Tíz perc alatt alakították át zöldacéllá a mérgező vörösiszapot a kutatók

A Max Planck Társaság düsseldorfi kutatóintézetének kutatói egy gazdaságilag életképes módszert dolgoztak ki az acél- és alumíniumipar környezeti hatásainak csökkentésére az alumíniumgyártás során visszamaradt mérgező vörösiszap átalakítása által. A technológiával mintegy 10 perc alatt lehet zöldacélt előállítani. Mivel a hulladékanyag rendkívül lúgos és nyomokban nehézfémeket is tartalmaz, így jelentős környezeti és ártalmatlanítási kihívást jelent a kezelése. 

A Rakéta oldal cikke írta meg, hogy a Max-Planck-Institut für Eisenforschung kutatói egy új módszert fejlesztettek ki zöldacél előállítására vörösiszapból. Ez utóbbi - ahogy az Magyarországon különösen ismert - az alumíniumgyártás mellékterméke, amelyből évente mintegy 180 millió tonna gyűlik fel világszerte. Ez a hulladékanyag egyrészt rendkívül lúgos, másrészt nyomokban nehézfémeket is tartalmaz, így jelentős környezeti és ártalmatlanítási kihívást jelent. A vörösiszap eddigi hagyományos kezelése a költséges hulladéklerakás és tárolás, ami ráadásul kockázatos is, amint azt a kínai (2012) és a magyarországi (2010) üzemi és természeti katasztrófák szemléltették.

A szomorú Veszprém vármegyei példa miatt különösen fontos a téma Magyarországon

Ahogy arról a Katasztrófavédelem Központi Múzeuma beszámolt, 2010 október 4-én, Magyarország történetének legnagyobb ökológiai következményekkel járó ipari katasztrófája történt. A Magyar Alumínium Zrt. ajkai timföldgyárának vörösiszap-tározójának gátja átszakadt, és közel egymillió köbméter vörösiszap és lúgos víz elegye áradt szét Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településeken, Veszprém vármegyében. Az iszap további kisebb településekre is eljutott, és felbecsülhetetlen emberi, gazdasági és ökológiai károkat okozott.

A legsúlyosabb pusztítás a tározóhoz közeli Kolontár és Devecser településeken történt, ahol 390 embert azonnal evakuálni kellett, később pedig további 110 személy kitelepítése mellett döntöttek. A tragédiában 10 ember halt meg, és közel 300 fő - köztük a mentőalakulatok tagjai - szorultak egészségügyi ellátásra. Az ipari hulladék több mint 1000 hektárnyi területet érintett, és számos ember veszítette el otthonát és megélhetését. A mentési és kárelhárítási munkálatokban széleskörű összefogás mutatkozott – ebben többek között hivatásos tűzoltók, a katasztrófavédelem, a rendőrség, a honvédség és a mentőszolgálat munkatársai, valamint önkéntesek vettek részt.

A Max Planck Intézet kutatócsapata által bevezetett innovatív eljárás remélhetőleg segíthet abban, hogy ilyen katasztrófa soha többé ne történjen. 

Az eljárás az acélgyártáshoz hasonló elektromos ívkemencén alapul, amely a vörösiszapban találahtó vas-oxidot hidrogénplazma segítségével vassá alakítja. Ezzel a módszerrel potenciálisan akár 700 millió tonna CO2-mentes zöldacél állítható elő a világszerte jelenleg meglévő négymilliárd tonna vörösiszapból, ami a globális acélkereslet jelentős részét is fedezné. 

A sajtóközlemény szerint egy ilyen eljárás nem csak az alumíniumgyártásból származó hulladékproblémát oldja meg, hanem jelentősen csökkenti az acélipar szénlábnyomát is, amely a globális CO2-kibocsátás 8 százalékáért felelős.

A környezetszennyezés megelőzése

A zöld hidrogén redukálószerként történő felhasználásával a vas-oxidot 10 percen belül hatékonyan tiszta vassá alakítják, elkerülve a hagyományos kokszot használó módszerekhez kapcsolódó CO2-kibocsátást. A keletkező vas nagy tisztaságú, acélgyártásra kész, a maradék fém-oxidok pedig nem korrozív, üvegszerű anyagot alkotnak, amely alkalmas építőipari felhasználásra. Ez a módszer tehát semlegesíti a vörösiszap nehézfémeit is, megelőzve ezzel a környezetszennyezést.

Az eljárás ráadásul költséghatékony, ha a vörösiszap legalább 50 százalék, vagy afeletti arányú vas-oxidot tartalmaz, de még inkább az alacsonyabb vas-oxid-tartalom mellett, ha az ártalmatlanítási megtakarításokat mérlegelik. A zöld hidrogén és a részben megújuló villamosenergia használata tovább erősíti a módszer piaci versenyképességét. Ez nem csak a környezeti terhelés szempontjából fenntartható, hanem gazdaságilag is vonzó alternatívát kínál a jelenlegi gyakorlatokkal szemben.