Miért gondoljuk, hogy mivel a paprikának nincs füle, akkor nem is hall? Különösen hangzik a növények hallásáról beszélni, pláne idézőjel nélkül. De jó okkal történik. Igaz ugyan, hogy óriási a különbség a felépítésünkben, az érzékszerveinkben, de attól még nem zárhatjuk ki, hogy a növények meghallják, ha veszély leselkedik rájuk. Furcsán hangzik, de a hallás a növények védekező eszköztárának fontos eleme.
Ha nem ismernénk el a növények érzékszerveit, és érzékelő képességeit, az nagyjából azzal lenne egyenlő, mintha a növények azt állítanák rólunk, hogy képtelenek vagyunk beszélni, csak rémesen halandzsázunk, és biztosan nem hallunk, mert állandóan túl akarunk harsogni mindent.
Azért, mert valamit nem látunk, attól az még létezik
Veszélyes az a fajta összehasonlítás, amit az ember végez, és felettébb értelmetlen is. Mégis, kinek jutna eszébe egy paprikát, egy kígyót és egy orrszarvút egy kalap alá venni az emberrel? Szemmel láthatók ugyanis a köztünk levő különbségek, de akkor miért akarunk minden élőlényt egyformán vizsgálni? Miért az ember az etalon?
Miért gondoljuk azt, hogy mivel a paprikának nincs füle, akkor nem is hall? Igazság szerint a legtöbb növény sokkal több információ megszerzésére képes a környezetéből, mint mi. szóval akár hallhatnak is.
Zene füleiknek
Ahhoz, hogy próbára tegyük ezt a feltételezést, irány a labor, és kísérletezzünk. A kutatók arra nem találtak egyértelmű bizonyítékot, hogy a növényeket érdekelné az emberek által készített zene, illetve hogy bármely zenei stílust kedvelnék-e, vagy viszolyognának tőle. És arra sem, hogy a zenehallgatás pozitív hatást gyakorolna az állapotukra. Zenénk – legyen az klasszikus, vagy modern – számukra valószínűleg semmilyen jelentéstartammal sem bíró zaj. Ők inkább a természet hangjai iránt érdeklődnek, mint például a méhek zümmögése, kártevőik rágcsálása.
Akusztikus kísérletek
A hallás egyértelmű bizonyítéka, ha az élőlény valamiképpen reagál egy hozzá intézett hangingerre. Márpedig a növények képesek erre. Egy közelmúltban készült kutatás bebizonyította, hogy csupán a kártevőjének táplálkozás közben kiadott hangjának való kitettség képes volt védekezési reakciót (fiziomorfológiai változásokat) kiváltani a vizsgált Arabidopsis thalianából.
Tényleges támadás nélkül mivel magyarázhatjuk mindezt? A növény valamilyen módon mégiscsak felfogta a hangingert, és annak érdekében, hogy elháríthassa a veszélyt, megkezdte a fegyverkezést. Érdekes módon a megfigyelések szerint antocianin- és alifás glükozinolát halmozódott fel azokban a levelekben, amelyek tényleges támadást is kaptak a hangjelzést követően. A szél zúgására, illetve más, fenyegetést nem jelentő hangra nem történt ilyen változás. Tehát ez arra enged következtetni, hogy még különbséget is képes tenni a különféle hangok között.
Hasonló jelenséget tapasztaltak a dohánynövény esetében is – amelyik köztudottan nikotint termel a kártevők elrettentésére –, mivel kizárólag az ijesztgetés hatására fokozta a nikotintermelését. Éppen úgy, mintha valós támadást érzékelt volna. A dohánynövény esetében az antocianinszint koncentrációjának fokozódását többféle rovar rágásának hangja is kiváltotta.
Új ösvény a mezőgazdaságban
A fenti eredmények kitűnő lehetőséget biztosítanak a vegyszerek csökkentésére a termesztésben. Hiszen ha hangokkal ki lehet váltani, illetve lehet fokozni egy növény védekezőképességét, még a károkozók megjelenése előtt, akkor a növények felkészültebbek lennének, hatékonyabban tudnának védekezni, és szükségtelenné válna a növényvédőszeres beavatkozás.
Különösen hasznos lenne ennek a módszernek mielőbbi bevezetése az üvegházban termesztett fajok (paradicsom, uborka, saláta stb.) esetében. És nagyon izgalmas lenne kipróbálni a szántóföldi növénytermesztésben is…
(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)
