Több, mint 600 gazda hagyja a földjét elárasztani a vízmegtartó programban

A magyar vízgazdálkodás szemléletváltását jelenti a „Vizet a tájba!” program. Ennek célja a víz megtartása a tájban. A program az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) koordinálásával indult el 2025 elején, és már több mint 600 gazdálkodó csatlakozott hozzá, akik önkéntesen vállalták, hogy földterületeiken időszakosan vizet tartanak vissza.

Az Agrárágazat írta meg, hogy Magyarország vízháztartása jelenleg negatív: évente 112 köbkilométer víz érkezik az országba, míg 117 köbkilométer távozik. Ez a vízhiány különösen súlyosan érinti az Alföldet és a Homokhátságot, ahol a felszín alatti vízhiány eléri a 8 köbkilométert. A program célja, hogy a csapadékot és a belvizet ne vezessék el gyorsan, hanem tartsuk meg a tájban, ezzel javítva a talaj vízellátottságát és csökkentve az aszályok negatív hatásait.

A program keretében az OVF létrehozott egy online felületet, ahol a gazdák bejelenthetik, ha területükön vizet szeretnének visszatartani. A jelentkezések alapján a szakemberek megvizsgálják a vízvisszatartás lehetőségeit, és ha adottak a feltételek, megvalósítják azt. A program nem az öntözés biztosítására irányul, hanem a csapadék és a belvíz megtartására, hogy az ne folyjék el gyorsan, hanem a talajban maradjon – írta a cikk.

Az időszakos vízelárasztáshoz a jogszabályi feltételek is igazodnak. Az Agrár-környezetgazdálkodási (AKG) és egyéb támogatási rendszerek ma már nem zárják ki ezeket a területeket a támogatásból. A Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság feladata a jogi környezet felülvizsgálata és a vízvédelmi rendszerek újragondolása, hogy a program minél előbb megvalósulhasson.

A program révén javulhat a talaj nedvességtartalma, feltöltődhetnek a vízkészletek és kedvező feltételek teremthetők a növények fejlődéséhez. A száraz időszakokban is elérhetővé válik a nedvesség a növények gyökérzete számára, ami 20-30 százalékkal növelheti a terméshozamot.

Az Energiaügyi Minisztérium bejegyzésében azt írta, a lehetőség a programban résztvevő gazdáknak is előnyös, mivel az elárasztott területen lévő víz a szivárgással táplálja a talajvízkészleteket, párolgással pedig hozzájárul a helyi klíma javításához.

A vízmegtartás egyre inkább a közbeszéd részévé válik, amire jó példa volt, hogy a tavaly szeptemberi dunai árhullám után sokan – nem feltétlenül jogosan – támadták a vízügyet, hogy mennyi vizet engedett kifolyni az országból. Az aszályos évek óta amúgy is egyre többet lehetett hallani arról, hogy elhibázott a vizek gyors levezetésére összpontosító vízgazdálkodás, helyette inkább ki kéne vezetni a vizet a tájba, azokra a területekre, ahol nem okoznak nagy gondot, vagy amúgy is ott voltak a szabályozási munkák előtt, és a talajba beszivárogva így a száraz időszakra is maradna tartalék.