Automatikus takarmányozás szarvasmarhák számára, I. rész

A gazdaságokban a tej- és húsmarhák növekvő száma nagyobb munkaterheléshez vezet. A munkaidő csökkentésére, rugalmasabbá tételére, a munkavégzés megkönnyítésére és az állomány egyedi állatgondozására irányuló célok érdekében különösen a növekvő családi gazdaságokban kezd egyre inkább előtérbe kerülni az automatikus takarmányozás. Becslések szerint jelenleg körülbelül 1000 rendszer működik Európa-szerte.

Erre szolgáltatnak példát az automatikus fejési rendszerek (AMS), amelyek az elmúlt 20 évben egyre szélesebb körben elterjedtek, különösen a közepes méretű tejelő állományokkal rendelkező gazdaságokban. Egyre népszerűbb azonban az etetés automatizálása is automata etetőrendszerekkel. Becslések szerint jelenleg körülbelül 1000 rendszer működik Európa-szerte.

A bajor gazdaságok erőteljesebben fektetnek be ebbe a technológiába. Sok automata etetőberendezés állt működésbe, de ezzel szemben a gyártók szerint ebben a régióban mindössze 22 gazdaság használt automata takarmányozási módot.

Amint az, az automata takarmányozási rendszert használó tejtermelő gazdálkodó körében végzett felmérésből kiderült, a gazdálkodókat az automata takarmányozási rendszerbe való befektetés indításának motivációi igen eltérőek.

Költségmegtakarítás

Míg vállalkozói szempontból a gazdaságvezetők többsége elsősorban a takarmánykiadás fizikai megterhelésének csökkentését, a munkaidő-igények csökkentését és a munkaidő rugalmasabbá tételét reméli, a további cél az építési és gépesítési költségek megtakarítása.

E munkaerő-gazdálkodási és folyamattechnikai szempontok mellett a tejtermelők az állataik előnyeire is összpontosítanak. A többség nagyra értékeli a frissen előállított adag napi többszöri kiadagolását, és reméli, hogy ennek következtében kevesebb takarmánymaradvány marad a vályúban.

A takarmányozás teljesítménycsoportokhoz való kapcsolásának lehetőségével a gazdálkodók a tehenek vegyes takarmányadagjának takarmányátalakítását igyekeznek javítani.

A megkérdezett gazdálkodók mintegy fele az automata takarmányozás mellett automatizált fejési műveleteket is alkalmazott. Ezek a gazdaságok az állomány aktivitásának növelését tűzték ki célul a gyakoribb takarmánybemutatással, és ennek következtében az automata fejőrendszerek magasabb és egységesebb napközbeni használatának eléréséével.

De milyen technikai lehetőségek állnak rendelkezésre a gazdálkodók elvárásainak kielégítésére? És milyen szempontokat kell figyelembe venni az automata etetőrendszer tervezésénél?

Automata etetőrendszerek

Számos különféle automata etetőrendszer érhető el a piacon. Ezek kombinálhatók és felhasználhatók az egyedi gazdaságok igényeinek kielégítésére. Három automatizálási szakaszt lehet megkülönböztetni:

I. szakasz: Keverés – Elosztás
II. szakasz: Keverő feltöltése – Keverés – Elosztás
III. szakasz: Kirakodás és szállítás – Betöltő mixer – Keverés – Elosztás

Az I. automatizálási szakaszban egy helyhez kötött takarmánykeverőt mobil berendezéssel kell feltölteni a silókból. Ennek a változatnak az az előnye, hogy egy csoport naponta többször is automatikusan etethető, de a takarmánykeverő feltöltése még időt vesz igénybe.

A II. szakaszra jellemző, hogy minden csoportot naponta többször etetni lehet, miközben a gazdálkodó már nincs kötött töltési és etetési időkhöz kötve. A raktáron lévő konténerek azonban jelentős költségtényezőt jelentenek.

