Több szempont arról, miért lehet jó és rossz a rovarfogyasztás

A rovarfogyasztás témája megosztja az embereket. Magyarországon többnyire elutasítás, undor és tiltakozás a válasz a kérdésre, hogy enne-e rovarból készített ételeket? Azonban érdemes megnézni több szempontot is. A fenntartható állati fehérje előállítása egyre sürgetőbb, az éhezés problémája a fejlődő országokban komoly kihívás. Hogyan lehet megfelelni a környezetvédelmi irányelveknek és értékes tápanyagot olcsón, nagy mennyiségben és gyorsan előállítani? A pirított tücsök és a fűszeres szószba mártott lárva helyett ez rovarliszt formájában történhet meg.

A Hellovidék oldalon Tóth Viktória írt terjedelmes összefoglalót a témában, ezt az anyagot szemléztük.A cikkben körbejárták az entomofágia, azaz a rovarok táplálékként történő hasznosításának témakörét. 

Feltették a kérdéseket, hogy hol fogyasztják a legtöbb rovart a világon, milyen ehető fajták vannak? Milyen rovarokból, lárvákból készül a porított rovarfehérje, azaz a rovarliszt, mit érdemes tudni a mezőgazdasági és lakossági felhasználásáról? Mikor jelenhetnek meg a rovarlisztek és más rovarkészítmények a magyar boltokban, lesz-e külön szekciójuk? Miért egészséges a rovarevés, hogyan hasznosítja az élelmiszeripar a rovarokat? 

Újra népszerű lehet a rovarevés hagyománya?

A fenntartható élelmiszerelőállítás nagy kihívás, különösen az állati eredetű fehérje terén. A problémák megoldásának az egyik lehetősége az, hogy nagyobb mértékben támaszkodunk az ehető rovarfajok emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerként, illetve olcsó és egészséges állati takarmányként való hasznosítására - írta a cikk. A fejlett európai országokban az elmúlt időszakban, részben az élelmiszerkrízis és az ökológiai katasztrófa elkerülése miatt rohamosan megugrott a rovarfogyasztás iránt érdeklődők száma. Ugyan a magyar nagyáruházak polcain nincsenek még rovarélelmiszerek, a tücsöklisztet vagy a snack rovarokat az online kereskedésekben bárki beszerezheti hazánkban is.

Az ökológiai lábnyom csökkentése

A társadalom fejlődésével egyetemben, a népességnövekedéssel egyenesen arányosan nő az állati fehérjék iránti igény. A nagyüzemi hústermelésre a lakosságnak szüksége van, jelentős környezeti terheléssel jár együtt. Egy kevésbé környezetterhelő életmód kialakításában pedig kulcsfontosságú tényező a fenntartható fogyasztás.

Egy átlagos európai ember ökológiai lábnyomának nagyjából a felét teszi ki az élelmiszerfogyasztása, jelentős részben az állati eredetű fehérjefogyasztása. A hatás csökkentésére számos stratégia létezik. Ezek közé sorolható többek között a hulladéktermelés mérséklése (csomagolószerek, egyszer használatos nejlon, PET palack kerülése stb.), a szelektív hulladékgyűjtés, illetve a húsfogyasztás tekintetében az egzotikumok helyett a helyi termelők által előállított alapanyagok előnyben részesítése.

A rovarfogyasztás legnagyobb előnye, hogy a termék előállítása sokkal kisebb ökológiai lábnyommal jár más, jellemzően melegvérű állatfajokkal, például a baromfival vagy szarvasmarhával összehasonlítva. Utóbbi esetben kimondottan magas a globális felmelegedéshez is hozzájáruló üvegházgáz-kibocsátás, 1 kg hús előállítása során 24,1 kg szén-dioxid kerül a légkörbe - jegyezték meg. 

A világban ma is rengetegen fogyasztanak rovarokat

Az entomofágia, más néven rovarfogyasztás gyakorlata ma is él. A különféle ehető pókszabásúak, rovarok, lárvák vagy bábok felhasználása az étkezési kultúra szerves részét képezik Afrikában, Latin-Amerikában, illetve a Távol-Keleten. Az európai és amerikai országok lakosainak nagy része viszont viszolygással tekint erre a lehetőségre.

Pedig az őskori és ókori Európában igazi csemegének számítottak a rovarok és ízletes lárváik. Egyes különleges fajták az ókori görögök, római patríciusok kiváltságos csemegéi közé tartoztak, de az ókeresztény, iszlám és zsidó közösségekben is ettek rovarokat. Még a Biblia is említi a bogarak és a szöcskék fogyasztását. 

