Amikor a be- és kirakodásról, az emelésről és eltakarításról van szó, akkor sem hagyható figyelmen kívül a mezőgazdaságban a homlokrakodó, még akkor sem, ha a többi rakodási technológia is fejlődik. Az alábbiakban megismerhetők a jelenlegi DLG Practice Monitor eredményei. A felmérés a mezőgazdasági vállalkozások töltéstechnológiájának különböző aspektusaival foglalkozott.
Tárolás, visszaszerzés, rakás, berakodás, kirakodás és szállítás. Annak ellenére, hogy sokan a „mezőgazdaság” kifejezést az állattenyésztéssel és a szántóföldi gazdálkodással asszociálják, a mezőgazdasági ipar nagyrészt az árukezelő ipar kiváló példája. Évről évre több tízmillió köbméter vagy tonna anyagot szállítanak és kezelnek.
A szállítástechnikával szemben támasztott követelmények rendkívül szélesek: az ömlesztett áruktól, például a gabonától a raklapos darabárukon, zsákokon és dobozokon át a tej- vagy takarmánypelletig, a tartály- és silójárművekig szinte minden lehetőség kimerült.
Töltési technológia?
De hogyan is néz ki valójában a töltési technológia? A homlokrakodó továbbra is a mindenütt megtalálható univerzális eszköz a be- és kirakodáskor? Vagy az alternatív töltéstechnológia növekvő kínálata lassan, de biztosan megelőzi azt? Ezt a kérdést vizsgálta a DLG Practice Monitor, amely egy online felmérés a legjobb gazdálkodók körében.
Magas válaszadás
Több mint 400 gazdálkodó vett részt a felmérésben, és 216-an adtak teljes körű választ. Az átlagosan 3,5 főt foglalkoztató cégek bő 200 hektár termőfölddel gazdálkodnak, ebből 161 hektár szántó és 44 hektár gyep.
Hosszabb gondolkodás nélkül elmondható, hogy a homlokrakodó a gazdaságok egyik standard szerszáma, és az is marad: a felmérésben részt vevők mintegy 83%-a nyilatkozott úgy, hogy saját homlokrakodóval rendelkezik. De a dolgok már a többi rakodó- és ipari targoncánál is érdekessé válnak: körülbelül 22%-uk birtokol farmot, stabil vagy kompakt kerekes rakodót, teleszkópos rakodókkal és targoncákkal hasonló tartományban 22,5%-kal, illetve 20,8%-kal, ezt követi a körülbelül 15%-os részesedésű kerekes rakodógépek a farmokon. Csak a teleszkópos gumikerekes rakodók aránya viszonylag alacsony, mindössze 6,5%.
Homlokrakodó
Ám amikor a meglévő töltési technológia tényleges használatáról van szó, rá kell jönni, hogy a szakemberek mára előszeretettel mutatnak érdeklődést a speciális technológia iránt. Amikor a leggyakrabban használt rakodási technológiára irányult a kérdés, azzal a ténnyel kombinálva, hogy a többszörös kiválasztás már nem volt lehetséges, a homlokrakodók részesedése alig 50% alá esett.
Itt különösen a teleszkópos rakodók hódítanak, lényegesen nagyobb arányban, mint az udvari rakodók és targoncák. Ha megnézzük a homlokrakodó üzemidejét, akkor viszonylag jól érthető, hogy miért van ez így: a bálakezelés és a takarmány-előkészítés két olyan tevékenység az első három között, amelyek szintén a tipikus alkalmazási területek közé tartoznak.
Már csak egy tartalék rakodó
Az egyik résztvevő ezt a szabad szöveges mezőben írt megjegyzésében is egyértelművé tette: „A homlokrakodó már csak egy tartalék rakodó arra az esetre, ha a teleszkópos rakodó meghibásodik, vagy ha nagy távolságok vannak az udvartól.”
Ami a használt márkákat illeti, a két gyártó, a Stoll és az Alö (a Quicke és a Trima márkákkal) a leggyakrabban használt. Összességében a szakemberek körülbelül 2/3-a részesíti előnyben a független márkák homlokrakodóit, míg körülbelül 1/3-a a traktorgyártók rakodóira támaszkodik.
Ahogy az várható volt, a régi racsnis szerkezetű rakodók összesen 15%-ban vannak még a piacon, de már megszűnt modellek. Ebből a szempontból nem meglepő, hogy a tartozékok szerelési szabványát tekintve az Euro szabványon és az Euro/Type 3 kombinációs gyorscserélő kereten kívül alig van más jelentős részarány, amelyek együttesen több mint 85%-ot tesznek ki.
