Túl sok bajt okoz a törpeharcsa, tervezetten és aktívan kell tenni a tömegei ellen

Miért károsak az invazív halfajok vizeinkben? A törpeharcsa számos gondot és kihívást hozott Magyarországra, a halas szakma jelentős része szerint komoly hiba volt beengedni a fajt a folyókba, tavakba és holtágakba. Szendőfi Balázs halkutató és természetfilmes szakember írt részletesebben a témában.

A Halazin anyagát szemléztük, ebben írtak a törpeharcsa tevékenységéről és az ellene való védekezésről.

A cikk szerint talán nincs olyan horgász, akinek nem rontotta volna el az időtöltését a törpeharcsa. Ugyan a húsa ízletes, az itthoni egyedek méretei nem nagyok. Többnyire meg sem közelíti Észak-Amerikában őshonos fajtársainak nagyságát, és a megfogásának élménye sem sok. Ami viszont hatalmas, az a falánksága és a szemtelensége. Ahova egyszer beteszi az uszonyát, onnan szinte képtelenség eltüntetni - írták.

Mérhetetlen károkat tud okozni a vizek élővilágában is. Szendőfi Balázs írása több részletet mutatott be, ezekből megtudhatjuk, valójában miért nincs helye a hazai ökoszisztémában a törpeharcsáknak.

A törpeharcsafajok (Ameiurus sp.)

A törpeharcsa kiváló példája annak, amikor már a horgászok és horgászati hasznosítók is megértik, hogy hatalmas hiba volt behozni egy másik földrészről egy idegen fajt. Az általa okozott bosszúság miatt a horgásztársadalom egy emberként gyűlöli, hiszen nagy tömegben elszaporodva megkeseríti vagy lehetetlenné teszi a horgászatot, minden csalit felvesz, minden etetést ellep - fogalmazott a szerző.

Legendák keringenek ikra- és ivadékpusztításáról is, ezeknek legtöbbje túlzó. Ugyanakkor a törpeharcsa magas fehérjeigényű hal, és a fő gond, hogy a tömegessége révén jelentős mennyiségű ikrát fogyaszthat el. Bizonyos kisebb tavakban annyira nagy számban lehet jelen, hogy a milliónyi egyed oxigénfelvétele is hiányállapotokat idézhet elő.

Igazi természetes predátora itthon már ivadékkorban is kevés van, hiszen a törpeharcsa szúrós mell- és hátúszóit kevés hal vagy madár küzdi le. 

Korábban sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert bár eredetileg a ma barna törpeharcsának (Ameiurus nebulosus) nevezett halat hústermelési céllal hozták be Észak-Amerikából, Európában kisebbre nőtt meg, és ezért a kezdetektől nehéz volt a piaci hasznosítása. Ezért is érthetetlen a nála kisebb rokon, a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) Olaszországon keresztül történő behozása 1980-tól. Ma már leginkább ez a faj borítja el a vizeket, korábban bekerült nagyobb, de kevésbé szapora, barnább rokonát is kiszorítva.

A védekezés és a gyérítés

A törpeharcsa elleni védekezésről több hiedelem és valótlan legenda kering, s ezek mellett természetesen léteznek kisebb-nagyobb hatékonysággal valóban működő módszerek.

Az egyik leggyakoribb és legkárosabb ötlet, hogy hozzuk utána Amerikából a természetes ragadozóit is. Ráadásul a hazai horgász- és tógazdababona egy olyan halat tart hatékony törpeharcsafogyasztónak, amely még annál is károsabb az őshonos ökoszisztémára: a pisztrángsügért (Micropterus salmoides). Ez a (helytelenül) fekete sügérnek is nevezett hal kétéltű-specialista először is a békákat, ebihalakat és gőtéket irtja ki abból a vízből, ahová bekerült. Az USA-beli és hazai vizsgálatok eredményei szerint ezután is szívesebben táplálkozik pontyfélék ivadékaival, mint törpeharcsával. Magyarországon minden kétéltű védett, a kétéltűek populációi világszerte csökkenő vagy összeomló tendenciát mutatnak, ezért is rossz választás bármilyen hazai vízbe pisztrángsügért telepíteni.

Arról is írtak, hogy egy tógazda szintén észak-amerikai pettyes harcsát (Ictalurus punctatus) óhajt a tavába telepíteni a törpeharcsák visszaszorítására. Kérdés, hogy aki ilyen módszerekben gondolkodik, őszerinte hol a folyamat vége: amikor már a tengerentúli tápláléklánc minden halfaját meghonosítottuk itthon?

Aki ragadozó hal telepítésével szeretne védekezni a törpeharcsa ellen, annak a hazai szürkeharcsa javasolható. Ő fogyasztja el az őshonos ragadozóink közül a legtöbb törpeharcsát.

A törpeharcsa gyérítésének fontosságát (a faj ökológiai károkozása mellett a horgász-közhangulatot is megértve) egyre több horgászati kezelő ismeri fel. Több horgászszövetség indít szervezett törpeharcsa-gyérítő programot, tonnákban mérhető eredményekkel.

A Tisza-tavi Sporthorgász Kft. korábbi hivatásos halászokat szerződtet ebből a célból, akik varsás módszerrel egész szezonban fogják és hordják el a törpeharcsát. A Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség célzott törpeharcsázó horgászversenyeket hirdet, ahol sok-sok mázsa hal kerül ki a vízből. A Körös-vidéki Horgászegyesületek Szövetségénél a halőrök végeznek rendkívül magas szintű és hatékony gyérítést. Itt a varsás gyérítés mellett ivadékfelhők professzionális kiemelését is végzik.

Léteznek magánvállalkozók is, akiket horgásztó-üzemeltetők fogadnak fel, és hihetetlen mennyiségű törpeharcsától szabadítják meg ezeket a vizeket.

A szerző szerint itt érhető tetten, hogy ha egy inváziós faj ennyire zavaró, akkor bizony képesek a horgászvezetők rendszerszinten, hathatósan tenni a gyérítéséért. A következő lépés az államilag finanszírozott, szervezett gyérítés lenne, amire elég régóta várunk. További javaslat, hogy a többi idegenhonos-inváziós fajt is hasonló elánnal volna érdemes gyéríteni - fogalmazott Szendőfi Balázs.