeny területre méginkább negatív hatással lesz. 

A ló biomechanikájának központi elemei

Azok az izomcsoportok, amelyek problémás működése a leggyakrabban okozhat sántaságot, mind központi elemei a ló biomechanikájának. 

Az Iliopsoas komplex diszfunkciója: Az egyik fő csípő tájéki stabilizáló izomcsoport az Iliopsoas. Gátolt működése a ló csípőmobilitására, csípőstabilitására lesz negatív hatással. Csökkenhet a hátulsó végtag aktivitása, és hosszú távon a lumbosacralis és iliosacralis csatlakozás degradációjához vezethet. 

A Longissimus Dorsi diszfunkciója: Nehezebben engedi el a ló a hátát, a negatív oldali hátulsó végtag mozgása kötötté válhat. Nem megfelelő izmoltság esetén (atrófia, de akár hipertrófia esetén is) a tövisnyúlványok összeérése kissing spines szindrómához vezethet. Ez adott esetben okozhatja a hátulsó végtagok nem megfelelő használatát.

A Trapezius diszfunkciója: Rosszul illeszkedő nyereg okozza a leggyakrabban, a ló elülső végtagjának mozgása kötötté, asszimetrikussá válik, mozgáskoordinációja romlik.

A M Brachiocephalicus, M. Biceps Brachii diszfunkciója: Az elülső végtag előre mozgatása nem kifejező, hátra húzása, teherhordási képessége gyenge. A könyökízület hajlítása szintén minimális, a végtag egészében kötött. 

Tanácsok

Hogy ezek a problémák elkerülhetők legyenek, öt dolgot kell szem előtt tartani:

• A ló korának, kondíciójának, tudásának megfelelő edzésmunka.
• Az edzésmunkának megfelelő regenerációs idő.
• Az edzésmunkának megfelelő regenerációs technikák (nyújtás, PEMF technológiák, masszázs, hidroterápia).
• A regenerációhoz szükséges, minőségi takarmány biztosítása, tápanyagok, nyomelemek, ásványi anyagok pótlása. 
• A megfelelő, hozzáértő edző kiválasztása és tanácsadásának megfelelő, pontos követése. 

Ezeken felül fontos hogy mi magunk is résen legyünk, képezzük magunkat. Természetesen nem várható el minden lovastól, tulajdonostól, hogy tudja diagnosztizálni a sántaság típusát. Az viszont igenis fontos, hogy tudjuk felismerni azt, ha probléma van a lovunk mozgásával, és semmiképp se dolgoztassuk fájdalomban. Rengeteg korszerű állatorvosi, fizioterápiás, rehabilitációs technológia létezik, amelyek jó eredményekkel segítenek a lovak fájdalmain. Hogy utána a megfelelő módon, de teljes életet élhessen.

(Forrás: lovasok.hu)