Vannak fortélyai a látszólag egyszerű karózásnak és kötözésnek is

Kicsit kiforgatva József Attila szavait – Karóval jöttél ÉS virággal – máris a kertészeti teendők egyik fontos területén járunk. A kúszónövényekről köztudott, hogy egy részüknek támasztékra van szükségük, mert száruk nem képes megtartani a lombozatot. De akár zöldségpalánták is megkövetelhetik a támasztást, a gyökérsérülés miatt előfordul, hogy időszakosan lankadnak az átmeneti vízhiány miatt.

Tehát palánták kiültetésekor is szükség lehet azok támasztására. A vízellátásban átmeneti zavar keletkezik, a sérült, csökkent mennyiségű gyökér kevesebb vízzel tudja ellátni a leveleket, mint kellene. Ilyenkor van, hogy a növény majdnem vagy teljesen elfekszik a földön.

Amikor átmeneti vízháztartási zavar van

Ezzel a pozícióval az a gond, hogy ilyenkor a szárban található vízszállító csövek is elhajlanak, és a vízellátás helyreálltakor ez a pozíció kontraproduktív, lassítja a növény regenerálódását.

Kiültetés után idővel e stresszhatásokhoz alkalmazkodik a növény. A gyökér elkezdi újra felvenni a vizet, és a leveleken történő kipárolgásnak köszönhetően a vízoszlop elkezd felfelé haladni a szárban, azaz visszaáll a megszokott vízforgalom. De ezt akadályozza, ha a szár hajlott. Ezt megelőzendő érdemes akár a paprika- vagy a paradicsompalántát is karózni, hogy vízellátási zavar esetén se feküdjön el, így ezen az időszakon hamarabb túljut a növény. Ha az adott paradicsom nem determinált, hanem féldeterminált, vagy folyton növő fajta, akkor egyébként is szükség lesz továbbra is karózásra.

Oltott fáknál nagyobb a törés veszélye

A fiatal fákat is célszerű karózni, hiszen ezek gyökereikkel még nem kapaszkodnak megfelelően, így kevésbé stabilak, ami miatt a csapadék vagy nagyobb adagú öntözés után jövő szél akár képes őket kidönteni. Gyökérnyakba, törpealanyra oltott gyümölcsfáknak folyamatosan, azaz idősebb korukban is szükségük van támrendszerre vagy karóhoz kötözésre, mert az oltás helyén kevésbé stabil a növény, ott könnyebben eltörik.

A karót viszonylag közel a növényhez verjük le, de ne annyira közel, hogy a gyökerei jelentősen károsodjanak. Inkább kicsit távolabb kerüljön a karó vagy a tám, de ha azt mélyebbre juttatjuk a talajba úgy is stabil tartást biztosít majd.

A kötözés ne legyen túl szoros, sőt azt is vegyük számításba, hogy az adott növény szára vagy törzse mennyit fog vastagodni addig, amíg szüksége lesz erre a rögzítésre. A rögzítési megoldások között vannak oldható és oldhatatlan kötést biztosítók.

Ennek is vannak praktikái

A karózás lényege, hogy stabilan tartsa a növényt, ezt a stabilitást többnyire a szél teszi próbára. Épp ezért a növénynek arra az oldalára tegyük a karót, amerről rendszerint a szél fúj. Így hozzá rögzítve az egyedet a szél nem tudja meghajlítani.

Még jobb megoldás, ha három karót teszünk a védendő növény köré, és mindháromhoz rögzítjük, így gyakorlatilag egy irányban sem nagyon tud majd elmozdulni.

Olyan kötözőanyagot használjunk, ami lehetőleg lapos felületű vagy rugalmas, így nem dörzsöli ki a növényt, akkor sem, ha a szél miatt a kötés rendszeresen mozog a növényen.

A kötés annyira legyen csak szoros, hogy stabilan tartson, de ne nőjön bele a növény, azaz egy gyorsan vastagodó törzsű fa. Ha szorosan van kötve, akkor előbb-utóbb a kötés a növekmény miatt egyre szorosabbá válik, majd akadályozni kezdi a növény nedvkeringését. Ezt ne várjuk meg. Ez megelőzhető gumis, rugalmas kötéssel vagy a kötés cseréjével, amit időben végzünk el…

Szőlő és más olyan fajok esetén, ahol akár évente szükséges az új hajtások kötözése, használhatunk UV-re bomló kötözőanyagot, ami a Nap fényének hatására nagyjából egy év alatt elszakad, majd lebomlik, így az előző évi kötéseket nem kell leszedegetni, ehelyett elegendő csak az aktuális évieket felhelyezni.

(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)