Sajnos elszaporodtak a mezőgazdaságban a különböző kémiai gyomirtó szerek, kártevők elleni szerek, gomba- és vírusölő készítmények. Ezek használata, ki tudja, milyen hatással is lesz évek múlva az emberi szervezetre, éppen ezért úgy kell növényt termeszteni, hogy a kémiai szerek használatát minimálisra csökkentjük és mellette más módokat választunk növényeink megvédésére. Erre találták ki az integrált növényvédelmet.
Az integrált növényvédelem lényegében annyit jelent, hogy növényeink védelme érdekében összehangolva használjuk a kémiai növényvédő szereket, a biológiai védekezési típusukat és a termesztéstechnikai módszereket, ezzel csökkentve minimálisra a káros anyagok természetbe juttatását. Minden szituációban úgy kell kiválasztani a védekezés módját, hogy az a legkisebb környezetterheléssel járjon.
Termesztéstechnikai védekezés közé soroljuk az összes, növénytermesztés során előforduló folyamatot, mint például a termőhely kiválasztását, talajmunkákat, vetést, öntözést, tápanyag-utánpótlást.
Alapvető fontosságú a megfelelő fajta kiválasztása is. Sok-sok olyan fajtanemesítést végeznek szerte a világban, melyek célja bizonyos betegségekkel szemben ellenálló fajták kinemesítése, így célszerű olyan fajtát választani, amely az adott területen leggyakrabban előforduló megbetegedésnek ellenáll.
A kémiai védekezés manapság a legelterjedtebb forma a kártevők elleni védekezésben, de egyben a legveszélyesebb is. Ha felhalmozódik a növényvédő szer a növényben, komoly megbetegedést is okozhat a növényt elfogyasztó emberben/állatban.
Többféle kémiai szer van forgalomban a kártevők ellen, melyek asszerint csoportosíthatóak, hogy adott rovar mely életműködésére van hatással:
- szaporodást befolyásolók,
- táplálkozásra ható készítmények,
- hormonális változásokat (pl. a rovarok fejlődését) befolyásoló szerek.
A biológiai növényvédelem lényege a kártevők számának minimálisra redukálása, illetve azok ellenségeinek (ragadozók, paraziták) számának növelése.
Hazánkban pár évtizede kezdett elterjedni a biológiai növényvédelem, leginkább üvegházakban és fóliasátrakban alkalmazható komoly sikerrel, ugyanis ezek mesterségesen lehatárolt területek, ahol pontosan kontrollálható a ragadozó és parazita fajok egyedszáma, amelyek fő tápláléka azok a kártevők, melyek növényeinket károsítják.
Szabadföldön olyan módon használható a biológia növényvédelem, hogy nem a parazitafajok egyedszámának növelését helyezzük előtérbe, hanem a meglévő egyedek számának megőrzésére törekszünk úgy, hogy minimális vegyszeres védekezést végzünk a termőföldön. Így az olyan hasznos ragadozók, mint például a madarak, vakondok, sünök, cickányok nem szenvednek mérgezést a vegyszertől és továbbra is irthatják a kártevőket a növényeinkről és azok környékéről.
