Új célt jelöl ki a rovaripar, mert az európaiak többsége nem akar rovarfehérjét enni

Az elmúlt években a rovarfehérje a fenntartható élelmiszer-termelés ígéretes alternatívájaként robbant be Európában, ám ma már kijelenthető: ezek a termékek nem hozták el a várt sikert a fogyasztók körében. A szektor szereplői éppen ezért kénytelenek más megoldások után nézni.

A rovarfehérje a hagyományos állati hússal szemben sokkal környezetkímélőbb, ráadásul tápanyagdús is – ennek ellenére az olyan élelmiszerek, mint a bogárburger vagy a rovarfehérje-szeletek az elmúlt években nem arattak sikert a fogyasztók körében - írta a Magyar Mezőgazdaság. 

A rovarfehérje hosszú évek óta a fenntartható élelmiszer-termelés egyik ígéretének számít: környezetkímélő, tápanyagban gazdag, és előállítása jelentősen kisebb ökológiai lábnyommal jár, mint a hagyományos húsipari termékeké. Az elmúlt évtizedben számos európai startup és nagyvállalat kezdett el rovarból készült élelmiszereket – például bogárburgert vagy rovaralapú szeleteket – fejleszteni és forgalmazni.

Azonban az Euractiv cikke szerint a fogyasztók többsége nem fogadta tárt karokkal az újdonságokat. Sokak számára a rovarok megevése továbbra is tabu, amit a hagyományok, a kulturális beidegződések és a bizonytalanság is táplál.

Fogyasztói ellenállás: íz, bizalom és hagyományok

Az európaiak többsége továbbra is idegenkedik attól, hogy rovarokat egyen. Bár az Európai Unió élelmiszerbiztonsági hatósága (EFSA) már engedélyezte bizonyos rovarfajok emberi fogyasztásra történő felhasználását, a piaci adatok szerint az eladások elmaradtak a várakozásoktól.

Ennek fő okai között szerepel a szokatlan íz, a textúra, a magas ár és nem utolsó sorban a „gusztustalanság” érzete, amelyet sok fogyasztó a rovarokhoz társít. Egyes országokban – köztük Magyarországon is – egyes médiahírek és internetes mémek inkább ellenérzést szültek, semmint kíváncsiságot - írta a lap.

A rovaripar új iránya: az állati takarmányozás

A kudarcot vallott emberi fogyasztás után a rovaripar az állattenyésztés felé fordult. A rovarliszt – különösen a fekete katonalégy lárvájából előállított fehérje – takarmányként kifejezetten értékes, hiszen kiváló aminosav-összetételű és jól emészthető.

Ez az irány az Európai Unióban is támogatásra talált: 2021-ben engedélyezték a rovarfehérjék használatát a baromfi- és sertéstakarmányokban. A halgazdaságok már korábban alkalmazhattak rovarfehérjét és az eredmények biztatóak, hiszen így csökkenthető az ökológiai lábnyom, illetve a szójaimport is visszaszorítható.

A magyarországi helyzet és a lehetőségek

Magyarországon is megjelentek az első rovaralapú takarmánnyal kísérletező vállalkozások és kutatási programok, például a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatói vizsgálják a rovarfehérje felhasználását a baromfi- és halgazdaságokban. Egyes hazai cégek már elkezdték a fekete katonalégy lárvájának tenyésztését, főként állateledel-ipari és mezőgazdasági célokra.

Bár a magyar fogyasztók körében a rovaralapú élelmiszerek egyelőre nem sikeresek, a mezőgazdaság számára ígéretes kitörési pont lehet a rovarfehérje, hiszen a hazai takarmánygyártás jelentős részben importra szorul, főként szójára.

A rovarfehérje helyi előállítása növelheti az önellátást, miközben csökkenti a környezeti terhelést. A rovaralapú takarmány előnyei között szerepel, hogy előállítása jóval kevesebb vizet és földet igényel, mint a hagyományos fehérjeforrásoké. A rovarok ráadásul szinte minden szerves hulladékot képesek hasznosítani, így a körforgásos gazdaság egyik kulcsszereplőivé válhatnak.

A fejlődés útját azonban továbbra is szabályozási, technológiai és piaci kihívások kísérik. Fontos, hogy a rovaralapú takarmányok előállítása valóban fenntartható és gazdaságos maradjon, valamint hogy a fogyasztók – akár közvetetten, az állati eredetű termékeken keresztül – bizalommal fogadják a rovarfehérje alapú takarmányt.

A rovaralapú élelmiszerek egyelőre nem váltak az európai táplálkozás meghatározó részévé, de a rovaripar előtt új távlatokat nyitott az állati takarmányozás. Magyarország számára ez a trend egyben lehetőséget is jelent a mezőgazdaság modernizációjára és a fenntarthatóság növelésére.

A következő években eldől, hogy a rovarok végül a magyarországi állatok vagy a magyar emberek asztalára kerülnek-e inkább – vagy épp mindkettőre - zárult a cikk.