A rovarevés stigmatizálása Európában a 19. század elejére tehető: habár a középkorban még természetes volt a hat-nyolclábúak fogyasztása, egy idő utána a szokás illetlenné vált, mondhatni „kiment a divatból”, hiszen az ipari forradalom után elterjedtek és elérhetővé váltak a minőségi húsok.

Miért kellhet mégis Európának is a rovarevés?

Több kutatás szerint az emberiség fehérjeigényének fedezésére termelt húsok mennyisége elérte a fenntarthatatlan szintet. Ez azt jelenti, hogy itt az ideje a fejlett (jellemzően élelmiszerpazarló) és fejlődő (számos esetben víz- és élelmiszerhiánnyal küzdő) országokban is valamilyen elfogadható alternatív megoldást keresni. A lokális és szabadtartású állatok húsának előnyben részesítése mellett egyre népszerűbb a vegán életmód terjedése is. A cikk szerint azonban egy bolygó teljes lakosságát lehetetlen növényi életmódra téríteni. Habár nálunk a rovarevés egyelőre egyáltalán nem elterjedt, a világon nagyjából 2 milliárd ember életében teljesen mindennapinak számít.

A legnagyobb rovarfogyasztó országok közé sorolhatóak az afrikai országok, különösen a Szaharától délre eső vidékeket, de gyakran találkozni rovarételekkel Kínában, Japánban (a távol-keleti országokban általánosságban) és az Indonéz térségben, emellett Dél-Amerika bizonyos régióiban is fogyasztják őket. A cikk szerint említett felmérések szerint az európai lakosságnak legfeljebb a 10 százaléka lenne hajlandó egy szebb jövő reményében lemondani a klasszikus húsról és helyette rovart fogyasztani. Leginkább rejtett formában, pedálul az ételekbe beledolgozott porként tennék ezt, a bevállalósabbak azonban nyitottak a különféle ízesítésű snack rovarokra is.

Ehető rovarok az EU-ban

Az Európai Unióban jelenleg 4 rovar fogyasztása engedélyezett és kereskedelmi forgalomba hozható.

• a sárga lisztkukac, 
• a vándorsáska, 
• a házi tücsök, illetve 
• a lisztkukaclárva.

Ezek már értékesíthetőek szárítva, porítva, fagyasztva, illetve paszta formájában is. Mindenki fogyaszthatja, aki nem allergiás rájuk. A közeljövőben további 8 rovar kaphat a felsoroltakhoz hasonlóan engedélyt. Egyre nagyobb beruházásnak számítanak a katonalégyfarmok is, ugyanis a legyek lárváiból akár rovaralapú tejet is lehet készíteni.

A világon több, mint 2000 ehető rovarfajt tartanak számon, azonban ezek közül csak keveset vagyunk képesek nagyüzemi körülmények között tenyészteni. A legnépszerűbbek a különféle lisztkukacok, a sáskafélék (Mexikó és a thai térség), a selyemhernyó (Kínában street foodként fogyasztják, ahogy a méhek, darazsak lárváit is), a termeszek (Afrikában fontos tápanyagforrás). A nyársra húzott skorpiókkal (Délkelet-Ázsia), óriási sült tarantulákkal (Dél-Amerika), és méretes bogarakkal, vagy ujjnyi vastag, kövér lárvákkal is meg lehet tölteni a gyomrokat – ezek közül némelyik fajt a hagyományőrző közösségek élve is elfogyasztják.

A darazsak egy része is ehető, Japánban szívesen fogyasztják őket például ropogós kekszbe sütve. Szintén ehetőek bizonyos szitakötők, a kabócák, a hangyák és különféle férgek is. A Pénzcentrum 2022. ősz elején beszámolt arról, hogy itthon emberi fogyasztásra alkalmas tücsköket és sáskákat hozott forgalomba egy élelmiszerlánc. Csilis-lime-os, curry-s, paprikás, borsos és sós karamellás ízesítésben is vásárolni lehet a sült rovarokat – a szerkesztőség videóra vette, milyen volt őket megkóstolni.

A rovarfogyasztás élettani hatásai

A rovartenyésztés nem csak azért lehet a jövő egyik vezető élelmiszeripari ágazata, mert fenntartható módon állítható elő vele a fehérje, hanem azért is, mert egészséges konyhai (és mezőgazdasági) alapanyagok származnak belőlük. A rovarok nagy mennyiségben tartalmaznak értékes fehérjéket, különféle aminosavakat, ásványi anyagokat (vas, kalcium, réz, mangán), rostokat és egészséges zsírokat is. Egyébként ezek az értékek – ahogy az állatoknál is megvannak a sovány vagy a zsíros húsok – fajtánként, fejlődési ciklusonként eltérnek, a bogarak például jellemzően zsírosabbak, mint mondjuk a szöcskék.

