Térkép készült Magyarország szentélyerdőiről, Vas vármegyében is van belőlük, az egyik nem is védett

A Vas vármegyében található Pornóapáti melletti öreg tölgyes megmutatja, hogyan ütköznek az érdekek és a perspektívák. A nyugati vármegyében öt szentélyerdő is van, egyik közülük a Pinka-síkon. Ez egyáltalán nem védett. Nem tartozik nemzeti parkhoz, nem része a Natura 2000-hálózatnak, és még a gazdálkodási módja is vágásos, azaz akár tarvágás is lehet a sorsa.

A Nyugat.hu számolt be róla, hogy a bevezetőben leírt információk alapján indult el 2025. januárjában egy több hónapos történet. Az információkat egy levél formájában írta Bozzay Balázs, a „10 millió fa Alapítvány” erdészeti szakértője, az Európai Klíma Paktum Vas megyei nagykövete, akinek azonnal sikerült felkeltenie a lap munkatársainak figyelmét.

Szentélyerdők Vas vármegyében

„Létezik-e Magyarországon őserdő, ahol egyetlen fára sem emeltek fejszét az elmúlt évszázadokban? Láthatunk-e még erdőben 150-200 éves fákat? Ha igen, hol lehetnek? Hogyan működnek és miért értékesek?” – teszi fel a kérdéseket a honlapján a WWF magyar szervezete, majd tisztázza a „szentélyerdő” kifejezést. Ezt a szót használják az
„idős fákból is álló, természetes működés elemeit mutató erdőmaradványokra”, amelyekkel egészen eltérő helyeken lehet találkozni. Vannak közöttük „városszéli parkerdők, másokra meredek hegyoldalakon, szurdokvölgyekben vagy az Alföld távoli tanyavilágában bukkanhatunk rá”.

A térkép szerint Vas vármegyében a további négy szentélyerdő: a Sárvár és Kám között található Farkas-erdő (ezt sokan ismerik), a Répcelak melletti Csáfordi-erdő, a Kőszeg melletti Szabó-hegy tölgyese és Mikosszéplak határában, a Mikosd-Zierer-kastélyt szegélyező erdő van. Ez utóbbi szintén nem védett, de örökerdőnek van nyilvánítva, ami azt jelenti, hogy ki lehet ugyan termelni a fát, de nem lehet letarolni.

Megkérdezték az illetékes erdészetet

Bár az összes helyszín érdekesnek tűnt, a Pornóapáti melletti Pinka-sík fái körül volt a legtöbb kérdőjel, így kérdéseket küldtek az erdőt fenntartó Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nek.

Azt kérdezték, hogy:

• A Szombathelyi Erdészeti Zrt. hasonlóan különlegesnek tartja-e ezt az erdőt?
• Tervezi-e a cég, hogy a vágásos üzemmódot módosítja örökerdő üzemmódra?
• Esetleg védelem alá helyezik, mint a síkvidéki valóban öreg erdők egyik utolsó példáját?
• Szakmailag mivel magyarázható, hogy egy intenzíven használt környezetben ez az erdőfolt fenn tudott maradni?

Meglehetősen sokat, több hetet kellett várniuk, mire megérkezett a válasz:

„A Szombathelyi Erdészeti Zrt. a Pornóapáti 6 A, 6 B és 6 D erdőrészleteket az erdészeti hatóság által a körzeti erdőtervezés során készített erdőterv szerint kezeli.”

Mit láttak és mit tanultak a helyszínen?

Ez a válasz a lap szerint egyrészt meglehetősen szűkszavúra sikeredett, másrészt nem is hangzott túlzottan megnyugtatóan. Ezért a Nyugat.hu munkatársai Bozzay Balázzsal elmentek megnézni a helyszínt, ahol alaposan meglepődtek, merthogy a mintegy 25 hektáros erdőben már javában zajlottak a munkálatok, amelyek láthatóan nem akkor kezdődtek.

Az erdei út mellett már számos farönk feküdt, az érintett terület is sok mindenre hasonlított, csak „szentélyerdőre” nem. Jöttek-mentek a munkagépek.

„Ezt úgy hívják, hogy fokozatos felújító vágás. Innentől kezdve megszűnik az erdő természetes jellege, mert fokozatosan egyidős, túlnyomórészt azonos fafajokból álló, homogén fiatalos alakul ki a vegyes korú és többszintű erdő helyett, de még mindig jobb, mint a tarvágás” – jegyezte meg Bozzay Balázs, aki egyrészt sajnálkozott, hogy így végezte az erdőnek ezen darabja, másrészt azt is felfedezte, hogy az út túlsó fele még „érintetlen”.

