Útmutató az állatjóléti címkézés harmonizálásához

Nem előnyös, ha az élelmiszertermékekre – például a húsra – vonatkozó állatjóléti címkézés az állatok tartási körülményein alapul – álítja az Anses, a francia Élelmiszer-, Környezet- és Munkahelyi Egészségügyi és Biztonsági Ügynökség. Az értékelésnek tudományos mutatókra kell épülnie, amelyeket közvetlenül az állatok szintjén mérnek. Egy ilyen rendszernek nemcsak az élelmiszert termelő állatok életkörülményeit kell figyelembe vennie, hanem azok szüleiét is.

Az Anses szerint a fogyasztók egyre inkább aggódnak az élelmiszer-termeléshez használt állatok életkörülményei miatt. Az Anses ezért útmutatásokat ad ki az állati eredetű termékek címkézéséhez, különös tekintettel a haszonállatok jólétére. Az ügynökség szerint ennek a javaslatnak a végrehajtása harmonizálná a jelenlegi és jövőbeli címkézési rendszereket.

Folyamatos növekedés

Az állatjóléti címkézés rendszerei, amelyek célja, hogy tájékoztassák a fogyasztókat az élelmiszer-termelő állatok jólétéről, egyre népszerűbbek Európában. Azonban a használt kritériumok széles skálán mozognak az egyes címkézési rendszerek között. Ez nagyfokú zavart teremt a fogyasztók körében. Az Európai Unió tervezi a címkézések harmonizálását. Az Anses azért végzett el egy szakértői értékelést, hogy tudományos alapot teremtsen az állatjóléti címkézéshez, amelyet előterjeszthet az állattenyésztési ágazat szereplőinek.

5 jóléti szint

Egy öt jóléti szint alkotta rendszert javasol az Anses, a legmagasabb (A) és a legalacsonyabb (E) szint között. Az E szint kizárólag az európai állatjóléti jogszabályok által előírt követelmények betartását jelenti, legyen szó akár tenyésztésről, szállításról vagy vágásról. Ez a besorolás, amelyet a fogyasztók könnyen megértenek, segíthet a termelőknek is fokozatosan jobban figyelembe venni az állatok jólétét.

Az állatok jóléti állapota

Az Anses szerint a jelenlegi állatjóléti címkék többsége csak a használt tenyésztési módszereket és az ezek javítására tett intézkedéseket veszi figyelembe. „Ez nem elég” – magyarázza Julie Chiron, az értékelés koordinátora: „Lehetnek például ülőrúdak egy tojótyúkfarmon, de ha a tyúkok nem használják, mert nehéz elérni őket, akkor ez a funkció nem járul hozzá a jólétükhöz.”

Ezért azt javasolják az Anses munkacsoportjának tudósai , hogy a mutatóknak elsősorban az állatok jóléti állapotára kellene összpontosítaniuk. Azaz az állatok szintjén végzett mérésekre kellene épülnie. Ez a rendszer az Anses által 2018-ban javasolt állatjóléti definíción alapul: „Az állat jóléte az állat pozitív mentális és fizikai állapota, amely összefügg fiziológiai és viselkedési szükségleteinek és elvárásainak kielégítésével. Ez az állapot az állat helyzetéről alkotott észleléstől függően változik.”

Szelektív tenyésztés és reprodukciós farmok

Továbbá, az állatjóléti értékelésnek magában kell foglalnia a szelektív tenyésztést és a reprodukciós farmokat is. Ezek célja a genetikai jellemzők javítása és az élelmiszer-termelő állatok ellátása. „Egyes ágazatokban a tenyészállatokat külföldön nevelik, és keveset tudunk az életkörülményeikről” – magyarázza Julie Chiron. „Ez a kritérium megköveteli az ágazatoktól, hogy biztosítsák az ilyen információk meglétét. Nem állíthatjuk, hogy egy termelési folyamat tiszteletben tartja az állatjólétet, ha semmit sem tudunk az előző generáció életkörülményeiről, amelyek különös korlátozásoknak, főként egészségügyi korlátozásoknak vannak kitéve.” Ha nincs információ a szülőkről, a szakértők suerint a termékek nem kaphatnak a C szintnél magasabb besorolást.

Keretrendszer

„Az elkészült munka elsősorban a francia és európai tudósoknak, valamint az érintetteknek szól. Olyanoknak, akik egy állatjóléti címkézési referencia-keretrendszer kidolgozását tervezik” – pontosítja Florence Étoré, aki az állategészségügyi és jóléti kockázatok értékeléséért felelős egységet vezeti. „Ezt a keretrendszert az érintett ágazatoknak vagy állatkategóriáknak megfelelően kell testre szabni, és közösen kell kidolgozni az ágazat különböző szereplőivel: az állattenyésztési szakemberekkel, az állatvédelmi egyesületekkel és a tudósokkal.”

A keretrendszernek hozzáférhetőnek és átláthatónak is kell lennie, hogy a fogyasztók tájékozódhassanak az állatjóléti mutatókról, és összesített pontszámot kaphassanak. Végül, a szakértők hangsúlyozzák, hogy az állatjólét javításának és értékelésének költségeit minden érintett félnek viselnie kell, tekintettel az etikai kérdésekre és a társadalom növekvő igényére.

(Forrás: pigprogress.net)