Társítás a gyakorlatban: jó szomszéd a kertben

A kertészet alapfeltételei a növények ellenálló képességének növelése, a betegségek megelőzése, a kártevők elriasztása, a hasznos élőlények védelme és a kémiai vegyszerek korlátozott használata. A tudatos és szakszerű növénytársítás hozzájárul ahhoz, hogy ezeket a célokat elérhessük a kertben. A növénytársítás lényege az olyan elrendezés, amelyikben valamennyi növény mind a tápanyagfelvétel, mind a tér- és tenyészidőigény, mind a kellő időpontban való betakaríthatóság szempontjából a neki megfelelő szomszédságba kerül, és hasznos társai lesznek a szomszédos növénykultúrának - írja a Családok jövőjéért oldal. A különböző növényfajok céltudatos társítása céljából a szokásos monokultúrás ágyások rendszeréről a soronkénti elrendezésre szükséges áttérni. Így a növényeket nem ágyásokba, hanem soronként rendezzük el, mégpedig pontosan megszabott sortávolságokba. Mindezt úgy, hogy a társított növények igényeinek megfelelően kerüljenek egymás mellé.

A fent említett szempontokat követve egyes növények lehetnek:

• kedvező hatású és védelmező társnövények;
• a szomszéd növények kártevőit riasztó vagy kórokozóit elhárító fajok;
• támasztékot biztosító növények.

A növények olyan sajátos anyagokat is tartalmaznak, amelyek jól meghatározott és látható hatást fejtenek ki a mellettük lévő szomszéd növényre. Különböző a tápanyagigényük, és az anyagcseréjük során eltérő anyagokat is juttatnak vissza a talajba. Ennek a folyamatnak köszönhetően bizonyos növények nehezebben viselik el egymás közelségét. Ugyanakkor mások kölcsönösen segítik egymást, dúsabban és egészségesebben fejlődnek, távol tartják egymás kártevőit és betegségeit, tápanyagot szolgáltatnak, akadályozzák a gyomok szaporodását, növekedését, árnyékolják a talajt, illetve támasztékot biztosítanak.

Kertészeti alapszabályok

1. a megfelelő növénytársítás, hogy a kedvező szomszédság elősegítse a növények egészséges növekedését, kivédje a kártevőket és a betegségeket;
2. a talajtakarás (mulcsozás), hogy élénkítsük a talajban lévő élőlények világát, és a talaj mindig nedves és laza maradjon;
3. a természetes növényvédelem, hogy a hasznos élőlényeket ne irtsuk ki a kertből;
4. a szerves hulladék komposztálása és a természetes trágya használata.

Szomszédi viszony

Az ültetés legcélszerűbb módja az, hogy 40-50 cm széles sorközöket alakítunk ki, amely elrendezés lehetővé teszi a folyamatos művelést is. Fontos, hogy ne hagyjunk növénymentes területeket, a kertet egész éven át műveljük, és a sorok közötti felületeket is takarjuk felületi komposztálással. Az egyes növények föld feletti részeinek a másik növényre gyakorolt hatásán kívül a gyökérzónában érvényesülő hatások is fontosak, mert különbözőképpen hasznosítják a talaj tápanyagkészletét, más-más talajbaktériummal működnek közre, tehát a fajok soronkénti váltakozása pedig elősegíti a talajélet egészséges egyensúlyát is. A növények után a talajban maradó gyökérrészek és a sajátos baktériumtársulások (pillangós virágúak, borsó, paszuly) hozzájárulnak a következő termesztett növénynek tápanyag-ellátásához.

A termesztett kerti növények tenyészidejük alapján két nagy csoportba osztható:

• rövid tenyészidejű előveteményekre,
• hosszú tenyészidejű főnövényekre.