A rovaralapú élelmiszerek engedélyeztetése

Az Európai Unió területén a különféle rovaralapú, rovart tartalmazó alapanyagok új élelmiszereknek minősülnek (258/97/EK rendelet), ami miatt a forgalmazásuk előzetes kockázatbecsléshez és külön engedélyeztetési folyamathoz kötött. Jelenleg a rovarok iránti kereslet a legnagyobb mértékben Angliában, Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban aktív. A cikk szerint ez részben a multikulturális lakosságnak köszönhetően, részben a haladó szellemű fiatalabb korosztály fenntarthatósági törekvései miatt van így.

Kockázatok és tájékoztatás

Várhatóan évről évre több rovaralapú termék jelenik majd meg a tagországokban, azonban a tagállamok többsége és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság is egyetért abban, hogy a rovatok pozitív élettani hatásai mellett a nem ellenőrzött forrásból származó alapanyagok nem biztonságosak, egészségügyi kockázatot jelenthetnek. További EU-s kikötés, hogy a rovart tartalmazó termékek csomagolásán a rovartartalmat mindenképpen fel kell tüntetni („Figyelem! Az élelmiszer rovarfehérjét tartalmaz!”), ráadásul a boltok polcain is elkülönítve kell majd őket árusítani.

Kik adják az európai rovarfarmok célközönségét?

Európában és Magyarországon egyelőre a rovarfehérje alapú állateledelek terjednek a legjobban (az állattenyésztéstől a haltenyésztésen át egészen házi kedvenceink tápjáig), hiszen ezek magas fehérjetartalmukkal, alacsony zsírtartalmukkal és a bennük található ásványi anyagokkal kimondottan egészséges és tápláló takarmányélelmiszerek.

Kutatások és becslések szerint 2030-ra juthat el az emberiség odáig, hogy a rovaralapú készítmények átlagos élelmiszereknek számítsanak a boltok polcain, de mindenképpen jó úton haladunk az ökológiai lábnyomunk csökkentése felé. Amennyiben az emberiség fele áttérne az üzemi húsról a rovarfehérje bevitelére, a világ mezőgazdasági területeinek akár a kétharmada is felszabadítható volna. Azonban e jövőkép megvalósulásának kicsi az esélye, mert a lakosság túlnyomó része a rovarokhoz fűződő undora miatt eleve elutasítja a velük való kísérletezést.

A magyarok is esznek rovarokat: kétféle tetű landol a gyomrokban

A témával kapcsolatban mindenképpen fontos, hogy sem most, sem a jövőben nem fognak senkit arra kényszeríteni, hogy rovarokat vagy rovarliszttel készített ételeket fogyasszon - írta a szerző. Egy alternatív, környezetkímélő fehérjeforrásról van szó, ami, habár az európai ízlés szerint igen bizarr lehet, valójában a világ számos országában fogyasztják hétköznapi ételként.

Európában belátható időn belül nem lesz olyan mértékű fehérjehiány, ami a lakosságot lisztkukacevésre kényszerítené, ellenben például a fejlődő afrikai országokban gazdaságos alternatívát kínálna a nélkülözőknek. A rovarliszttel készített élelmiszerek irányában egyébként már a finnek is nyitottak. A közelmúltban piacra dobták az első tücsökkenyeret. Félreértés ne essék, ezek az élelmiszerek nem 100 százalékban rovarból vannak. A megszárított, porrá őrölt ízeltlábúakat még hozzákeverik (gyakran gluténmentes) lisztekhez, végeredményükben körülbelül 3 százalék extra fehérjével dúsítják az élelmiszert.

Azzal is érdemes számolni továbbá, hogy jelenleg is fogyasztunk rovarokat, csak nem tudunk róla. Élelmiszereinkben az E-120 nevű piros színezőanyag a bíbortetű kivonatából, az E-904 pedig, mint bevonó anyag (csokoládék, snackek) egy pajzstetűfaj váladékából van. Továbbá szinte minden gyümölcs- vagy zöldségkészítmény és különféle fagyasztott termékeink, édességeink is tartalmaznak nyomokban rovarokat, amelyeket még a legválogatósabb emberek sem igazán tudnak elkerülni.