A több emberi kapcsolat javítja a tejelő tehenek borjainak jólétét

A Floridai Egyetem kutatói kimutatták, hogy a más borjakkal való szocializáció és az emberi érintés – akár csak 5 percig is – javíthatja a tejelő tehenek borjainak jólétét. A kutatások azt mutatják, hogy a tejelő tehenek borjai a tej etetésének ideje körül aktívak, és gyakran végeznek nem tápláló orális viselkedést, különösen az elválasztás során.

A tejelő tehenek borjainak hagyományos nevelési gyakorlatai, amelyek a rutinszerű szociális elszigeteltséggel és a természetes táplálkozási viselkedés korlátozott lehetőségeivel járnak, számos káros hatással vannak a viselkedésfejlődésre. Általános aggodalomra ad okot a borjak rendellenes orális viselkedésének kiterjedt gyakorlata, beleértve a ketrecben tartott borjak által irányított szopást és orális manipulációt, valamint a szociálisan elhelyezett borjak keresztszopását, ami veszélyeztetheti a borjak jólétét.

Figyelembe véve a hagyományos tejtermelő gazdaságokban a borjak nevelésében való emberi részvételt, az ember-állat kapcsolatok a tejelő tehenek borjainak fontos összetevői lehetnek a korai környezetben, ami hatással van a viselkedésfejlődésre.

Általában a szarvasmarhák nagymértékben motiváltak az ápolási szubsztrátumok keresésében, és a borjakról ismert, hogy gyakran keresik az emberi kapcsolatot; feltételezhető, hogy a borjak az ember által utánzott allogroomingot jutalmazónak találhatják.

A jelentések szerint a gyengéd emberi bánásmód számos pozitív hatást gyakorol a fiatal borjakra, többek között csökkenti az emberi jelenlétre való reakciókészséget, és megkönnyíti a bánásmódot. Korábbi tanulmányok azt mutatják, hogy ha a borjúborjak a tejes étkezést követően pozitív emberi kontaktust kapnak, kevesebb kerülő viselkedést mutatnak, könnyebben szállíthatóak, és kevesebb stresszt élnek át. A borjúnevelés költségeinek csökkentésére irányuló erőfeszítések során azonban néha elhanyagolják a borjak jólétét.

Az emberi kapcsolat biztosítása

A tanulmányban a kutatók az elválasztási időszak elején értékelték a szociális elhelyezés és az etetést követő emberi kapcsolat – beleértve a kefélést vagy allogroomingot imitáló vakarást – interaktív hatásait az etetés utáni, nem tápláló orális viselkedésre és a pihenésre. A borjak jóléte az elválasztási szakaszban óriási jelentőséggel bír a tejipar számára, mivel a borjak nem tápláló orális viselkedése az elválasztás során jellemzően megnő.

A vizsgálatban egyedileg elhelyezett holsteini tejelő tehenek borjait és párban tartott borjakat vizsgáltak. Az emberi kontaktust a borjak nyak alatti vakargatása formájában biztosították, hogy utánozzák az allogroomingot. Az ember 5 percig volt jelen a reggeli tej etetését követő 15 perces időintervallumban. A viselkedést a tej etetését követő 1 órán keresztül folyamatosan rögzítették videón.

Az emberi kapcsolat hatása

Az eredmények azt mutatták, hogy az egyedileg elhelyezett borjak többet szopnak a karámban, ha nem kapnak emberi kontaktust az etetés után, mint a párban tartott borjak, de az emberi kontaktus olyan szintre csökkentette a karámban tartott nem tápláló orális viselkedés időtartamát, amely nem különbözött a párban tartott borjakétól.

A nem táplálkozási célú orális viselkedés legelterjedtebb formája a ketrecbe irányított orális manipuláció volt, amely általában a nyelv mozgatását jelentette a szájjal a ketrec rúdja fölött. Általánosságban elmondható, hogy az emberi kapcsolat a tartási rendszertől függetlenül csökkentette a nem tápláló orális viselkedés teljes időtartamát; a párban tartott borjak esetében a keresztbe szopás időtartama csökkent, ha emberi kapcsolatban részesültek.

