Közel 35 kilogrammos agancsfogás volt Tolna vármegyében. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. és a Tamási Rendőrkapitányság összehangolt munkájával jelentős mennyiségű illegálisan gyűjtött agancs eltulajdonítását sikerült rajtaütéssel megakadályozni. A közel 35 kilogramm dámlapát visszakerült a Részvénytársaság birtokába, a hét elkövető ellen pedig büntetőeljárás indult. A hullajtott agancs tulajdonjoga a vadgazdálkodóé, eltulajdonítása már a kiesebb tételek esetén is bűncselekményi körbe eshet.
A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. adta hírül, hogy a társaság és a Tamási Rendőrkapitányság munkatársainak összehangolt tevékenységével jelentős mennyiségű illegálisan gyűjtött agancs eltulajdonítását sikerült megakadályozni. Ebben nagyon megköszönték a Rendőrség szigorú fellépését. A közösségi médiában közzétett posztban arra is felhívták a figyelmet, hogy a hullajtott agancs tulajdonjoga a vadgazdálkodóé, eltulajdonítása már a kiesebb tételek esetén is bűncselekményi körbe eshet.
A vadásztársaság ezt írta: A szakszemélyzetünk minden technikai eszközt bevet a területeinken, továbbá a rendőrséggel közösen összehangolt akciók zajlanak az elkövető tolvajok ellen. Mindezeken túl gyűjtjük az információkat a maffiaszerűen működő illegális hullajtott agancs felvásárlókról és a törvényeket kijátszó, adócsaló forgalmazókról, jól szervezett bűnözői körökről. Ezeket az információkat a Rendőrség és a NAV részére átadjuk – fogalmaztak.
A társaság történelmének egy részét felidéző szövegben is kitérnek a vadakhoz kapcsolódó illegális tevékenységekre, “Illegális Vadászatok a Múltban” alcímmel
A vadban való gazdagság óhatatlanul hozta magával az illegális vadászat gyakorlatát is – írták. Számos forrás megerősíti, hogy Tolna megye frekventált helye volt az orvvadászatnak már az akkori időkben is. 1804-ben Presser János felsőnánai erdőkerülő jelentette a következőnek az Apponyi- uradalom egyik tisztjének: „kötelessége szerént az erdőt kerűlvén, jelen lévén tapasztalt eleinte egy, azután másik puska lövéseket, mely lövések után amidőn vizsgálódott az erdőbe, látott egy embert puskájával ott járni, de mivel az erdőben lévő csapásról azon egy embernek társakat is gondolt lenni, azért közelebb nem ment azokhoz, hanem, hogy ezene észre vett tolvaj, puskásokat megfoghassa, egy véle lévő embert segítségért küldött Nánára, ahonnét is négyen segítségre ki is jöttek, s- ezután magokat két felé osztván lest álltak, hogy t.i. merre jönnének ki az tolvaj vadászok, amint ki is jöttek négyen, hoztak magukkal egy borjas őz tehenet”.
Egy másik eset
1826-ban orvvadászaton érték Schvarz Jánost, kinek vallomásában ez állt: „ Július 5-én Eisenman Simon urasági erdő csősze társaságában előszer a Teveli setét völgyben, annak utána én az Hőgyészi Cseföi Tilos erdő belsőbb részeiben két kutyámmal nagyobb vadakra vadászván az Hőgyészi Vadaskerti Nemecz nevezetű vadász harmadmagával reám ütöttek, futással sem tudván magam segétteni, társam a kutyákkal elillant, én pedig elfogatattván puskámmal, mely ficzkókkal volt töltve, Hőgyészre hajtattam”. Az akkori kornak megfelelően az orvvadászok a határt szánnal, kocsival, vagy csónakon utazva járták, mert így könnyebben jutottak a figyelmes vadak közelébe – írták.
