Új hazai felfedezést közöltek a magyar szakemberek a tüskés pikó dunai állományáról

A Duna folyó Paks és Baja közötti szakaszán 2024 október végén végzett hossz-szelvény felmérés során összesen öt mintahelyen is kimutatták a tüskés pikó kisebb méretű, feltehetően ivadékegyedeit. A megfogott egyedek jellemzően természetes aljzatú élőhelyekről, a vízben álló ripális, lágyszárú növényzet közül kerültek elő.

A felmérésről a Magyar Haltani Társaság honlapján számolt be Halasi-Kovács Béla és Sorosi Péter. A lokalitások a következők voltak: Duna, Ordas (X: 143401; Y: 638610), Duna, Paks (X:133700; Y: 638221), Duna, Őcsény (X: 105459; Y: 639828), Rezéti-Holt-Duna, Érsekcsanád (X: 99514; Y: 637551), Duna, Baja (X: 92223; Y: 639437). 

Új szakaszokon találtak tüskés pikókat

A korábbi publikációk a faj rendszeres dunai előfordulását még egészen Dunaújvárosig jelezték, a recens vizsgálatok azonban sem a Budapest alatti folyószakaszon, sem a Ráckevei-Soroksári Dunán (RSD) nem erősítik meg állandó állományait.

Jelenleg a faj stabil populációi a folyó szigetközi szakaszán és az ide torkolló kisvízfolyások alsó szakaszain élnek, de alkalmanként a magyar Duna alsóbb szakaszain is megjelenhetnek - írták.

A jelenlegi előfordulás azért érdekes, mert ilyen mennyiségben és több lokalitásban korábban az itt végzett rendszeres monitorozás ellenére sem lehetett kimutatni a tüskés pikót a Duna hazai alsó szakaszáról. 

„Úgy gondoljuk, hogy a mostani fogásokban szerepet játszhatott a 2024 szeptemberében bekövetkezett – minden idők második legnagyobb – dunai árvize, amely a faj egyedeit nagy mennyiségben sodorhatta le az alsóbb szakaszokra” – írták a halkutatók.

Arra a kérdésre azonban csak a következő évek vizsgálatai adhatnak választ, hogy a mostani előfordulás egyedi eset volt-e, vagy a környezeti tényezők hirtelen változása okán bekövetkezett véletlenszerű terjedés egy példáját sikerült elsőként rögzíteni.

A tüskés pikóról a Pecaverzum közölt további részleteket a témához kapcsolódva:

• Család: Pikófélék (Gasterosteidae)
• Angol név: Stickleback
• Német név: Dreistachliger Stichling

Ismertetőjegyek

Kissé zömök, oldalról lapított hal. Háta és hasa ívelt, farokrésze rövid és nagyon elvékonyodó. Feje és szeme nagy, orra közepesen hosszú. Előrenyúló fölső állású szája aránylag kicsi, benne apró és hegyes fogak találhatók. Hátán, a hátúszó előtt általában 3, hasúszói helyén 1-1 hegyes, felmereszthető csonttüske van.

A hátúszóban 10-14, az anális úszóban 7-11 úszósugár számlálható. Mindkét úszó a test hátsó részén foglal helyet, a szélük ferdén lemetszett, és körülbelül egy vonalban végződnek. A farokúszó viszonylag jól fejlett, háromszög alakú, a széle megközelítőleg egyenes.

Pikkelyei nincsenek, azok védő szerepét a bőrben található csontlemezek veszik át. Oldalszervének nyílásai a csontlapokat is átfúrják, így oldalvonala teljes. Színe zöldesbarna, sötét foltokkal mintázva, ívás idején a hímek torka és hasa vöröslő. Apró termetű hal, édesvizekben a hossza csupán 6-8 centiméter, de a tengerparti vizekben élőké sem sokkal haladja meg a 10 centimétert.

A pikóhoz hasonló fajok

A cikk szerint alapos szemrevételezés után semmi mással nem téveszthető össze, mert a magyar vizekben nem él olyan faj, amely igazán hasonlítana hozzá. A hátán és a hasúszói helyén található csonttüskék, valamint az oldalán lévő csontlemezek alapján minden más hazai fajtól biztosan elkülöníthető.

Környezet

A tüskés pikó nagyszerűen alkalmazkodik a különböző hőmérsékletű és sótartalmú vizekhez, ezért tengeri és édesvízi állományai egyaránt léteznek. A tengeriek vándorló életmódot folytatnak. Szaporodás idején felúsznak a folyókba, ahonnan az ívás befejeztével visszatérnek a sós vízbe. Az édesvízben élők jobban kötődnek élőhelyükhöz, csak kisebb utakat tesznek a megfelelő ívóhely fölkutatására. Az eddigi hazai tapasztalatok szerint mind a márna-, mind a dévérzóna megfelel igényeinek, de található népes állománya tiszta vizű csatornákban és nem túl iszapos medrű síkvidéki patakokban is.

A hal tápláléka

A fiatalok kezdetben planktonevők, később emellett algákat, vízre hulló apró magvakat, rovarokat és egyéb vízi gerinctelen állatokat fogyasztanak.

Szaporodás

Már egyévesen ivarérett, szaporodása áprilistól júliusig is elhúzódik. A hímek ragadós veseváladékukkal növényi szálakból barlangszerű fészket építenek, ez szolgál ívóhelyként. A nőstények 60-80 ikraszemet raknak le. A megtermékenyített ikrát – sőt, rövid ideig a kikelt ivadékot is – a hímek őrzik.