A III. szakaszban a teljesen automatikus takarmányozást eddig csak torony- vagy mélysilókkal együtt hajtották végre, de ezek építési és energiafogyasztási szempontból viszonylag költségesek.

A rendszer áttekintése

A szarvasmarhák automatikus takarmányozására különféle technikai megközelítéseket fejlesztettek ki. Ma már csak csoportos rendszereket használnak. Ezzel a módszerrel ugyanazt az adagot adják be egy állatcsoportnak napi többszöri etetéskor.

A csoporthoz kapcsolódó rendszerek helyhez kötött és mobil rendszerekre oszthatók. Lényeges különbségek ezek között a rendszerek között a takarmány készletezésében és a keverőrendszerben rejlik, amely a takarmánykeverő kocsik hagyományos módszereivel (vízszintes, függőleges, szabadesésű keverők) is kialakítható.

További megkülönböztető kritériumok a takarmánykeverék szállítása (tápszíj, sínre szerelt elosztó- és keverőkocsi, önjáró takarmányelosztó és takarmánykeverő kocsik) és a hajtásrendszer (erős vontatókábel, erősínek, akkumulátor, belső égésű motor).

A helyhez kötött rendszerek rögzítve vannak. Itt a takarmányt egy álló keverőtartályból továbbítják anélkül, hogy maga a rendszer a célhelyre költözne. Ezek a rendszerek magukban foglalják az 1960-as években kifejlesztett és nagyobb keletnémet gazdaságokban használt etetőszalagokat. Az etetőfolyosó fölé vannak szerelve.

I. fokozat

A takarmányt egy szállítószalag segítségével juttatják az etetőfolyosóra, és onnan egy mozgó tológép kilöki. Például a GEA és a Pellon cégek övrendszereket kínálnak. A takarmánykeverékeket azonban sínre szerelt elosztókocsin keresztül is szállítják. Míg az állókeverőt mechanikusan kell feltöltenie a gazdálkodónak, addig a maximálisan lehetséges adagok számát a takarmánykeverékek száma korlátozza (I. fokozat).

A gyakorlatban gyakran 2-3 keveréket állítanak elő, amelyek közül az utolsót naponta többször adják a tejelő teheneknek. Ha azonban a keverő automatikusan megtöltődik anélkül, hogy kezelő jelenléte lenne szükséges (II + III fokozat), akkor naponta több adag keverhető és osztható ki. Ez a műszaki alkatrészek kapacitásától függ. A kiadott adagok teljesítményfüggők lehetnek. 

A gyakorlatban elterjedtek a sínre szerelt elosztó- vagy keverőkocsis helyhez kötött rendszerek. Különösen a skandináv országokban használják. A sínre szerelt rendszer egy keverőfunkciós vagy anélküli elosztókocsiból és készlet- vagy keverőtartályokból áll. A tehénistálló kocsi által kiszolgálni kívánt területét sínek, pontok és érintkezési pontok határozzák meg. A kocsik automatikusan megtelnek a raktárból vagy keverőtartályból származó egyes komponensekkel. Az adagot ezután bemutatják a megfelelő állatcsoportnak.

II. szakasz

A készlet- vagy keverőtartályok a technikai erőforrásoktól függően mechanikusan, traktorra szerelt berendezéseken keresztül vagy automatikusan torony, illetve mélysiló-létesítményekből tölthetők. Az ilyen eljárások lehetővé teszik napi több adag előállítását és kiosztását (II. szakasz). Különböző gyártók intenzíven foglalkoznak e rendszerek továbbfejlesztésével.

A mobil rendszerek speciális alkalmazást jelentenek. Két változatot különböztethetünk meg: a mobil önjáró takarmányelosztó kocsit felfelé álló helyhez kötött keverővel és a mobil önjáró takarmánykeverő kocsit.

