Veszélyben a területalapú támogatás a gyomosodás miatt, figyelni kell a minimumkövetelményekre

A gabonafélék aratási munkálatai után is nagyon sokan küzdenek az aszály okozta problémákkal, mindemellett pedig figyelni kell arra is, hogy a támogatások egyes feltételeit betartsák a gazdák. A területalapon nyújtott támogatások egyik lényeges feltétele a minimumkövetelmények betartása, melyet a 10/2015 (III.13.) FM rendelet szabályoz. E szerint az a terület, amelyen mezőgazdasági termelés folyik, de nagymértékű, súlyos lágyszárú vagy fásszárú, vagy nagymértékű, súlyos és maradandó fásszárú gyomosodás észlelhető, úgy adott évben a terület nem támogatható. A részletekről közlünk összefoglalót.

A nagymértékű, súlyos, lágyszárú gyomosodást abban az esetben állapítja meg az ellenőr, amikor a lágyszárú gyomnövény bármely szomszédos földterületre átterjed, vagy a területen virágzó veszélyes gyom található, vagy a földterület 50%-át meghaladó mértékű lágyszárú gyomnövény található - írta a NAK.

Melyek ezek a veszélyes gyomnövények, melyek a tarlókon, a táblaszéleken virágba borulva a támogatás elvesztését eredményezhetik adott év vonatkozásában?

Aranka fajok

Az aranka fajok a szulákfélék családjába tartoznak. Az élősködő növény népies nevei: fonalfűnyűg, görényfű, herefojtó, köszvényfű, lucernakosz. Az aranka a gazdanövény által már felvett és feldolgozott tápanyagból él, vagyis élősködő. Rácsavarodik és kiszívja belőle a táplálékot. Ezt az adott növény aztán vagy túléli, vagy nem. Virágzási ideje júniustól szeptemberig tart. A szakirodalom szerint a gyakori visszavágást nem szereti, így a haszonnövények rendszeres kaszálásával kipusztítható. A levágott, arankával betekert növényeket ajánlatos megsemmisíteni, mert a szétvágott arankahajtások ismét fejlődésnek indulnak. A talajban a magok akár 10-12 évig is megőrzik a csíraképességüket.

Selyemkóró vagy vaddohány

A méhészek kedvelik, annak ellenére, hogy a veszélyes gyomnövények közé sorolt mezőgazdasági területen. Eredetileg a textilipar számára hozták az országba – az akáccal csaknem egyidőben. Az 1970-1980-as években még intenzíven termesztették, de mivel a hasznosíthatósága nem vált be, felhagytak a termesztésével és sorsukra hagyták az ültetvényeket. A szakirodalom szerint: „Az eredeti, ültetett állományokból a selyemkóró a magvaival „kiszökött.” Bolygatott területeken gyorsan megtelepedik és rizómáiból fakadó sűrű hajtásrendszerével /klónok/ uralja a területet. Gyökereiből más fajok csírázását, növekedését gátló vegyületeket juttat a talajba, és hamarosan kipusztul az őshonos növénytársulás. A homoki puszták különösen veszélyeztettek. Bonyolult porzórendszerébe beleakad, sokszor le is törik a házi méh lába - írták.

A mechanikai irtás (kitépés, kaszálás, legeltetés, zúzás) ellene nem hatékony (0-64%-os). A rizómák (tarackok) újra és újra kihajtanak. Csak a vegyszeres kezelés hozhat eredményt a védekezésben. Megfelelő védelmet csak a gyökéren keresztül is ható készítmények biztosíthatnak ellene. Nagyon nehéz kiirtani, mivel föld alatt is terjeszkedik, sarjtelepeket hoz létre, így könnyen kihajt, ha a föld felett visszavágják. A jelenlegi szabályozás szerint a termőföldön veszélyes gyom, mely ellen védekezés kötelező.

Parlagfű

A veszélyes gyomnövények sorába tartozik a parlagfű is. Allergén hatása miatt közegészségügyi okokból is irtandó növényként tartják számon. Terjedése igen intenzív. A parlagfűről számos ismeretterjesztő hír olvasható a NÉBIH honlapján is, ahol bővebben lehet róla tájékozódni. További hasznos és fontos cikkeket pedig a Magro.hu agrárhírei között lehet olvasni a parlagfű gyomosodás témájában.