A klímaváltozás az utóbbi években sok feladatot adott az állattenyésztőknek, kutatóknak: új technológiai megoldásokat, illetve a hőstresszt jobban toleráló egyedeket, családokat, fajtákat kezdtek kialakítani. A tejelő szarvasmarhák tenyésztésében a holstein-fríz fajtán belül az egyik szelekciós szempont a hőtűrés lett, a húsmarhatenyésztők viszont már egy évszázada is új fajták kialakításában látták a megoldást a melegedésre.
Hazánkban dr. Gyulay Gyula a saját gazdaságában foglalkozik a hazai klímát jól tűrő, jövőbeni húsmarhafajta nemesítésével.
Az állattartás másodlagos
A Martonvásár határában lévő Gábor-majort, az ott lévő blonde d’Aquitaine törzstenyészettel együtt 2008-ban vásárolták meg Gyulay Gyulaék az egykori téeszből alakult kft.-től. Az állomány továbbra is a Limousin és Blonde d’Aquitaine Tenyésztők Egyesülete ellenőrzése alatt áll, azonban az állattartás inkább másodlagosnak mondható ezen a telepen.
A „blondi” törzstenyészetből származó tenyészállatok (tenyészbikák, tenyészüszők és vemhes üszők) mellett ugyanis wagyu, limousin, magyartarka, charolais, murray grey tenyészbikákat és nőivarú tenyészállatokat is értékesítenek.
Mindennek alapja pedig az itt folyó embrió-előállítás. Gyulay Gyula 30 éves állatorvosi és kérődző-egészségügyi szakállatorvosi gyakorlatával, állattenyésztői tapasztalatával embriológusként irányítja és végzi a szakmai munkát.
| Az állattenyésztést és állategészségügyet szabályozó törvények szerint hazánkban csak olyan szarvasmarhából nyerhető átültethető embrió, amelyiknek a tenyésztőegyesülete ehhez hozzájárul, vagyis kijelöli a donorállatot. Más egyedből nyert embrió beültetése illegális. Évente körülbelül 150 embrióprogram zajlik a martonvásári laboratóriumban. Átlagosan 7 embriót nyernek ki egy mosásból, amiből 7-800 a beültethető, jó minőségű embrió. Ebből 500-at be is ültetnek. Minden engedélyezett szarvasmarhafajtával foglalkoznak – az itteni gulyából magyartarka, blonde d’ Aquitaine, charolais, limousin, murray grey és wagyu tenyészállatok is kikerülnek. |
A klímaváltozás az utóbbi években sok feladatot adott az állattenyésztőknek, kutatóknak: új technológiai megoldásokat, illetve a hőstresszt jobban toleráló egyedeket, családokat, fajtákat kezdtek kialakítani.
A hőtűrő átalakítás ötlete
Sajnos azt kell mondjam, a klímaváltozás elért bennünket, így ezt a telepet is. Nem is emlékszem, melyik volt az a nyár, amikor elhatároztuk, hogy ez nem mehet így tovább, foglalkozni kell a kérdéssel. A 360 anyatehenet tartó gazdaságunkban ugyanis a rétre kiszállított borjak közül tizenvalahány hőgutában elpusztult azon a nyáron. Több anyatehenünk pedig ivarzási, illetve szaporodásbiológiai problémákkal küzdött a hőstressz miatt – idézi fel Gyulay Gyula a kezdeteket.
A legelőnkről azt kell tudni, hogy a téesz idejében intenzív legelőgazdálkodás folyt itt, kivágták az összes erdősávot, és minden fás, ligetes bozótot kitakarítottak a területről. Vagyis nincs árnyékot adó fás rész, semmi, ami a nap ellen védelmet nyújtana és segítené az állatokat a hőstressz elleni védekezésben.
Nyilván odakint megoldhatatlan a ventilláció, a párásítás, a kvázi félklimatizált istálló, ami az intenzív tehenészetekben ma már megszokott. Tehát akkor született meg a gondolat, hogy valamilyen úton-módon a szarvasmarhák egy olyan fajtával kellene foglalkozni, vagy el kellene kezdeni kialakítani egy olyan fajtát, amelyik jobban viseli a nyári meleget, mint a kontinentális éghajlaton tenyésztett fajták.