A rövid tenyészidejű elővetemények – a korai saláta, a spenót, a zöldhagyma, hónapos retek – a legkorábban elvethető és bármikor felhasználható társítási partnerek. Ezek a növények gyorsan fejlődnek, hamar kitöltik a helyet, gyorsan beérnek, és korán leszüretelhetőek. A korai elővetemények után május vége felé lehet ültetni a hosszú tenyészidejű főnövényeket, amelyek a vegetációs idény végéig folyamatosan termést hoznak. Ilyen főnövény a paradicsom, az uborka, az összes káposztaféle (bimbós kel, a karfiol, a karalábé, téli tárolásra termesztett fejes káposzta), a hagyma, a zeller, a cékla, gyökérzöldségek, a zöldpaszuly, a magról vetett hagyma, a fokhagyma. A fűszernövények kiváló társak, a társkultúrában elősegítik egymás jó egészségi állapotát, termőképességét és erőteljes fejlődését. Ezeket a tulajdonságokat pedig a kertművelésben is hasznosítani lehet, ha a fűszernövényekkel megfelelő növényi szomszédságot alakítunk ki. A kapor elősegíti a murok kelését. A kelés nem lesz hiányos, ezért a kártevők elkerülik az állományt. A kapor bármilyen társításban beválik, mint megbízható, egészségvédő szomszédnövény. Általában ládában nevelik elő a bazsalikomot, mert a hidegre érzékeny, de a palántázott bazsalikom azonnal virágzásnak indul, emiatt pedig sok zamat- és hatóanyag kárba megy. Érdemesebb inkább később a sorok közé vetni. A bazsalikom, kömény és a koriander a káposztafélék, a cékla, a korai burgonya és az uborka kitűnő szomszédnövényei. Javítják a termés minőségét – a krumpli ízletességét is kedvezően befolyásolják. A levélzeller jó előveteménye a káposztának, védelmet nyújt a földibolhák, később pedig a hernyókártétel ellen is. A csombort legjobb társítani a paszullyal. Előveteményként vagy egy időben is vethető. A megfigyelések szerint távol tartja a levéltetveket.

A mustár és a repce kiváló zöldtrágyaként

A mustár bármilyen kultúrának jó előveteménye, választónövénye vagy felülvetése lehet. A mustárral elválasztott salátasorokat elkerülik a csigák, de ugyanígy védi a liliomot és a szarkalábat is. Más kártevőket is távol tart, továbbá korán árnyékot ad a társnövényeknek. Bizonyos esetekben – a magas tápanyagigényű növények, mint pl. a paradicsom mellé, a fák törzse körüli részbe stb. ajánlatos a többszöri mustárvetés, ugyanis ha a mustárt nem hagyjuk arasznyinál magasabbra nőni, a talajba dolgozva kitűnő zöldtrágya alapanyag válik belőle. Késő nyáron, ősz elején, amikor a letermett sorokba már nem akarunk új zöldségkultúrát telepíteni, jó, ha valamilyen zöldtrágyanövényt – mustárt vagy repcét – vetünk. Ezeknek könnyű a vetésük, egyszerű a gondozásuk, –7 °C alatti hőmérsékleten pedig biztosan elfagynak, így tavaszra nem maradnak durva szármaradványok a talajban, de értékes tápanyagokkal gazdagítják. A mustár rendkívül hatékony védelmet nyújt a fonálférgek ellen is. Az évelő fűszer- és gyógynövényeket általában az erre a célra kijelölt ágyásban szokták termeszteni. Ezek a növények is nagyszerűen társíthatóak más évelőkkel, amelyek között díszítő szerepet is betöltenek, ezenkívül ható- és illatanyagaik miatt más növények hasznos segítőtársai lehetnek. A levendulát oda érdemes telepíteni, ahol gyakori a hangyakártétel és a levéltetű-fertőzés (pl. rózsaágyásba), de ültethető a liliom-, a nősziromágyások szegélynövényeként is. A citromfű, a zsálya és a kakukkfű szintén hasznos, mert távol tartja a levéltetveket és a csigákat.