A mini, bébi-, snack-, és koktél zöldségekkel egyre gyakrabban találkozunk a boltokban. Ilyen a mini sárgarépa, mini uborka, zellerlevélnyél, bébi kukorica vagy bébi cukkini. Ezek zsengeségük miatt igen ízletesek, de az áruk nagyon magas. Hiszen akkor szedik le őket, amikor még kicsik. A kiskertben azonban megtermelhetők úgy, hogy gyakorlatilag termésválogatáskor mint mellékterméket szedjük le őket.
Jónéhány éve új termékcsoportként robbantak be a nagyon zsengén leszedett zöldségek. Egyre több helyen kaphatók, ám jobb, ha a kilós árukat ki sem akarjuk számolni… Nem túl gazdaságos ugyanis ilyen korai stádiumban leszedni ezeket a zöldségeket, de ízük, zsengeségük miatt valóban nagyon finomak és egyediek.
A prémium termékek iránti igény
A táplálkozási szokások változása, a prémium termékek iránti igény miatt egyre nagyobb az érdeklődés a különleges zöldségfajok iránt, a másik divatirányzat pedig az ismert zöldségek újszerűbb felhasználása.
Ide tartozik, hogy egyre több kedvelője van a csírazöldségeknek, amelyek épp csak kicsíráztatott növények. Miután jó vitaminforrás, amely otthon is könnyedén előállítható (akár télen is), meghonosodott, jött az újítás: a mikrozöldségek. Ezek annyiban különböznek a csíráktól, hogy pár nappal tovább nevelik őket, és a csírákkal ellentétben gyökér nélkül kerülnek forgalomba.
Az újabb gasztro-divatot pedig a szokásosnál apróbb méretű zöldségfélék hozták meg. A bébi zöldségek jó példát szolgáltatnak arra, hogy újdonság nemcsak új fajok, fajták kapcsán hozható létre, hanem viszonylag egyszerű módon a termesztéstechnika megváltoztatásával vagy a betakarítási idő előre hozásával.
A kiskertben ezek melléktermékek
E „mini” termények előállítására több módszer is kínálkozik. Az egyik legegyszerűbb a korai betakarítás, amikor a hagyományos termesztéshez viszonyítva jóval kisebb, zsengébb állapotban szedjük le a zöldséget. A csemegeuborkát 10-12 centiméteresen is leszedhetjük, de 5-7 centiméteresen is.
A cukkinivel még nagyobbat trükközhetünk: hiszen a tökfélék virága is ehető; e növény termése is annál finomabb, minél zsengébb. Leszedhető akkor is, amikor nem sokkal a terméskötődés után még a virág is a termésen van, így gyakran a virággal együtt, egészben rántják ki az ujjnyi méretű kis cukkíniket az olaszok.
Nem hagyják megnőni a termést
Boltban vásárolva ezek a termékek drágák, aminek oka, hogy az adott termést nem hagyják megnőni, ezért már zsenge korában bele kell kalkulálni az árába az így elveszett profitot. A másik oka az árazásuknak, hogy egy termés minél zsengébb, annál nagyobb a víztartalma, amiből könnyen veszít, tehát a pulton tarthatósági idejük rövid. Épp ezért az ilyen termékekből viszonylag sok lesz végül az eladhatatlan selejt.
Ám házikertben a zsenge zöldségek egy részének leszedése még hasznos is. A termésválogatás módszere főleg gyümölcsfák esetén ismert munkafolyamat. Ekkor, ha túl nagy lett a bekötött termések mennyisége (mondjuk nem ritkított bele a virágzásba a fagy), akkor annyi termés is lehet a fán, amit az nem bír el.
Amikor az ágak nem bírják a terhelést
Ha mindet rajta hagyjuk, akkor vagy sok, de apró gyümölcsünk lesz – ami minőségi szempontból előnytelen –, vagy éréskor sorra szakadnak majd le az ágak, amelyek nem bírják a terhelést. Ilyenkor kell ritkítani a gyümölcsöket. Ennek köszönhetően csak annyi marad, amit a fa elbír, jó minőségben ki tud nevelni, tehát kevesebb, de nagyobb méretű gyümölcseink lesznek.