Célszerűnek tűnhetett volna egy már kész hőtűrő fajta behozatala, de a kontinentális éghajlaton a trópusi fajták behozatalával pont a kontraszelekció érvényesül, hiszen ők a hideget nem fogják majd bírni, amikor behozzuk őket. Így a keresztezési útvonal mellett döntöttem.
A keresztezett fajták
A keresztezés „alapfajtája” természetesen a telepen található blonde d’Aquitaine volt. Nemcsak azért, mert kéznél volt, hanem mert mindhárom hazánkban nagyobb állománnyal rendelkező francia nagytestű húsmarhafajtáról (charolais, aubrac, blonde d’Aquitaine) az a tapasztalat, hogy elég jól tűrik a hideget, meleget egyaránt. Gyulay Gyula tehát úgy döntött, a saját, kiváló, nagytestű állományába keresztezi a hőtűrő géneket. Két fajtát választott, az afrikai ancole-watussit és a karib-térségből származó senepolt.
A watussi Kelet-Afrikában őshonos fajta, valószínűleg egyiptomi hosszúszarvú és indiai zebu fajták keresztezésével jött létre körülbelül 2000 éve. A közepes termetű fajta hőstressztűrése bizonyítottan kiváló, azonban a fajtáról még nem álltak rendelkezésre keresztezésre vonatkozó kutatási eredmények.
A St. Croix szigetén kitenyésztett senepol fajta egyszínű vörös, szarvatlan, jól izmolt és bizonyítottan hőstressztűrő fajta. Ezzel a fajtával és keresztezett egyedeivel számos hőstressztűrésre vonatkozó kísérletet folytattak, ezek során megállapították, hogy mind a fajtatiszta, mind a keresztezett F1-es állományok jobban tolerálták a magas hőmérsékletet, mint a fajtatiszta angus és hereford szarvasmarhák.
A világ szarvasmarha-állományának nagyobb része a hőtűrő zebu
A watussi távoli ősei között már szó volt az indiai zeburól (Bos Indicus). Miután a világ szarvasmarha-állományának nagyobb része a hőtűrő zebu, kézenfekvő lett volna a zebuval való keresztezés.
Valóban, így könnyű dolgunk lett volna, csakhogy Indiában, ahol szent állatként tisztelik a szarvasmarhát, a marhahús éves fogyasztása nem éri el fejenként az egy kilogrammot sem, ezért a bos indicus szarvasmarha húsának az ízminőségére ők soha nem tenyésztettek.
Rengeteg helyen, egyebek mellett Dél-Amerikában, Texasban tenyésztik a bos indicust a hőtűrése vagy a nagyon jó súlygyarapodása és más jó tulajdonságai miatt, de hihetetlen energiákat fordítanak arra, hogy az ebből kialakult fajták (santa gertrudis, brangus, braford charbray stb.) húsminőségét és ízét javítsák.
A bos indicusszal ugyanis belevittek egy rossz ízt a szarvasmarha húsába. Mi azonban ügyelünk arra, hogy az indiai alfajt ne vigyük be az új hőtűrő fajtánkba. A senepolt pedig azért vontuk be a keresztezésbe, mert a hőtűrése mellett testalakulásában is hasonlít a modern európai húsmarhafajtákra, és mert szarvatlan.
Elvárások az új fajtával szemben
A martonvásári programban a keresztezések eredményeként születő egyedek akkor lesznek egy új szarvasmarhafajta egyedei, ha tulajdonságaikban bizonyítottan különböznek más, illetve a kiinduló fajták tulajdonságaitól.
Magyarországon az állattenyésztési törvény szerint akkor jegyezhető be új szarvasmarhafajta, ha abban bizonyítottan új genetikai tulajdonságokkal rendelkező egyedek vannak, és van belőle legalább 100 darab tehén.
Az új fajtánál három tulajdonságban akartak eltérőt alkotni. célul tűzték ki a jó hőstressztűrést, a jó húsminőséget, illetve a szarvatlanságot.
Világszerte törekvés, hogy genetikailag távolítsuk el a szarvat a szarvasmarhákról, legyen szó tej- vagy húshasznú fajtáról. Ez egyrészt tenyésztésbiztonsági, tehát munkavédelmi szempontból fontos, másrészt a sűrűn tartott állatoknak a hierarchiai rangsor kialakítása során létrejövő vetekedésükből eredő sérülések elkerülése végett kívánatos dolog, hogy szarvatlan legyen a szarvasmarha.
