Van ellenszere az elaszályosodásnak – megtartani a vizet a tájban!

Január végén bemutatták az Eltékozolt vizeink című rövidfilmet, amely a klímaváltozás árnyékában mutatja be, hogyan pusztítják el hazánk értékes vizeit a gyors elvezetés és a táj kiszárítása. A film nemcsak a problémákat tárja fel, hanem reménnyel is tölt, bemutatva, hogyan pezseghet újra az élet ott, ahol a vizes élőhelyeket sikerült helyreállítani. A február 2-i Vizes élőhelyek világnapja alkalmából bemutatott alkotás egyértelmű üzenetet közvetít: a víz megőrzése és a természetes vízgazdálkodás elengedhetetlen a jövőnk érdekében.

Hazánk vizeinek tragédiája

Az Eltékozolt vizeink című film a WWF Magyarország szakmai vezetésével és a LIFE LOGOS 4 WATERS projekt partnereinek közreműködésével készült, rendezője pedig Szendőfi Balázs volt. Az alkotás rámutat, hogy Magyarország vizes élőhelyeinek több mint 90%-a eltűnt, a megmaradtak pedig jelentős része sérült állapotban van. A klímaváltozás hatásai egyre súlyosabbá teszik a helyzetet, különösen az Alföldön, ahol a vízhiány már most is érezhető.

A film konkrét példákon keresztül mutatja be, hogy a múltbeli és jelenlegi gyakorlatok – például a belvízelvezető csatornák és a folyók szabályozása – hogyan vezettek oda, hogy a víz gyorsan elfolyt, ahelyett, hogy a talajba szivárogva tárolódott volna. Ez a folyamat nemcsak a felszíni vizek eltűnéséhez, hanem a felszín alatti vízkészletek drasztikus csökkenéséhez is vezetett, különösen a Duna–Tisza közi Homokhátságon.

A fenntartható vízgazdálkodás kulcsa

A LIFE LOGOS 4 WATERS projekt keretében évek óta folyik munka annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a hazánkban fennálló vízgazdálkodási problémákra, miközben konkrét megoldásokat is kínálnak. A projekt célja, hogy a települési és vízgyűjtő szintű, természetközeli megoldásokon alapuló, fenntartható vízgazdálkodás fontosságát hangsúlyozza. Ennek keretében született meg a rövidfilm elkészítésének ötlete is.

A filmben látható, hogyan szövik át a tájat az 1970-es években kiépített – és néha még ma is bővített – csatornák és vízelvezető árkok. Ezek a rendszerek ahelyett, hogy a vizet a talajban tárolnák, gyorsan elvezetik, ami hozzájárul a területek kiszárításához. A klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá váló hőhullámok és aszályok pedig csak súlyosbítják a helyzetet.

Szemléletváltásra van szükség

A szakértők szerint a szárazodás okai közül csak néhányra lehetünk közvetlenül hatással, de ezek közül is kiemelkedően fontos a területi vízgazdálkodás módjának és a tájhasználatnak a megváltoztatása. A víz elvezetése helyett a természetes vízmegtartó megoldásokat kell előtérbe helyezni. Ehhez két kulcsfontosságú változásra van szükség:

1. A csatornarendszerek felülvizsgálata: Az évtizedekkel ezelőtt kiépített csatornák működését felül kell vizsgálni, és alkalmazkodni kell a klímaváltozás új kihívásaihoz. A csatornákon elhelyezett műtárgyak (például zsilipek) lezárásával lassítható és visszafordítható a víz gyors elvezetése.

2. A vizes élőhelyek helyreállítása: A korábban lecsapolt területeket vissza kell adni a víznek. Az új zöldmezős beruházások nem szabad, hogy a táj további lecsapolását eredményezzék, és az időszakosan megjelenő többletvizet meg kell őrizni a szárazabb időszakokra.

Remény a jövőre

Az Eltékozolt vizeink című film nemcsak a problémákat mutatja be, hanem megoldásokat is kínál. A helyreállított vizes élőhelyek példája azt bizonyítja, hogy a természet képes regenerálódni, ha megadjuk neki a lehetőséget. A film üzenete egyértelmű: a víz megőrzése és a fenntartható vízgazdálkodás nemcsak a természet, hanem az emberi társadalom számára is létfontosságú. A jövőnk érdekében elengedhetetlen a szemléletváltás és a gyakorlati lépések megtétele.

(Forrás: agrarszektor.hu)