A növények a sérülésük során fájdalomcsillapítót termelnek, de egyúttal kommunikálnak is egymással, és figyelmeztetik a veszélyre a többieket. De vajon képesek-e érzésekre?
A frissen lenyírt fű jellegzetes illatát sokan kedvelik, azonban a növények számára maga a művelet kellemetlen. A keletkező szag ugyanis valójában egy kémiai jelzés, amivel a megsérült fűszálak a környező társaikat figyelmeztetik a veszélyre. Vagy gondoljunk az aratás során átvágott gabonaszárakra. Hasonló jelzés érkezik abban az esetben is, ha a növényre rovarok támadnak.
A különböző stresszekre a növényeknek helyváltoztatás nélkül kell reagálniuk, ezért különböző molekuláris válaszreakciókra képesek. Ezek a támadó megmérgezését, a társak figyelmeztetését vagy éppen a hasznos rovarok csalogatását szolgálják. Bizonyos esetekben a keletkező vegyületeknek több funkciója is van: a koffein például egyszerre véd a kártevők ellen, illetve ad plusz energiát a beporzó méhek számára.
Bár a növények képesek komplex reakciókat adni a környezeti hatásokra, nehéz megválaszolni, hogy vajon érzik-e a fájdalmat. Egy egyetemi tanulmány szerint a növények bizonyos gázkibocsátásai az ember sírásának felelnek meg. A kutatók lézermikroszkópokkal vizsgálták a növényeket, miközben megsebesítették őket, és arra jöttek rá, hogy a gázok előállításakor hanghullámok is keletkeznek. Ez a hang az emberi fül számára nem hallható, de azt sugallja, hogy a növények valamilyen módon észlelik a sebesüléseket.
Más szakemberek azt is felfedezték, hogy a növények a rágás hangjára is reagálnak. Táplálkozó lepkék zaját sugározták a növényeknek, aminek hatására védelmi mechanizmusok indultak be náluk. Egyes tudósok a hasonló vizsgálati eredményeket úgy értékelik, hogy a növények igenis észlelik a fájdalmat.
Mások – ezzel szemben – úgy gondolják, hogy a fájdalomérzethez központi idegrendszerre van szükség.
A fenti írás a 24.hu-n megjelent cikk alapján készült.