Mindezen tulajdonságok ellenőrzéséről a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen írt szakdolgozatában Gyulay Gyula Benedek, a programvezető fia szakdolgozatban számolt be, illetve Varga Ferenc Bence, szintén a MATE-ról, ugyancsak erről a témáról írja PhD-értekezését.
Vizsgálataikban első körben a blonde d’Aquitaine és az F1-es állatokban vizsgálták a születési súlyt, a légzésszámot, a rektális hőmérsékletet, a súlygyarapodást, az aktivitást, a HSP70 fehérjét, valamint a takarmány- és vízfelvételt.
A húsminőség megállapításának markerei a következők voltak:
- vágási minősítés;
- hasított fél pH;
- hasított fél vezetőképessége;
- friss szelet színe;
- NIR;
- WB nyíróerő;
- felolvasztás után szelet vezetőképessége;
- felolvasztás után szelet pH-ja;
- felolvasztás után szelet színe;
- fagyasztási veszteség;
- sütési veszteség.
A vizsgálatok alapján megállapították, hogy az F1-es borjak születési súlya mintegy 10 kilóval volt kisebb a blonde borjakénál. Ez várható is volt, hisz az ancole-watussi közepes termetű fajta. Súlygyarapodásuk 667 g/napot tett ki, szemben az 1085 g/nap növekedéssel. Viszont nem volt szignifikáns különbség a két csoport növendékkorban mért súlygyarapodása között, ahogy az állatok átlagos légzésszámában és rektális hőmérsékletében sem.
A húsminőség-vizsgálatok alapján a keresztezett állomány húsa ugyanolyan jó minőségű, mint a blonde d’ aquitaine fajtáé.
Az R1-es állományban is a termelési mutatók (súlygyarapodás, takarmány-, vízfelvétel stb.), az aktivitás, a viselkedés, a temperamentum, a hőstresszmarkerek (HSP70, 60, 90) kerültek górcső alá, és folytatták a húsvizsgálatokat is. Megállapították, hogy ezek az állatok jóval kevesebb vizet fogyasztanak a blonde fajtánál és sokkal élénkebbek melegben, mint a kiindulási fajták.
A munka folytatódik
A tudatos keresztezéssel és szelekcióval ma úgy állunk, hogy még tehenünk nincs, de már vannak olyan üszőink, amelyek a kívánt értéket produkálják. Az összes állat embriótranszfer segítségével lett előállítva, és mindegyik állatot DNS-vizsgálatnak vetettük alá.
Nemcsak rámondjuk, hogy hőtűrő, hanem minden egyes egyedben ellenőrizzük a HSP70 hőstresszprotein öröklődéséért felelős génszakaszok meglétét, és az állat csak akkor kerül továbbtenyésztésre, amennyiben ez a génszakasz megvan.
Így jutottunk el most már a negyedik generáció óta ahhoz, hogy ezek a gének rögzítésre kerültek, és ezek az állatok most fogják megelleni az első borjaikat, amelyek már az új szarvasmarhafajtába tartoznak – mondja Gyulay Gyula. – Két vonalból indultunk, és nagyon fontos, hogy mivel kevés állat van, úgy tudtuk elkerülni a beltenyésztést, hogy már a legelején szétválasztottuk őket egy apai és egy anyai vonalra. A jelenlegi állomány 17 állatot számlál, ebből 16 állat az anyai vonalat képviseli, belőlük nyerjük majd ki az embriókat. Az apai vonalat egyelőre egy állat képviseli, de ez már megkapta a tenyészbika-minősítést a Nébihtől. A két vonal elkülönítése pedig az ezután születő állományban is folytatódik.
Ma pedig már a felszaporításnál tartanak. Mint ismeretes, a fajta elismeréséhez 100 tehénnek kell lennie – ez még embriótranszfer segítségével is 4-5 évébe telik a gazdaságnak, hacsak nem sikerül valamilyen kutatás-fejlesztési, innovációs pályázati támogatást elnyerniük, akkor a felszaporítással akár három év alatt is végezhetnek. Utána pedig elindulhat az új fajta elismertetése, amire, ha így melegszenek a nyarak, lesz is kereslet.
(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)
