Feleslegesen pusztítják a beporzó rovarokat egyes növényvédő szerek egy európai szakértői testület szerint, melyben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) két szakértővel képviseltette magát. Halmozottan és hosszú időn át hatnak az uniós moratórium alá helyezett neonikotinoid alapú rovarirtók, és előfordul, hogy erősebben pusztítják a hasznos beporzó rovarokat, mint a kártevőket.
Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (European Academies Science Advisory Council, EASAC) az Európai Unió (EU) tagállamainak tudományos akadémiáit átfogó hálózat. Legutóbb az EU-moratórium alá helyezett neonikotinoid hatóanyagú növényvédő szerek ökológiai hatásait tekintették át. Az erről készült tanulmányt április közepén mutatták be Brüsszelben.
A neonikotinoidok elpusztítják a vetőmagon megtapadó vagy a magban előforduló kórokozókat, a kezelés neve csávázás. Széles körben alkalmazott, a növénybe felszívódó, vagyis szisztemikus növényvédő szerekről van szó, amelyek kihathatnak a talaj élővilágára, valamint a pollenbe jutva a beporzó rovarokra is.
Miután több tanulmány a méhpusztulásokkal hozta kapcsolatba e szereket, a neonikotinoidok egyes változatainak használatát 2013-tól két évre korlátozták az Európai Unióban, időt hagyva arra, hogy objektíven lehessen vizsgálni a környezetre kifejtett, esetleges nem kívánt hatásokat.
Az EASAC tizenhárom európai szakértő segítségével tekintette át a rendelkezésre álló tudományos eredményeket, hogy bizonyítékon alapuló, kiegyensúlyozott értékelés születhessen a csávázószerekről. Magyarországról Kovács-Hostyánszki Anikó, az MTA Ökológiai Kutatóközpont kutatója és Samu Ferenc, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont tudományos osztályvezető-helyettese vett részt a munkában.
A munkacsoport több mint száz, főként az elmúlt két évben megjelent, független bírálaton átesett tudományos cikket dolgozott fel, melyek azt tárgyalták, hogyan hatnak a neonikotinoid vegyszerek és az egyre intenzívebb termelés az ökoszisztéma-szolgáltatásokra.
E szolgáltatások közül a fő hangsúly a beporzásra esett, így elsősorban a méhekre kifejtett hatást elemezték. Emellett az EASAC azt is vizsgálta, hogy a széles körű neonikotinoid-használat miként befolyásolja a biológiai védekezést segítő, valamint a talajlebontási folyamatokban részt vevő szervezeteket és a biológiai sokféleséget.
A politika és a közvélemény elsősorban a házi méhekre koncentrál, pedig a házi méh nem az egyetlen beporzást végző rovar, mellette számos vadméh – Magyarországon 700, az Európai Unióban 2000 faj -, zengőlégy- és lepkefaj is fontos szerepet vállal kultúrnövényeink és a vadnövények beporzásában.
A tanulmányban áttekintett új tudományos eredmények közül több is igazolja a neonikotinoidok negatív hatását a csupán pár száz egyedet számláló poszméhcsaládokra és a magányos életmódú fajokra – zömmel ilyenek a vadméhek. Számos újabb publikáció bizonyítja a neonikotinoidok káros hatását a biológiai védekezésben szerepet játszó parazitoidokra – ilyenek a fürkészdarazsak és fürkészlegyek – és ragadozókra, a kártevőket fogyasztó vagy magevő madarakra.
A neonikotinoidok esetében a többszörös kitettség hatása összeadódik, ezért a negatív következmények csak hosszabb idő alatt ítélhetők meg. Fontosak az ökológiai következményekkel járó, nem halálos, de káros hatások is: a méheknél ilyen a kognitív képességek, a kommunikáció és az egyéb kulcsviselkedések sérülése.
Több új esettanulmány mutatta ki, hogy a neonikotinoidok negatívabban érinthetik a hasznos szervezeteket, mint a kártevőket, ami miatt a vegyszeres kezelések akár nettó terméscsökkenést is okozhatnak. A neonikotinoidok jelenlegi, megelőző módszerként való használata nem egyeztethető össze az integrált növényvédelem alapelveivel, melyeket az EU fenntartható növényvédő szerekről szóló irányelve is hangsúlyoz.
Forrás: MTI