Az előbbire példa a Cormall-CCC-Robot rendszer Multifeeder V4-je. Ez egy önjáró takarmányelosztó kocsi, amely nemcsak a takarmányt osztja szét, hanem automatikusan ki is rakja a takarmánykeverékeket a „keverőasztaloknak” nevezett tárolóedényekből. A kocsit a talajban lévő indukciós hurkok és érzékelők kormányozzák. A gyártó szerint ez az egység akár 800 tehenet is képes ellátni. A Multifeeder V4-et dízelmotor hajtja. Ezt a változatot a gazdálkodó manuálisan is kormányozhatja.

A Schuitemaker Innovado rendszere hasonló elven működik. Ezzel a módszerrel a keverőtartály automatikusan megtölthető a silóban.

Elektronikus gazdálkodási napló

Az elektronikus gazdálkodási napló így a szennylevegő-tisztító berendezés üzemfelügyeletét és irányítását szolgálja az üzemeltető számára. A tényleges és célértéktől való eltérések esetén korrekciós intézkedéseket kell hozni, ahol megfelelő karbantartási és tisztítási munkákat kell végezni a megfelelő működés folyamatos biztosítása érdekében.

Napjainkban az elektronikus mezőgazdasági naplók főként a létesítmény vezérlésébe vannak beépítve, és érintőpanelekkel vannak ellátva, amelyek lehetővé teszik az aktuális üzemi állapot gyors áttekintését. A memóriaegység általában egy SD kártyaszárral van felszerelve, amelyen keresztül a tárolt adatokat az arra jogosult személyek, pl. g. CSV vagy Excel formátumban megkapják. Az engedélyt kiadó hatóságok ezt egyre gyakrabban használják fel felügyeleti tevékenységeik keretében. A megfelelő karbantartási szerződésekkel együtt a gyártó cégek online is felügyelhetik a létesítményeket. Tanácsokat adnak az üzemeltetőknek a megfelelő beavatkozáshoz, hibajavításhoz, vagy a gyártók maguk végzik el ezt a munkát a helyszínen.

Az EFL segítségével történő létesítményfelügyeletet az üzemeltetőnek az üzemeltetési költségek optimalizálására is fel kell használnia. Az EFL-ből leolvasható a nyomásveszteség növekedése a teljes szennylevegő-tisztító létesítményben, vagy többlépcsős létesítmények esetén az egyes szakaszokban.

A szennyezettség mértéke

A csepegtetőágyas reaktorok és a többlépcsős eljárások nyomásnövekedése nagyon érzékenyen reagál a szennylevegő-tisztító berendezés (WACF) szennyezettségének mértékére. A szennyeződések például a porlerakódások következtében lépnek fel, különösen a nem teljes vagy megszakított permetezés következtében, valamint a tisztító-aktív területek mikrobiálisan aktív anyaggal való eltömődése miatt. A nyomásstabil ventilátorok bizonyosan képesek kompenzálni az állandó légmennyiség ilyen növekedését egy ideig, de ehhez egyre költségesebb energiára van szükségük. Az EFL segítségével így a WACF kifejezetten az optimális működési paraméterek tartományában üzemeltethető, és így a hulladéklevegő tisztítás költséghatékonysága is javítható.

A gyártó Lely egy autonóm rendszere (Vector) is elérhető. Ezt az önjáró, akkumulátorral működő keverőkocsit markolóval töltik meg a takarmányraktárban, összekeveri az alkatrészeket, miközben az elektromos hálózatra van rögzítve, majd akkumulátorról áramlik tovább a földben lévő fémhurkokon keresztül az istállóba. Ezután ultrahangos szenzorok segítségével végigpásztázza az etetőkerítést, és ott osztja el a megfelelő adagokat. A Lely Vector további különlegessége, hogy képes egy érzékelőn keresztül rögzíteni a takarmánymaradék mennyiségét az etetőfolyosón, és az igényeknek megfelelően friss takarmányt adagolni. Ezenkívül ez az egység az adagolót is felfelé tolja.

(Forrás: dlg.org)