Az őszi vetésű kultúrák betakarítása a végéhez közeledik, így érdemes egy pillantást vetni az előzetes laboratóriumi eredményekre. A sok csapadék a gazdálkodók egy jó részének nem várt, kellemetlen meglepetést hozott. Párkányi Gábor, a Mertcontrol Group ügyvezetője foglalta össze a legfontosabb tapasztalatokat.
Az idei év sok szempontból rendhagyó a magyar mezőgazdaságban, így különlegesen azért is, mert már a nyári betakarítás megkezdése előtt magasak voltak a raktárkészletek, ami kiemelt kockázatot jelent. Melyik terménynél, mire érdemes figyelni?
Jelentős az átmenő készletek nagysága olajos magokból, ahol a zsírok avasodása kritikus. A jelenség az úgynevezett FFA-értéket emeli meg, egy idő után idegen, avas illata is lesz az olajmagterményeknek. Különösen a repce nagyon kényes a tárolásra, mert apró szemű, tömörödött, ezért nagyon kevés a légrés a szemek között, nehezebben szellőzik és sokkal könnyebben áll össze. Ilyenkor, ha az FFA-érték nem is haladja meg a 2-3%-ot, – ami általában limit szokott lenni a szerződésekben -, az idegen szag már kizáró tényező. A napraforgó is avasodik, ráadásul a keverékessége, tehát a szennyezőanyag-tartalma jellemzően magasabb, mint a repcéé, ezért ennél a kultúránál még nehezebb az állagmegóvás.
A szárrészek, gyommagvak, tányérmaradványok máshogy viselkednek a hőmérséklet és páratartalom változására, azért könnyedén alakulhat ki minőségromlás a tárolásakor.
Mire kell ügyelni a kalászosoknál és a kukoricánál?
A kalászosoknál és a kukoricánál a nedvességtartalom és a hőmérséklet emelkedése miatti penészesedésre kell figyelni, mert az így fejlődő penészgombák toxinokat termelnek. A kalászosoknál a DON-, a kukoricánál pedig aflatoxinnal fertőzött tételek jelentenek nagyobb kockázatot, amennyiben az áru állaga, kondíciója nem konzervált a raktározás során. Ez síkraktárban is veszélyes lehet, főleg a magasan tárolt tételeknél, silóban pedig egyértelműen az, mert ott az egységnyi területre jutó árumennyiség tonnában kifejezve lényegesen nagyobb, hiszen egy vertikális tárolásról beszélünk.
Értelemszerűen a helyhiány, a magas átmenőkészletek miatt sok helyen a szabványosnál magasabban kell, hogy tároljanak. Nemrég egy 1980-as évekből származó szabványban láttam, másfél-két méteres magasságot javasolnak terménytárolásra. Manapság ehhez képest 3-5 méteren történik a tárolás, ami értelemszerűen hatványozza a kockázatot.
Az árpa aratása befejeződött, a búzáé, pedig a végéhez közeledik, milyen eredményeket mértek?
Az árpa hektolitersúlya szerte az országban eltérést mutat, ami több tényezővel magyarázható. A nagy mennyiségű csapadék, a nagy termésátlagok, aminek következtében a kalászban túl sok szem nem tudott megfelelően kifejlődni, az inputanyagok esetleges hiánya, mind hozzájárulhattak ehhez.
Mit jelent ez konkrétan?
Az aratás elején 50-55 kg/hl értékekkel is találkoztunk, de a vége felé 68-as árpákat is mértünk. Több száz mérés után elmondható, hogy a 62-es átlag – bár elmarad a szokásos 63-as szinttől – tulajdonképpen megfelelő, az értékek 55-től a 70-ig terjedő nagy szórása viszont gondokat eredményezhet. Annyira heterogénné teszi ugyanis a tételeket, hogy nagyon nehéz lesz átlagos minőséget szállítani.
A másik, amit az árpával kapcsolatban kiemelnék, hogy a betakarítás vége körül találtunk fuzáriumos, – ezáltal magasabb -, 2000-3000 ppb-s DON-toxinos tételeket, ami csak takarmányozási célra felel meg.
És mi a helyzet a búzával, vannak-e már friss eredmények?
A búzánál szintén hektolitersúly eltérésekkel szembesültünk. A szokásos 78 körüli átlag helyett 76-77-es értékeket mértünk, ami ugyanazokra az okokra vezethető vissza, mint az árpa esetében. Az értékek itt is jelentősen, 70-től a 85-ig szórnak. Egyes tételek viszont már nem érik el a takarmánybúzáknál elvárt 72-es vagy az euró búzáknál elvárt 76-77-es szintet. A nyugati országrészekben egy kicsivel magasabbak az értékek, mint keleten.