„Az ilyen öregerdők megmutatják, hogy hogyan működik valójában az erdő, hogyan halnak és születnek a fák, mi az, amit elveszítettünk az elmúlt évszázadok alatt. Nézzétek ezt a diverzitást, nézzétek az ökológiai szolgáltatásokat, az élőhelyét olyan állatoknak, amelyek az öreg fákat szeretik. Van itt szarvasbogár, nagy hőscincér, odúlakó denevér, több madár- és emlősfaj” – magyarázta a szakember abban a néhány hektáros erdőrészben, ami megmaradt, és ami valóban másként néz ki, mint egy átlagos erdő.

A szakember véleménye szerint az erdészetek számára nem igazán szempont az ilyen öregerdők fenntartása és életben tartása, hiszen gazdálkodó szervezetek, amelyek tevékenységét a kormányhivatalnak benyújtott és általa jóváhagyott erdőterv határozza meg. Ebben nagyon hangsúlyosak a gazdasági megfontolások, a kitermelt fa, holott már az sem biztos, hogy összességében gazdasági szempontból megéri a vágásos gazdálkodást, különösen a „tarvágást” alkalmazni. A klímaváltozás miatt ugyanis ma már nagyon bizonytalan a kivágott erdők újratelepítésének, a felújításának a sikere, emiatt magasak az újratelepítési költségek. Az olyan, évtizedekre elvesztett többlet ökológiai szolgáltatásokról, mint az erdők szerepe a helyi csapadékképződés fenntartásában, vagy a biodiverzitás megőrzése már nem is beszélve - fogalmazott a cikk szerint Bozzay Balázs.

„Az egészet alapjaiban kellene átgondolni, de a rendszer nagyon merev és ellenáll a változtatási kísérleteknek. A szentélyerdők megtartása valójában csak szándék kérdése, hiszen a helyi erdészeti társaságok erdőterületéhez képest elhanyagolható nagyságú erdészeti területeket tesznek ki Vas vármegyében és az egész országban, összesen akkorák, mint a győri Audi ipari parkja” – tette hozzá.

Nem kaptak hivatalos választ

Ezek után hazaindultak, és már az autóban arról beszélgettek, hogy új irányt vett a történet, és az elsődleges kérdés most, hogy mi is történik most Pornóapáti mellett. Így ismételten elküldték az ezzel kapcsolatos kérdéseinket a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nek, ahonnan azóta sem érkezett hivatalos válasz a laphoz. Az biztos, hogy a Pornóapáti melletti tölgyes körülbelül 200 éves, a híres Farkas-erdőnek a kistestvére, ugyanakkor és ugyanazzal a technológiával ültették, és ugyanúgy a bajor király tulajdonát képezte. Csak éppen kevésbé jól alakult a története.

“Ha szerencsénk van, talán ez az írás hozzájárul ahhoz, hogy a néhány hektáros rész egy darabig még érintetlen marad” - írták.

Csak egy kormányszíntű szabályozás segíthet

„Több hetes utánajárás és egyeztetés után nekem úgy tűnik, hogy az öregerdők vagy szentélyerdők ügyét csak valamiféle országos jogszabályváltozás rendezheti megnyugtatóan, mert ez az ügy jelenleg ki van téve az erdészetek és egyéb szereplők gazdasági érdekeinek, belátásának és egyéb emberi tényezőknek. Jó látom ezt?” – kérdezte a lap munkatársa telefonon Gálhidy Lászlót, a WWF Magyarország Erdő Programjának vezetőjét, amire az a válasz érkezett, hogy „ez így van”.

Gálhidy hozzátette: „Magyarországon nem minden természetvédelmi szempontból kiemelkedő értékű erdő védett, ráadásul amelyik védett vagy fokozottan védett, annak a kezelése sem feltétlen ennek megfelelően történik.”

A programvezető szerint a természetvédelmi törvény és az erdőtörvény módosítása most nem realitás, de a WWF igyekszik lobbitevékenységet folytatni az ügy érdekében, abban bízva, hogy alacsonyabb szintű jogszabályok révén talán sikerül ezeknek az erdőknek a jövőjét biztosítani. Most éppen az Agrárminisztériummal vannak tárgyalásban, de a téma még nagyon friss, hiszen ők is csak nemrég tették nyilvánossá az adatbázist - írta a cikk.