Vigyázat! Nem minden szamóca, ami annak látszik!

Bár az indiai szamóca (Potentilla indica) vonzó, élénk piros bogyóival könnyen megtéveszti a szemlélőt, messze áll attól, hogy a kertek finom gyümölcse legyen. Eredetileg dísznövényként és talajtakaróként hozták be Európába, ám mára szinte mindenhol vadszerűen szaporodik. Bár egyes források halálos mérgezéssel riogatnak, valójában íze lapos és jellegtelen, megkóstolni is érdemes inkább elkerülni – nagyobb mennyiségben fordulhatnak elő gyomor‑bélrendszeri panaszok, de közvetlen életveszély általában nem fenyeget.

A hamis szamóca elsődleges árulkodó jelei: bogyói felfelé állnak, míg az erdei szamóca termése lefelé csüng; virágai sárgák, nem pedig fehérek; szárrészletei mereven felfelé törnek, szemben a földig hajló valódi szamóca lágy hajtásaival. Ezek az apró, de határozott különbségek segítenek elkerülni a tévedést, amikor a kertben vagy az erdő szélén piros bogyókra bukkanunk.

Noha a bogyók nem kínálnak élvezeti értéket, a növény más részei gyógyhatásúak: a levelek antibakteriális, vértisztító és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek, borogatásként használva enyhíthetik a rovarcsípések vagy kisebb sebek tüneteit. Ettől azonban még nem érdemes a kertben szabadon engedni az indiai szamócát, különösen ha kisgyerekek is játszanak a közelben.

Összefoglalva: a Potentilla indica látványosan hasonlít az eperre, de nem desszert-, hanem inkább „figyelmeztető” növény. Gyors terjedése és enyhe toxikussága miatt jobb, ha kerüljük a bogyók kóstolását, és inkább a gyógyászati alkalmazás lehetőségeiről érdeklődünk szakértőknél. Ezzel egyszerre óvjuk meg családunkat a kellemetlenségektől, és felelősségteljesen gazdálkodunk kertünk biodiverzitásával.

(Forrás: penzcentrum.hu/hellovidek)