Ez a módszer alkalmazható zöldségeken is, és az így leszedett termés bébizöldségként hasznosítható a konyhában. Az uborkáról, tökről leszedve a kisebb terméseket, a tövön maradók jobban fejlődnek majd. De ha sűrűre sikerült vetni a retket, vagy a sárgarépát, annak ritkításakor is két legyet ütünk egy csapásra. A kiszedett példányok bébizöldségként fogyaszthatók (akár leveleikkel együtt), a földben maradók pedig helyhez jutnak, így jobban fejlődnek majd.
Zöldségbonszáj? Olyasmi…
Az előbbin kívül más módszer is akad a bébizöldség előállításra. Ennek lényege, hogy sokkal sűrűbben vetjük el e növényeket, így az egymással való konkurenciaharc és a korlátozottan rendelkezésre álló hely, valamint a szerényebb életfeltételek miatt eleve kisebbek lesznek a növények is meg a termések is.
Ekkor az egységnyi területre elvetett magok vagy kiültetett palánták száma nagy, így a fejlődő növények száma is többszöröse a szokásosnak. A sűrűn elhelyezkedő növényeknek kisebb az életterük, ezért minden szervük kisebb marad. Az állománysűrűséget egyaránt növelhetjük a sortávolság vagy a tőtávolság csökkentésével, illetve egyszerűen nem sorokba, hanem ágyásba, szórtan vetve, nagy állománysűrűséggel.
Míg például normál vöröshagyma termesztésekor négyzetméterenként 0,6-1 g magot vetünk, és azt 3-4 sorba helyezzük el, a mini hagymák előállításához akár tízszeres magadaggal számolunk; 6-8 g magot kell használni, és azt 10-12 sorba kell elosztani. Így készül a gyöngyhagyma mint savanyúság alapanyaga is, csak ennél nem a hagyományos vöröshagyma a kiindulási alap, hanem valamely fehér buroklevelű fajta.
A bébicékla nagy jövő előtt áll
A gyökérzöldségek bébi változatai is könnyedén előállíthatók e módszerrel. A bébicékla nagy jövő előtt áll, csakúgy, mint a 1,5-2 cm átmérőjű, 5-7 cm hosszú mini sárgarépa.
A cékla és a sárgarépa akkor marad pici, ha a szokásos magmennyiséggel, de sűrűbb sorokba vetjük, és nem egyeljük ki. Egyes országokban már apró karfiol termesztésével is próbálkoznak. Az 5-8 cm-es karfiolfejek úgy termeszthetők, hogy a szokásos 5-10 helyett 45-50 palántát ültetnek el négyzetméterenként.
A 8 centiméteres mérethatárt azért választották, mert a szabványos csomagolódobozokba ezekből pont hat darab fér, továbbá az ilyen méretű fejeket (a karfiol gazdaságilag hasznos része a virágzat kezdeménye) még gazdaságosan lehet fagyasztani. A mini karfiol termesztésénél azonban belép a technológiába az, hogy esetében speciális, erre a célra alkalmas fajtára van szükség.
Már a fajtaválaszték is bővül ilyen irányba
A mini zöldségek termesztésének egyik módja volt a termésritkítás, a második a nagy állománysűrűségű termesztés, és van egy harmadik is: ekkor nem fenotípusosan, azaz a növény sanyargatásával, sűrűn vetésével érjük el a törpe növekedést, hanem ez a tulajdonság genetikailag rögzített.
Tehát olyan fajtákat nemesítenek, hogy ha minden körülmény ideális számára, akkor is kisméretű terméseket hozzon. Jelenleg a csemegekukorica egyes fajtái törpe növésűek, és a termések is kicsik a növényen.
Az 1-2 cm átmérőjű, 8-10 cm hosszú terméseket konzerválják. Hidegtálon, köretként nagyon mutatósak ezek a kis kukoricacsövek, amelyek még kialakult szemeket, magokat nem is tartalmaznak.
De a fajtairányokra jó példát szolgáltatnak a koktélparadicsomok is. Ezek egyre kedveltebbek, mert nem kell vágni, harapni őket: egy szem az egy falat. Ezek a fajták normális méretű hajtásrendszert fejlesztenek, de bogyóik kifejlett állapotukban is csak 2-3 centiméteresre nőnek. A bogyókat kocsánnyal együtt szedik, így jobban elállnak, és kevésbé sérülnek. E fajták íze sokszor édesebb, mint a hagyományos méretű paradicsomé, de drágábbak is annál, hiszen termesztésük gazdaságtalanabb.
(Forrás: agrarszektor.hu)
