Megjelent az ELTE Energiaföldrajzi Kutatócsoportjának állásfoglalása a megújuló energiaforrások jelentőségéről egy BMGE-kutatás sajtóvisszhangja kapcsán. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatóinak publikációja nyomán megjelent néhány sajtóhír, amelyek üzenete félrevezetheti a közvéleményt a megújuló energiaforrások magyarországi alkalmazási lehetőségeiről. Erre reagált az ELTE energiaföldrajzzal és energiatervezéssel foglalkozó kutatócsoportja.
Pontokba szedve reagált a BMGE kutatóinak publikációjának értelmezéséről az ELTE kutatócsoportja. Egyértelműsíteni kívántak néhány dolgot a megújuló energiaforrások témájával kapcsolatban. A Greenfo oldalán megjelent írást változtatás nélkül közöljük.
Az ELTE Energiaföldrajzi Kutatócsoportjának állásfoglalása szerint “állításaink a következő pontokban foglalhatók össze:”
- 1. A BMGE-kutatás egy új módszertannal vizsgált egy lényeges kérdést, a napsugárzás és a szélsebesség változásainak hatását a napelemes és szélerőműves villamosenergia-termelés vonatkozásában;
- 2. A kutatás megállapításokat fogalmazott meg azoknak az időszakoknak a hosszát illetően, amelyek nem vehetők számításba a napelemes és szélerőművi termelés szempontjából (mert például éjszakai szélcsendes időszakok).
Ugyanakkor úgy látják, hogy
- 3. a szerzők nem vizsgálták a „nem időjárásfüggő” megújuló energiaforrásokra támaszkodó technológiák lehetséges szerepét ezekben a kritikus időszakokban a 2. pontban szereplő műszaki kihívás megoldására;
- 4. A kutatást szerzők felvetették, de nem vizsgálták a már a 20. században is általánosan alkalmazott lehetőségek, így a villamosenergia-kereskedelem vagy az energiatárolás lehetséges szerepét a 2. pontban szereplő műszaki kihívás megoldására;
- 5. A szerzők felvetették, de nem vizsgálták a napjainkban, tehát a 21. század harmadik évtizedében széles körben alkalmazott lehetőségek, így a rugalmas tarifa, a kereslet oldali szabályozás (demand side management), a szektorok összekapcsolásából (sector coupling) eredő szinergiák lehetséges szerepét a 2. pontban szereplő kihívás megoldására.
A villamosenergia-igények mennyiségi alakulása meghatározóan befolyásolja a 2. pontban megfogalmazott műszaki kihívás mértékét. Ezzel összefüggésben állításaink az alábbiak:
- 6. A kutatás nem vizsgálta, hogy az energiahatékonyság és az energiatudatosság eszközeivel milyen mértékben fékezhető a villamosenergia-fogyasztás várható bővülése;
- 7. A kutatás nem vizsgálta, hogy a villamosenergia-gazdálkodás szűken értelmezett területein túlmutató környezetgazdálkodási megoldásokkal, így egyebek mellett a közlekedésszervezés vagy a hulladékgazdálkodás környezet- és társadalomközpontú átalakításával, milyen mértékben volna lehetséges a villamosenergia-fogyasztás mérséklése;
- 8. A kutatás nem vizsgálta azt sem, hogy az ország természeti adottságaihoz alkalmazkodó racionális ipartelepítési stratégia (tehát a nagy energiafogyasztó ipari üzemek telepítésének korlátozása) révén milyen mértékben volna lehetséges a villamosenergia-fogyasztás növekedésének mérséklése – tekintettel arra, hogy még a középtávú tervekben is aggasztóan magas, 70-80% körüli importtal számol a kormányzat (az Oroszországból érkező atomerőművi fűtőelemeket is beleértve).
A következtetések összefoglalása
A kutatási dokumentum végső következtetései tehát arra a furcsa helyzetre vonatkoznak, amikor a jelenleg rendelkezésünkre álló eszközrendszer kulcsfontosságú elemeit nem vesszük figyelembe az időjárásfüggő megújuló energiaforrások rendszerintegrációjában. Az elemzés fentiekben felsorolt hiányosságainak tükrében az a konklúzió, hogy az időjárásfüggő villamosenergia-termelés sajátosságaiból fakadó kihívás (a „sötétszélcsend”) kezelésének leginkább kézenfekvő módja az atomenergia alkalmazása (aminek hangsúlyozására az írásban a szerzők külön fejezetet szántak), nyilvánvalóan helytelen.
Energiamodellek sokasága igazolja, hogy a fentiekben felsorolt, ám a BMGE kutatásban figyelembe nem vett eszközök széleskörű alkalmazásával megoldható a szél- és naperőművi termelés rendszerintergrációja, az atomenergia nélkül.
Az atomenergia kritikája
Az atomenergia magyarországi hasznosítása 100%-ban orosz import erőforrásból történik, tehát energiafüggőségünket jelentős mértékben fokozza, így nemzetstratégiai szempontból mindenképpen kerülendő volna. Az atomenergia okozta hulladékkezelési problémákat még egyetlen ország sem oldotta meg, az ezzel kapcsolatos sokszázezer éves időtávlatban keletkező tényleges költségeket externáliaként kezeljük, vagyis nem jelenítjük meg megfelelő módon a villamos energia árában. Ennek ellenére az atomerőművi energiatermelés mára az egyik legdrágább villamosenergia-termelési technológia, ami állami támogatások (értsd: adófizetői finanszírozás) nélkül nem működőképes. Az atomenergia által dominált centralizált energiarendszer nemzetvédelmi szempontból is súlyos kockázatot jelent, ami a termelés decentralizációjával radikálisan mérsékelhető lenne. Ennek kikerülhetetlen eleme – egyebek mellett – a szélerőművek telepítésének újraengedélyezése és a napelemekkel összemérhető szélturbina-teljesítmény mielőbbi telepítése (természetesen az ökológiai szempontok érvényesítésével) – fogalmaztak.
A saját tevékenységüket is bemutatták
Kutatócsoportunk – sok egyéb mellett – ezekre az érvekre hivatkozva foglalkozik több mint egy évtizede a fenntartható energiarendszerbe való átmenet lehetőségeivel. Olyan multidiszciplináris, szektorokon átívelő megközelítést alkalmazunk, amelynek révén a 21. századi elvárásokhoz igazodva vizsgálható az, hogy a magyar energiarendszerből miképpen zárható ki az atomenergia és a fosszilis-alapú energiatermelés egyaránt. Ennek a munkának legújabb állomásaként veszünk részt egy európai léptékű, 24 kutatóhely együttműködésében megvalósuló energiatervezési projektben, a CLEVER-ben.
Az ő kutatásaik célja
Ez a kutatás azt igazolja, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló eszközrendszerrel, a valóban olcsón és kevés környezetterheléssel működő megújulóenergia-alapú technológiákra támaszkodva, európai szintű együttműködéssel, 2050-re akár teljes mértékben fedezhető volna kontinensünk teljes energiaigénye. A kutatás részleteiről a közeljövőben számos fórumon, így nemzetközi tudományos publikáció formájában számolunk majd be – írták 2023. március 9-én az alábbi aláírásokkal.
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Energiaföldrajzi Kutatócsoport
Környezeti Tervezési és Nevelési Hálózat, Munkácsy Béla