Hogyan alakult a fehérje?
A szárazanyag tartalomra számolt – a nitrogéntartalom 5,7-es konverziós faktorával kalkulált – fehérjeértékek szintén szórnak és elmaradnak az átlagos 13-13,5-es értékektől. Régen ez még magasabb volt, amikor kevesebb és kifejezetten malmi fajtákkal dolgoztak a termelésben. Idén több száz mérés után úgy látom, hogy 12 lehet majd az átlag. Ennek okai megint csak az időjárás, az inputhiány, valamint a nagy termésmennyiség miatt a genetikai potenciál eloszlása vagy hígulása lehet.
Mit tud mondani a betakarított búza sikértartalmáról?
A fehérje- és a sikértartalom összefügg. Egy régi ökölszabály szerint, a sikértartalom a fehérjetartalom kétszerese és még tíz százalék. Ez a képlet idén is működni látszik, mert átlagban az eddigi mintákból 26-ot mértünk, de nem érjük el a szokásos 27-28-as szintet. Ennek ellenére, szerencsére nem látok óriási eltérést a sikérrel kapcsolatban. Sokkal nagyobb volt tavaly, amikor megsültek a búzák, és a sikér szerkezete is károsodott.
Ezzel együtt az utolsó vágásoknál még bármi lehet, mert az érkező esők „mossák” a még lábon álló állományokat. Ilyenkor beindulhat a kalászban a csírázás, ami csökkenti a hektolitersúlyt és egyben az esésszámot is, mert az amiláz enzim aktivitás fokozódik
Továbbá az alveográf, extenzográf, valorigráf minőségvizsgáló műszerek által mért sütőipari értékek, – amelyek a tészta rugalmasság és szilárdság tulajdonságát, malomipari vagy reológiai szempontból befolyásolják -, is rongálódhatnak az esőktől. Ez majd csak később derül ki, amikor az összes áru a raktárba kerül és megmintáztuk. Ahogy már említettem, betárolt búza esetében elsősorban a fuzáriumgombákra és a DON-toxin szintjének alakulására kell ügyelni. Azt javaslom mindenkinek, hogy ezt ellenőriztesse, figyelje, mert – az árpához hasonlóan – kialakulhatnak 2000-3000 ppb-vel szennyezett tételek, ami a búza felhasználásánál kizáró ok, mivel étkezési alapanyag és 1250 ppb a rendeleti határértéke. – Mértünk 1500-1800-as ppb értékeket, ami azt vetíti előre, hogy ennél rosszabbak is lesznek a végén. Az aratás az utolsó harmadánál tart, de a sorozatos esők és viharok egyértelműen nyújtják a betakarítási időt.
Az esésszámnál nem látunk eltérést, viszont az alveográffal mért W-érték, ami egy sütőipari érték, tapasztalataim szerint a szokásos 250-nél alacsonyabb, 230-235-re tehető. Az érték az áruban lévő fehérje és sikér minőségére utal: a tészta rugalmasságát és keménységét jellemzi.
Térjünk ki röviden a további, még nem említett kutúrákra is!
Az árpa aratásával párhuzamosan elindult a repce betakarítása is. Itt jó híreim vannak, a termésmennyiségek jól alakultak és nem látunk minőségi eltéréseket. Az olajtartalom a várakozások feletti, magasabb, mint a 42-43-as ötéves átlag.
A napraforgó- és kukoricaállományok biztató képet mutatnak, ahol a jégesők nem tettek bennük kárt, ami jó hír.
Ugyanakkor aggódásra adhat okot, hogy a raktárak tele vannak, és ezeket az új mennyiségeket is el kell majd helyezni. A nagy raktártelítettség miatt különösen oda kell figyelni, hogy milyen minőségben sikerül megőrizni az árut. Ez különböző technikákkal oldható meg, akár emberi monitorozással, akár automatizáltan, digitális módon, léteznek a termény kondícióját, a hőmérsékletet, a páratartalmat figyelő, jól bevált rendszerek. Nem egyszerű a piac, nem könnyű értékesíteni, a tőzsdei és a különböző piaci árak ingadoznak, vigyázni kell a kemény munkával megtermelt értékeinkre. Megoldást kell találni minden kihívásra. Alkalmazkodni kell a folyamatosan változó környezethez. Mi is ezt tesszük és mindenkinek azt javaslom, hogy figyelje a tárolás során tapasztalt trendeket és változásokat, a minőség megóvása érdekében, mert csak így lehet túlélni ezt a kihívásokkal telített időszakot. Meg kell találni azokat a technikákat, amelyek a kockázatokat a legalacsonyabb mértékre tudják szorítani.
(x)
