Ötven évvel ezelőtt, 1974. január 6-án gyűlt össze 200 lelkes madárvédő a Fővárosi Állat és Növénykert Barlang mozijában, hogy új szervezetet hozzon létre: ez lett a Magyar Madártani Egyesület (MME). Az alapító tagok nagy reményekkel és tervekkel indították útjára a szervezetet, talán nem is sejtve, hogy mi mindent fognak elérni fél évszázad alatt. Az MME szűk szakmai szervezetként indult, de a vezetők hamar felismerték, hogy nyitni kell, és nemzetközi mintára egy széles társadalmi bázison alapuló, modern civil szervezetté alakították az egyesületet.
Az Egyesület összefoglalója szerint a társadalmi nyitást a tevékenységek bővítése követte, aztán az általános természetvédelmi kérdésekkel más fajcsoportokkal végül 1990-ben a szervezet nevét is kiegészítették, így lett az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Az ekkor már Kelet- és Közép-Európa egyik legjelentősebb természetvédelmi szervezetévé váló MME 1993-ban a BirdLife International létrehozásában is alapítóként vett részt, és azóta is a nemzetközi szervezet meghatározó tagja.
Számok és események
Az alapításra emlékezve az MME az 50 év madártani és természetvédelmi munkásságát áttekintő ülést tartott a Pest vármegyei Gödöllőn, a Királyi Kastély Lovardájában, amelyet a BirdLife International főigazgatója, Martin Harper nyitott meg, hangsúlyozva az egyesület szerepét a regionális és nemzetközi természetvédelemben.
Az 50 év alatt a 200 alapítóból 10 000 tagot és 40 000 támogatót számláló szervezet fejlődött ki, ezzel Európa keleti részének legjelentősebb természetvédelmi szervezetévé vált. A tagok 30 területi szervezetbe tömörülnek, önkéntes csoportok hálózatával az egész országot lefedve. Az egyes szakterületekre az évtizedek során 8 szakosztály jött létre, és az MME Ifjúsági tagozata legújabb szervezeti egységként a 16-30 éves korosztály lelkes természetvédőit tömöríti.
Az MME mindig hitt abban, hogy a természetvédelmet csak tudás alapon lehet megvalósítani, ezért az egyes fajok állományváltozásának, elterjedésének és természetvédelmi problémáinak meghatározására számos felmérési, kutatási programot valósított meg a fél évszázad alatt. A Madárgyűrűzési Központ és a Monitoring Központ adatbázisai nemzetközi tekintetben is kiemelkedőek, több tízmillió adatrekordot tárolnak, és az eredmények a nagy összefoglaló munkák mellett ma már folyamatosan az interneten is elérhetőek.
Komoly madárvédelmi eredmények
Az egyesület az évtizedek során kimagasló eredményeket ért el a ragadozómadár-védelem területén, többek között a kerecsensólyom, a kék vércse és a parlagi sas védelme terén műfészkek kihelyezésével, áramütés és mérgezés megelőzési programokkal, valamint élőhelyvédelmi intézkedésekkel. A kerecsensólymot a jubileumi év madarává választották, nem csak azért, mert hazánk jellegzetes madara, hanem mert jól szemlélteti az egyesület történetét is. Az 1970-es évek közepére a faj a kipusztulás szélére sodródott, ezért az egyesület önkéntesei és vezetői a kezdetektől komoly erőfeszítést tettek megmentése érdekében.
Ezeknek köszönhetően az állomány mára elérte a 180-200 párt, és a kerecsensólyom teljes eurázsiai elterjedési területén a magyarországi a legbiztosabb állománya. A ragadozókon kívül a túzokot, fehér gólyát, fekete gólyát, szalakótát, gyurgyalagot, gyöngybaglyot, mint zászlóshajó fajokat célzó védelmi programokat érdemes kiemelni – írták.
Más fajok is az MME-védőernyő alá kerültek
Az MME széleskörű tevékenysége azonban nem korlátozódott a madarakra, a kétéltűek és hüllők, később az emlősök, majd a lepkék és szitakötők is az egyesület látóterébe kerültek. A szervezet felmérési, kutatási, védelmi és oktatási tevékenységeket indított ezen fajcsoportok védelme érdekében is. Kiemelendő a rákosi vipera megmentésére indított program, amelynek részeként létrehozta a rákosi vipera védelmi központot is, ahol a faj megmentése érdekében mesterséges szaporító program is működik.
Egy madárvédelemre alakult, majd tevékenységét kibővítő civil szervezet egyik legfontosabb feladata a társadalom széles rétegeinek tájékoztatása és bevonása a természetvédelembe Ezt a küldetést az MME a kezdetektől fogva kiemelt feladatának tekintette, ezért a táborok, környezeti nevelési, Madarász suli, Madarász ovi, Madárbarát kert programok segítségével az ovisoktól a felnőttekig minden korosztályt megszólítva évente sok tízezer embert sikerült közvetlenül megismertetni természeti értékeinkkel és aktív cselekvésre buzdítani őket.
Az MME első 50 éve számokban:
10 000 tag, 30 helyi csoport, 8 szakosztály, 1 tagozat, 40 000 támogató, 74 000 követő a közösségi platformokon; 816 madárgyűrűző, 12 madárgyűrűző állomás, 6,7 millió meggyűrűzött madár, 10 000 színesgyűrűs jelölés, 1 millió visszafogás; 3766 regisztrált madárfelmérő, 70 millió megfigyelési adat, 1320 UTM négyzet a Mindennapi Madaraink Monitoringjában, 5400 adat a Fecskeles, 12 600 a Gólyales, 35 000 a Téli madárles és a Tavaszi természetles okostelefonos applikációkban; 34 166 Madárhatározó, 4942 Kétéltű-és Hüllőhatározó, 3491 Turdus és 2301 Emlőshatározó applikáció letöltés; 10 000 Madárbarát kert program regisztráció, 10 000 énekesmadár- és 4000 szalakótaodú, 4000 kékvércse-költőláda, 5500 kirepült parlagi sas- és 9500 kirepült kerecsensólyom-fióka, 4900 megszületett rákosi vipera, 775 mérgezéses eset felderítése; évi 1500 önkéntes, 75 000 óra önkéntes munka, 700 önkéntes programszervező.
Megjelent az MME első 50 évét bemutató könyv
A témához kapcsolódóan 2024. január 25-én megjelent a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) első 50 évét bemutató könyv. A szervezet közleménye szerint a kiadvány az 1974. január 6-án alakult MME eddigi tevékenységéről – a szervezet történetében először – teljességre törekvő áttekintést ad. A gazdagon illusztrált könyv 100 szerző összehangolt munkájának eredménye. Az archívumokból származó képek mellett 115 fotós közreműködésével készült több mint 300 kép, több térkép, grafikon és ábra is segíti a sikerekben gazdag első ötven év áttekintését.
Az MME közleményében emlékeztetnek arra, hogy az egyesült megalakulásától kiemelten kezelte az akkor a kipusztulás szélén álló ragadozó madarak gyakorlati védelmét. Mint írják, a könyv 16 fő fejezetre és több mint 180 alfejezetre tagolódik, amelyben a szervezet megalakítása, a stratégia döntések története éppen úgy szerepel, mint a társadalmi kapcsolatot fejlesztése vagy a legfontosabb szakterületi kérdések: egyes madár- vagy kétéltű- és hüllőfajok védelme, országos szintű állományfelmérések, egyes kiemelt és gyakori fajok változásának hosszú távú nyomon követése.
