Kulcsfontosságú a rostlebontás a tápérték vizsgálatakor

A Lallemand Animal Nutrition a közelmúltban két webináriumot tartott a kérődzők takarmányának összeállításáról. Nemzetközi hírű szakértőket kértek fel, hogy osszák meg ismereteiket a bendőmikrobiomról, a rostlebontás kinetikájáról, a bendő-pH dinamikájáról, és arról, hogy ezek az információk hogyan integrálhatók a takarmánykészítési eszközökbe.

A dairyglobal.net megragadta az alkalmat, és interjút készített Dr. Frederique Chaucheyras-Durand-nal, a kérődzők mikrobióta-szakértőjével, a Lallemand Animal Nutrition – INRAe kutatási vezetőjével a bendőmikrobióta rostemésztésben betöltött szerepéről és a takarmányformázási modellekben rejlő lehetőségekről.

Tudnának-e tejet termelni mikrobák nélkül a tejelő tehenek?

Dr. Frederique Chaucheyras-Durand: A kérődzők teljesen függnek a gyomor-bélrendszeri mikrobiótájuktól, nem tudnának nélküle élni. Valóban nem termelnek olyan specifikus enzimeket, amelyek képesek lennének a takarmányból származó komplex molekulák lebontására, ezért a bendőben található mikrobiótájukra támaszkodnak a növényi biomassza energiává alakításában, amelyet így a növekedéshez vagy a tejtermeléshez használnak fel.

A kérődzőket ezért holobiontáknak nevezik, ami egy gazdaszervezet és a szimbiózisban élő mikrobiális közösségek együttesének felel meg.

Melyek a bendőmikrobióta kulcsszereplői?

A rostlebontó mikrobák, más néven a rostbontó mikrobák fő tagjai baktériumokból, gombákból és egysejtűekből állnak. Míg az összes bendőgomba erősen rostbontónak tekinthető, addig az egysejtűeknek csak egy része és a baktériumoknak csak egy kis része specializálódott igazán a növényi sejtfal lebontására. A baktériumok közül a legaktívabbak a Fibrobacter succinogenes, a Ruminococcus albus és a Ruminococcus flavefaciens, amelyek valójában számos más növényevő állat bélrendszerében is megtalálhatóak.

Mennyire fontos a rostlebontás a táplálkozás modellezésének szempontjából?

A takarmányok általában az étrend jelentős részét képezik, függetlenül a kérődzők fajtájától vagy földrajzi elhelyezkedésétől, ezért a rostlebontás mértéke kulcsfontosságú jellemző egy adott étrend tápértékének vizsgálatakor. Ezek a dinamikus tényezők nyilvánvalóan függnek a rost kémiai és fizikai jellemzőitől, de a mikrobióta összetételétől, sokféleségétől és aktivitásától is. Ezeket a tényezőket figyelembe lehet venni a receptúra összeállítása során, és nagyobb rugalmasságot biztosíthatnak a különböző rostforrásokból történő választás során. A kiválasztás során figyelembe lehet venni ezeket a tényezőket és a várható eredményt a táplálkozási értékek és a takarmányozási költségeken felüli jövedelem szempontjából.

Melyek azok a fő tényezők, amelyek a mikrobióta szintjén befolyásolják a rostok lebomlását?

A jó rostemésztés biztosítása érdekében kulcsfontosságú a bendőmikrobióta rostbontó tevékenységének optimális szinten tartása. A rostbontó közösségek azonban nagyon érzékenyek a bendő környezetében bekövetkező változásokra, például a pH változására, az oxigénszint emelkedésére és a magas keményítőszintre. Ezek a tényezők, amelyek gyakoriak a gazdaságokban, hozzájárulhatnak a mikrobiális egyensúly felborulásához, és káros hatással lesznek a rostlebontási folyamatra.

Vannak pozitív módjai a bendőmikrobióta módosításának?

A fent említett lehetséges negatív hatások ellensúlyozására bendőmódosítók, például élő élesztők használhatók a bendő környezetének stabilizálására és a rostbaktérium-populációk serkentésére. Ezek az élő élesztők képesek közvetlenül befolyásolni a rostok gombák és baktériumok általi kolonizációját, és elősegítik az enzimatikus aktivitást, ami következésképpen növeli az NDF emészthetőségét a bendőben.

Számszerűsíthető a hatás a tejtermelésig?

Számos állatkísérlet valóban kimutatta a rostlebontás (NDFd) javulását – ami a bendőben lévő fibrolitikus mikrobióta aktivitásának elősegítését tükrözi – egy speciális élő élesztőtermék, például a Saccharomyces cerevisiae CNCM I-1077 (Levucell SC) kiegészítésével. Mivel az NDFd javul, és a pH stabilizálódik a bendő szintjén, a tejtermelés növekszik. Egy nemrégiben kifejlesztett almodell mindezekkel a biológiai adatokkal lehetővé teszi, hogy megjósoljuk a Levucell SC használatával várható előnyöket a takarmányhatékonyság és a tejtermelés tekintetében, és ez beépíthető a különböző táplálkozási szoftverekbe és modellekbe.

Ha valaki többet szeretne megtudni a Levucell SC almodellről és a rostlebontásról – és jól tud angolul –, tekintse meg a rostemésztési kinetika című szakértői webináriumot: Fibre digestion kinetics: How fibrolytic dynamics are integrated into diet formulation software”.

(Forrás: dairyglobal.net)