A pihenési időt tekintve a borjak az etetést követő egy órában több időt töltöttek fekve, ha emberi kontaktusban részesültek, függetlenül a tartási rendszertől. Ezzel szemben az alomra irányított, nem tápláló orális viselkedés (jellemzően az alom anyagának nyalása vagy lenyelése) kisebb mértékben fordult elő, és azt nem befolyásolta a tartási rendszer vagy az emberi kapcsolat. Ami valószínűleg arra utal, hogy ez más motivációval jár, mint a karámra irányított orális manipuláció. Egy másik megfigyelés az önápolás volt, amelyet sem az emberi kapcsolat, sem a tartási rendszer nem befolyásolt.

„Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az emberi kapcsolatnak a nem táplálkozási célú orális viselkedést csökkentő hatását nagyrészt a karámban irányított szopások csökkenése okozta az egyedileg tartott borjaknál, míg a párban tartott borjaknál a keresztben szopás csökkenése részben az ember által irányított, nem táplálkozási célú orális viselkedés felé átirányított viselkedésnek volt köszönhető” – állapították meg a kutatók.

A tartási rendszerek hatása

A tanulmány kutatói hangsúlyozták, hogy az eredmények alátámasztják a korlátozó tartási környezet szerepét a rendellenes orális viselkedésmódok kifejeződésében, kiemelve, hogy a tejelő tehenek borjainak nevelésében komplexebb vagy naturalisztikusabb megközelítésekre van szükség.

Érdekes módon egy hasonló, a PLOS ONE folyóiratban közzétett tanulmány a jutalom felé irányuló anticipatív viselkedést értékelte, mint a tejelő tehenek borjainak jóléti mutatóját különböző tartási környezetben, és megállapította, hogy a borjak érzelmi állapotát befolyásolják a tartási körülmények, és hangsúlyozta a tartás minőségének fontosságát a borjak jóléte szempontjából.

A kutatók megállapították: „Eredményeink arra utalnak, hogy a gazdagításban korlátozott körülmények között tartott borjak érzékenyebbek lehetnek a jutalmak bemutatására és a jutalom minőségének változásaira, ami negatívabb érzelmi állapotot jelez a gazdagított környezetben tartott borjakhoz képest”.

A kutatók arra is ösztönözték a jövőbeli munkát, hogy megértsék a tartási körülményeknek azokat az aspektusait, amelyek hozzájárulnak az érzelmi állapotok különbségeihez.

Köztudott, hogy az egyszemélyes tartást alkalmazó gazdaságokban a borjakat általában 2-8 héten át egyedileg nevelik karámokban vagy ólakban, elsősorban azzal a céllal, hogy csökkentsék a horizontális betegségátvitel kockázatát, és segítsék a gazdákat a borjak tejfelvételének és egészségének nyomon követésében.

Számos tanulmány azonban rávilágít az egyedi tartás hátrányaira a borjak jólétére nézve. Másrészt a csoportos tartás és a megbetegedések közötti összefüggést befolyásolja a csoport mérete, a nagy csoportokban tartott borjakat nagyobb betegségkockázat fenyegeti. Az egyedi tartás és a csoportos tartás közötti kompromisszumot a páros tartás jelenti, ahol a fizikai érintkezés csak egy másik borjúra korlátozódik, és a kórokozók átvitelének kockázata korlátozott.

Következtetés

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a tejelő tehenek borjainak nem táplálkozási célú orális viselkedése nagyrészt az étkezések körül történik, és többek között a tartási rendszerek és az emberi interakciók is befolyásolják.

„Az is lehetséges, hogy az általunk megfigyelt hatások a biztosított emberi kapcsolat újszerűségétől függhetnek, mivel ez egy rövid távú, kifejezetten az elválasztási időszakra összpontosító vizsgálat volt. A jövőbeni munkák vizsgálhatják a tejes táplálást körülvevő, különböző szintű emberi jelenlétet magában foglaló, ismétlődőbb kezelési stratégiák hatásait” – mondták.

Hozzátették, hogy bár a rutinszerű, hosszan tartó emberi interakció a legtöbb tejgazdaságban valószínűleg nem megvalósítható, ezek az eredmények azt sugallják, hogy még a rövid emberi kapcsolat a tej etetése körül is előnyös lehet a borjak nem tápláló orális viselkedésének csökkentésének és jólétük javításának szempontjából.

(Forrás: dairyglobal.net)