A téli metszés idején többféle növényvédelmi munkára is sort keríthetünk annak érdekében, hogy a tenyészidőben kevesebb fertőzéssel kelljen megküzdenünk. Mik is ezek a megelőző védekezési módszerek? A téli metszés során alapvető például, hogy eltávolítsuk a beteg ágakat.
Beteg ágaknak tekintendők a meggy, a kajszi vagy a szilva moníliás vesszői, amelyek valószínűleg még a virágzás idején fertőződtek meg. Ha nem vágjuk le azokat tőből, vagy az egészséges részig, a gomba tovább tud terjedni az ágakban, és rákos sebek alakulnak ki.
Az elszáradt fás részeket 20-30 centiméterrel hosszabban vágjuk le, mint amekkora a szemmel látható száradás. A betegségre mézgakiválás is felhívja a figyelmet. Az említett csonthéjasokon kívül az őszibarack, a mandula és a cseresznye is fogékony a fertőzésre.
Szedjük le a fákról a gyümölcsmúmiákat!
És ha már a moníliánál tartunk, az összeaszalódott gyümölcsmúmiákat is szedjük le a fákról. Ezek más későbbi moníliafertőzés áldozatai.
Amerikai kísérletekkel bizonyították, hogy számottevően csökken a fertőzésveszély azokban az ültetvényekben, ahol sikerül minden moníliás gyümölcsöt begyűjteni a fákról. Múmiákat gyakorlatilag minden gyümölcsfán találhatunk, ugyanis hazánkban három különböző moníliafaj fertőz, csonthéjasokat, almástermésűeket egyaránt.
Többféle növényvédelmi munka a téli metszés idején
Többféle növényvédelmi munkára is sort keríthetünk annak érdekében, hogy a tenyészidőben kevesebb fertőzéssel kelljen megküzdenünk. Mik is ezek a megelőző védekezési módszerek?
Egyes almafajták különösen érzékenyek a lisztharmatra, ezek közé tartozik a Jonathan és annak leszármazottai, az Idared, a Granny Smith, a Golden Delicious, a Mutsu, az újabb fajták közül a Crimson Crisp.
Micéliummal telel át a lisztharmatgomba
Metszéssel úgy lehetünk a segítségükre, hogy lecsipkedünk minden vesszővéget, amin lisztharmatos rügyet látunk. Ezek általában a csúcsrügyek, amelyekben micéliummal telel át a lisztharmatgomba.
A fertőzött rügyek ezüstös szürkék, és a rügypikkelyeik nem olyan zártak, mint az egészséges rügyeké, ezeket hívjuk rojtos rügynek. A beteg rügyekből pedig tavasszal lisztharmatos hajtások fejlődnek.
Nevéből is érzékelhető, hogy a nektriás ágrákosodás kórokozó gombája a fák ágain vagy törzsén okoz rákos sebeket. Először csak besüppedő foltok láthatók a fertőzés helyén, majd a kéreg fölrepedezik, illetve megjelennek a gomba szaporítóképleteit rejtő apró barna dudorok a kérgen.
Kezelés nélkül a betegség egyre terjed, és az ág elhal, elszárad. Ha tehát sok apró, szemölcsszerű kidudorodást látunk egy ágon, vágjuk le, a rákos sebeket pedig kacorral vágjuk körül, és kenjük be rezet is tartalmazó sebkezelő anyaggal. A gombának a hűvös, csapadékos, párás idő kedvez, sebzéseken keresztül fertőzi a fákat. Elsősorban az alma és a körte fogékony a betegségre.
Virágzás idején metsszük!
Gyors ágszáradás a következménye a pszeudomonaszos betegségnek, amit egy baktérium okoz. Elsősorban a csonthéjasokat fertőzi kora tavasszal, sebzéseken keresztül, és ennek megelőzésére javasolják, hogy a kajszit és az őszibarackot virágzás idején metsszük.
Nemcsak gombák és baktériumok fertőzését állíthatjuk meg, hanem egyes kártevők telelő alakjaitól is megszabadulhatunk. A nyugalmi időszakban végezhetjük el a kéregkaparást, törzstisztítást is, amivel telelő hernyókat, kártevő lepkék, levéltetvek, atkák tojásait távolíthatjuk el a fákról.
Mielőtt nekikezdünk az aprólékos munkának, terítsünk valamit a fa alá, amiről össze tudjuk gyűjteni a kaparékot. Ettől tüzeléssel célszerű megszabadulni, míg a gyümölcsmúmiákat mélyre is eláshatjuk a kertben. A beteg növényi részeket semmiképp se komposztáljuk, mert a legtöbb kórokozó szaporítóképletei elég ellenállóak ahhoz, hogy túléljék a folyamatot.
(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)