Homlokrakodó használatakor a „láthatóság” kérdése a legfontosabb. Míg a szakemberek – a kenési pontok hozzáférhetőségén kívül – számos műszaki részlettel elégedettek vagy nagyon elégedettek, a rögzítés látványát tekintve lényegesen rosszabbak a besorolások, mind fel- és lekapcsoláskor, mind munkavégzés közben.
Ez megfelel a vásárlási döntést megalapozó kritériumoknak is. A rakodó stabilitása után a második helyen az áttekintés áll, ezt követi a könnyű fel- és szétszerelés, és messze megelőz minden más kritériumot. A gazdálkodók a szabványos rögzítőkonzolokkal kapcsolatos pozitív tapasztalatokat a teljes rakodógépre is átadják: 85% felett a konzol vagy a lengőkartartó szabványosítása lenne kívánatos, hogy bármilyen lengőkar használható legyen bármely traktoron.
Farm és istálló
A mezőgazdasági és stabil rakodógépek esetében még egyértelműbb a márkapreferencia. Itt a Weidemann cég a vezető, közel 55%-os piaci részesedéssel, megelőzve a Schäffert (17,4%). Természetesen ezeket elsősorban az istálló környékén használják. Évente több mint 200 óra trágyaeltávolításra és takarmánykészítésre, valamint körülbelül 100 órára a siló eltávolítására fordítható, így ez a két tevékenység együtt több időt vesz igénybe, mint az összes többi tevékenység együttvéve. Itt csak a bálakezelést és a trágyarakást érdemes megemlíteni, amelyek mindegyike körülbelül 40 órát vesz igénybe évente.
A „láthatóság” kérdése itt nyilván sokkal inkább megoldott, hiszen a homlokrakodóhoz hasonlóan itt is a stabilitás és a láthatóság a döntő szempont a vásárláskor, de a megkérdezettek több mint 90%-a „jó” vagy „nagyon jó” értékelést adott a láthatóságról. A kis rakodógépek rezgéscsillapítása azonban olyan probléma, amellyel néhány gazdálkodó nem elégedett.
Targonca
Ha raklapokat és/vagy dobozokat szeretne mozgatni és az alkalmazási profil egyértelmű, akkor aligha kerülheti el a klasszikusan kifejlesztett targoncás rakodási technológiát. Ami szembetűnő, az az általános jó és nagyon jó értékelések összhangja szinte minden tulajdonság és szolgáltatás tekintetében. A targoncáknak csak egy ponton vannak hiányosságai – várhatóan – ez a terepjáró mobilitás, különben minden bizonnyal máshol is használnák őket.
Teleszkópos rakodó
Ha megnézzük a teleszkópos rakodók üzemidejét, látható, hogy ugyanolyan univerzálisan használják őket, mint a traktorok homlokrakodóit. Jóval előtte áll a siló eltávolítás és a takarmánykeverő kocsi feltöltése, majd a bálakezelés. Ha kombinálja az ömlesztett áruk, például a szállítási célú gabona berakodását, vagy vetőgépek, műtrágyaszórók stb. feltöltésekor, ezek akár a bálakezelést is meghaladhatják. Egyedi esetekben azonban – a művelet fókuszától függően – a burgonyaládák ürítésére vagy a faapríték kezelésére is jelentős óraszám került szóba évente. A teleszkópos rakodók domináns márkája a Merlo, ezt követi a Claas és a Manitou.
A gyakorló üzemeltetők folyamatosan elégedettek rakodógépeikkel, csak a munkasebesség és a kar felemelésekor és süllyesztésekor mutatkozó pontosság terén van látható fejlődési lehetőség. Egy önjáró jármű esetében a stabilitáson és az áttekinthetőségen túl a kereskedők és szervizpartnerek közelsége is fontos a vásárlási szempontok tekintetében. Természetesen ezeknek a gépeknek a műszaki adatai lenyűgözőek: 21 m feletti átlagos maximális emelési magasság 2,5 tonnás emelőerővel a szerszám forgáspontjában a talajszinten sokszorosa annak, amit egy homlokrakodó képes elérni.
Következtetés
A mezőgazdaság nemcsak akarata ellenére szállítási ágazat, hanem az áruk kezelése is egyre fontosabbá válik a cégek számára. Ezt a hátteret és a mozgatandó nagy súlyokat figyelembe véve nem meglepő, hogy a rakodási technológiának igen nagy a jelentősége. Bár a homlokrakodó az elsőszámú eszköz, és az is marad, nyilvánvaló, hogy más gépek is megállják a helyüket. A teleszkópos rakodókat gyakran használják a homlokrakodó helyettesítésére, míg más gépeket inkább speciális alkalmazásokhoz használnak a gazdaságban. Ami a homlokrakodókat illeti, az üzemeltetők túlnyomó többsége az egységes, szabványos konzolok vagy lengőkaros rögzítések mellett nyilatkozott.
(Forrás: dlg.org)
