Vészes ütemben romlik és fogy a hazai termőtalaj, de van remény

Egyre fogyatkoznak Magyarország mezőgazdasági hasznosítású földterületei. A hivatalos mezőgazdasági mérések bevezetése óta szántóterületből 1942-ben mérték a legtöbbet, amikor 5,62 millió hektár volt az adat. Ma csak mintegy 4,2 millió hektárról lehet beszélni. Gyümölcsösből 1966-ban volt a legtöbb, 172 ezer hektárnyi, ma ennek a fele sincs, csupán 83 ezer hektáron van ültetvény. Az összes mezőgazdasági területcsúcsot 1923-ban mérték: 7,6 millió hektárt a 9,3 millió hektáros Magyarországon – ma ez a szám alig több, mint 5,1 millió.

Természetesen egy ország mezőgazdaságának a fejlettségét nem a hektármennyiség mutatja meg igazán. A korszerű hatékonyság lényege éppen a kisebb területen elért nagyobb hozamban mutatható ki. Ám kérdés, mennyire felkészültek a hazai termőtalajok erre a hatékonyságra - írta a Mezőhír cikke.

Több agrárszakmai rendezvényen is elhangzott, mennyire sérülékeny és károsodott Magyarország több régiójában is a talaj. Az európai termőtalajok legalább 60-70 százaléka beteg, és a közhiedelemmel ellentétben a hazai földek állapota sem ad okot bizakodó kilátásokra. Míg a csernozjom talajok humusztartalma normálisan 5 százalék körüli, addig a mai mezőgazdasági talajok átlagos humusztartalma 2,5-3 százalék. A művelés miatt, a szerves anyag csökkenésével számos talajfunkció romlik. Márpedig akkor, ha a humuszanyag eltűnik a talaj felső rétegeiből, az eltárolt víz és tápanyag is elvész, onnantól kezdve pedig a föld termőképessége nem lineárisan, hanem drasztikusan romlik. Dobos Endre, a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára szerint a hazai talajtani adottságok még mindig jók, de nem lehet hátra dőlni.

Befullad, kiszárad, tömörödik és degradálódik

Számos rossz gyakorlattal kellene szakítani: például a túlzott mértékű inputkijuttatással, az aratás utáni szalma és szár földről való elvitelével, a nagytömegű gépekkel történő talajtaposással. A túlművelés a biológiai-kémiai károk mellett mechanikailag, szerkezetében teszi tönkre a termőföldeket. A hazai a talajok zömének felső rétege szerkezetileg degradálódott. Emiatt romlott a vízbefogadó képességük (ezért van annyi belvíz, máskor súlyos talajkiszáradás), és sok „befulladt”, levegőtlen talaj – amit az idei őszön is tapasztalható volt belvíz formájában. Ez pedig nitrogénvesztést okoz – vagyis hiába használnak sok és drága műtrágyát, annak jó része nem is hasznosul, nem lesz felvehető. Dobos Endre úgy véli, fontos, hogy a gazdaságok felismerjék, mennyire az ő érdekük a jó talajállapot.

Azt az Agro Napló cikke írta meg, hogy az egész agrárszektor változóban van. A kérdésre, hogy mennyire vevők a termelők a saját talajaik részletesebb megismerésére, így válaszolt dr. Dobos Endre:

A szelvénymorfológiából általában látszik a vízgazdálkodás és a tápanyag-gazdálkodás is. Mivel a növények kizárólag a talajoldatból veszik fel a tápanyagokat, tudni kell, hova megy a víz, vannak-e vízáramlást befolyásoló rétegek, vagy olyanok, amelyek megfogják a vizet. A szelvény kiásásakor látszik, hogy van-e vízgazdálkodási probléma: ha pang a víz, reduktív viszonyokat eredményez, ami a denitrifikációt segíti elő. Az optimális agrotechnikára is következtetni lehet a szelvényből. A szelvény szintjei összefüggő, általában függőleges, néha oldalirányú áramlási rendszert mutatnak meg. Ezeket megértve fel lehet használni a le-fel és oldalirányú folyamatokat a növénytermesztés hatékonyságának növeléséhez.

A minisztérium is támogatja a talajok megismerését

Feldman Zsolt mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkár korábban arról beszélt, hogy a megfelelő mennyiségű, egészséges és jó minőségű élelmiszertermelés alapja a termőföld. Az egészséges talaj azonban nem csak az élelmezésbiztonságot, hanem a környezet- és klímavédelmet is szolgálja, hiszen szénmegkötő és tisztítóképessége is kiemelkedő ami kihat az élet minőségére is – tette hozzá.

Kifejtette, hogy a termőföld, a talaj rendkívül fontos környezeti erőforrás és egyben gazdasági tényező. Magyarország földterületének csaknem 54 százaléka mezőgazdasági hasznosítás alatt áll. Az egy főre jutó mezőgazdasági terület 0,50 hektár/fő, ami uniós és világviszonylatban is magasnak számít. Hazánk az uniós tagállamok között a hatodik, míg a világon a huszadik helyet foglalja el az egy főre jutó szántóterület tekintetében. Feldman Zsolt szerint ma számos lehetősége van a gazdáknak arra, hogy megismerjék a talajaikat, ugyanis sokkal több információ áll a rendelkezésükre, mint korábban.