Csökkenthető a nitrogénkibocsátás a tejtermelés területén, ha a gazdálkodók fű-lóherére váltanak, kombinálva a csökkentett nitrogéntrágyázási és kaszálási gyakorlatokkal, amelyek javítják a fűszilázs minőségét – állítja Tine Van den Bossche, a belgiumi ILVO PhD hallgatójának tanulmánya.
Eszerint szintén leehtséges a fehérjetartalom csökkentése az adagban anélkül, hogy kiegészítők vagy adalékanyagok hozzáadásával befolyásolná a tejtermelést, de nehezebb. Az illóolajok hozzáadása a takarmányhoz a bendő mikrobiomának befolyásolása érdekében ígéretesnek tűnik, de hogy a hatás hosszú ideig tart-e, további vizsgálatot igényel.
PhD-jében Tine Van den Bossche azt vizsgálta, hogy a tejtermelők takarmányozási stratégiákkal csökkenthetik-e nitrogénkibocsátásukat, és ha igen, hogyan. A nitrogén minden élő szervezet számára nélkülözhetetlen, de a túlzott használatból származó kibocsátások károsak a környezetre és az emberi egészségre. A mezőgazdaságban ezek a problémák, különösen az ammónia, a dinitrogén-oxid-kibocsátást és a nitrátveszteséget érintik, amelyek fő forrásai az állattenyésztés, valamint a hígtrágya és a műtrágyák használata.
Gyepgazdálkodás
A gyepterület a tejelő szarvasmarhák elsődleges fehérjeforrása, és fontos szerepet játszik a tejtermelők takarmányozási stratégiájában. A különböző gyepgazdálkodási stratégiák javíthatják a gyepterületek nitrogénfelhasználását és a fűszilázs fehérjeminőségét a kereskedelmi tejgazdaságokban.
Csökkentett trágyázású lóhere: A fűről a lóherére való áttérés hatékony stratégia a műtrágyahasználat csökkentésére és a gyepterületek nitrogénfelhasználásának javítására, ami kevesebb nitrogénveszteséget eredményez. Egy szántóföldi kísérlet kimutatta, hogy a lóhere hektáronként 11 tonna szárazanyagot képes szállítani 71% -kal kevesebb műtrágyával, mint a fű.
Jó kaszálási gyakorlatok: A fűnyírás gyakorisága és időzítése, az előszárítás és az erjedési feltételek befolyásolják a fűszilázs fehérjeminőségét. Először is, a fűnyírás korai növekedési szakaszban növeli a szerves anyag emészthetőségét. A napsütéses délutánokon végzett fűnyírás magasabb cukortartalomhoz vezet, és a megfelelő előszárítás is nagyon fontos. A talajszennyezés elkerülése szintén elengedhetetlen az alacsony nyershamu-tartalomhoz.
“Ezekkel a stratégiákkal a magas hozamú tejgazdaságok nitrogénhatékony módon termelhetnek magas fehérjetartalmú takarmányt, ezáltal csökkentve műtrágya- és koncentrátumigényüket” – mondta Van den Bossche.
Siló adalékanyagok
A fűszilázs fehérjelebontásának csökkentése és ezáltal a szilázs minőségének további javítása érdekében (különösen a fehérjében gazdag őszi fű esetében) Van den Bossche megvizsgálta a hidrolizálható tanninkivonat szilázs-adalékanyagként való potenciálját is. A tannin képes megkötni a fehérjéket, megakadályozva, hogy azok lebomoljanak a szilázsban és a bendőben, és javítja a takarmány nitrogénfelhasználását a tehén számára. A vizsgált tannindózis (7,2 g/kg DS) azonban elégtelennek bizonyult a szilázs vagy a fehérje minőségének javításához. Az adag növelése kifejezettebb hatásokhoz vezethet, de Van den Bossche szerint nincs gazdasági értelme. Úgy tűnt, hogy a tannin fűszilázs etetése a nitrogénveszteséget a vizeletből a trágyába tolja el, ami pozitív hatás, mivel a vizeletben lévő nitrogén gyorsabb veszteségekhez vezet.
Takarmánykezelés
A fehérje csökkentése az adagban hatékonyan csökkenti a nitrogén kiválasztását és kibocsátását. Egy gramm-mal kevesebb fehérje kilogrammonként szárazanyag-tartalomra 1%-kal kevesebb ammóniakibocsátást eredményez. Így a szárazanyag kilogrammonkénti fehérjetartalmának 16,5%-ról 14,5%-ra történő csökkentése 20%-os ammóniacsökkenést eredményezne. Ha azonban ez aminosavhiányt okoz, csökkenti a tejtermelést is. Tine Van den Bossche azt vizsgálta, hogy a mikrobiomot befolyásoló rezisztens aminosavak vagy adalékanyagok beadása megoldhatja-e ezt a kihívást.
Bendőrezisztens aminosavak: Még mindig keveset tudunk az aminosavak takarmányban való elérhetőségéről, és nehéz pontosan meghatározni a tejelő tehenek szükségleteit. Az aminosavak teljes spektrumát figyelembe kell venni. Ez kihívást jelent a bendőrezisztens aminosavak kiegészítőkön keresztül történő beadására.
Enzimek: Az amiláz adalékanyag stimulálhatja a keményítő emésztését a bendőben, amit ez a tanulmány is megerősített. Elsősorban a nagy mennyiségű bendőrezisztens keményítőt és magas nem rezisztens fehérjeegyensúlyt (OEB) tartalmazó adagok iránt érdekes. Nehéz azonban alacsony fehérjetartalmú adagokat készíteni, mégis elegendő OEB-t kell alkalmazni. Ezért a kísérletben ez az adalékanyag kevesebb potenciállal rendelkezett alacsony fehérjével kombinálva.
Illóolajok: Az illóolajok hozzáadása a takarmányhoz a legjobb hatással volt a vizsgálatban. Lehetőséget kínál a tehenek nitrogénfelhasználásának optimalizálására, és növeli a tej (fehérje) termelését – olvastuk a thecattlesite.com-on.
“Azonban további kutatásokra van szükség, mert a bendőben lévő mikrobiom alkalmazkodni tud, így nehéz megjósolni a hosszú távú hatásokat” – mondta Van den Bossche.
