Talajtakarással a biológiai sokféleség érdekében

Minden élőlénynek megvan a helye az ökoszisztémában. A biológiai sokféleség életünk elengedhetetlen alapja. Tiszta levegőt és vizet, jó minőségű termőtalajt, a növények beporzását, élelmet és egyéb hasznos nyersanyagokat biztosít nekünk, egészségünk és élelmiszerbiztonságunk alapkövét jelenti. A biológiai sokféleség csökkenése óriási probléma, hiszen az élet, a túlélés biztosítéka sérül általa.

Az iparszerű mezőgazdaság nemcsak okozója, de elszenvedője is a pusztulás folyamatának. Jövőnk és teli éléskamránk záloga a természettel nagyobb összhangban működő agrárium, amely életteret biztosít számos fajnak, amellett, hogy élelmiszerellátásunkat is biztosítja. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) az őszi vetések közeledtével a változatosság megőrzésére és a megfelelő talajtakarásra biztat.

Mindössze kilenc növényfaj adja a globális növénytermesztés kétharmadát

Világviszonylatban négy fajt (búzát, kukoricát, rizst és szóját) termesztünk a megművelt területeink felén, ezt mutatják a nemzetközi adatok. A területek másik felén osztozik a „maradék” 152 élelmezési célból termesztett jelentősebb növényfaj. Ráadásul az iparszerű mezőgazdaság gyakran csak egyetlen faj egyetlen fajtáját vagy hibridjét termeszti, akár több ezer hektáron.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) beszámolója alapján az említett, kevesebb mint 200 élelmiszertermelésre használt jelentősebb növényfajból pusztán 9 adja a globális növénytermesztés több mint 66%-át. Ezek a kultúrnövények, a genetikai változatosságuk elvesztésével párhuzamosan sérülékennyé válnak az éghajlatváltozás egyre szélsőségesebb és kiszámíthatatlanabb hatásaival szemben.

Sérülékenyek az egysíkú mezőgazdasági rendszerek

A természetes növény- és állatvilághoz képest rendkívül szegényes „kultúrsivatagokkal” sajnos itthon is találkozhatunk. Az egyformasággal azonban csupán rövidtávú profitszempontok érvényesíthetőek. Ökológiai szempontból az ilyen egysíkú mezőgazdasági rendszerek rendkívül sérülékenyek. Pedig a diverzitás és a hatékonyság ma már nem ellensége egymásnak. 

Ha kicsivel hosszabb távon és a jövő generációt szem előtt tartva, fenntarthatóan gondolkodunk, akkor be kell látnunk, hogy a diverzitás az egyetlen biztosításunk arra az esetre, ha történik valami olyan, ami gyökeresen megváltoztatja termelési feltételeinket – mint például a hirtelen klímaváltozás. 

Ha van biológiai változatosság, akkor marad esély, hogy a környezeti anomáliák hatására kieső elemek helyére más kerüljön, és a termelési rendszer egészében véve jobban tud alkalmazkodni. Már csak ezért is érdemes megjegyezni, hogy a világon több mint 6000 élelmiszerként termesztett növényfajt ismerünk.

A sokszínűségben élen jár a talaj élővilága

A megfelelő talaj életünk egyik nélkülözhetetlen alapja, táplálékaink forrása. Egy maréknyi termőföldben több milliárdnyi mikroorganizmus lakik. Egy közelmúltban megjelent átfogó tanulmány szerint a talajban él a világ gombáinak 90%-a, a növények 85%-a és a baktériumok több mint 50%-a, ami a termőföldet a világ legfajgazdagabb élőhelyévé teszi.

Magyarországon a vízerózió mintegy 3 millió hektár, a szélerózió 1,8 millió hektár termőföldet érint és veszélyeztet. Miattuk évente körülbelül 50 millió m3 talajt veszítünk el. Nem csoda hát, hogy felértékelődnek azok a művelési módszerek, amelyek a talajt és annak védelmét, megújulásának természetes módjait állítják a középpontba.

Szemet gyönyörködtető virágos talajtakarók és tudományos kutatások

A biogazdálkodás, vagy más néven ökológiai gazdálkodás a sokszínűségre alapoz. Hazánkban is érezhető a fordulat, amely a kémiai növényvédő szerektől és műtrágyáktól függő mezőgazdaság irányából egyre inkább az agroökológiai módszereket alkalmazó, fenntartható művelés felé mutat. A biogazdálkodásba bevont területek mérete 2027-re várhatóan eléri a 10%-os területarányt, miközben egyre nagyobb figyelmet kapnak az ökológiai gazdálkodást segítő tudományos kutatások is. 

Az őszi vetések idején – nemcsak az ökológiai módszerekkel művelt területeken – egyre több helyen alkalmazzák a hazai termelők azokat a speciális magkeverékeket, amelyek nyárra virágzó rétként óvják és táplálják a talajt a szőlő sorközeiben, a gyümölcsösökben vagy akár a szántóterületek szegélyében.

Borvidékeink általában hegyvidéken találhatóak, ahol kiemelkedő jelentőségű a talajtakarás szerepe az erózió elleni védekezésben. A fajgazdag, honos fajokból álló növénytakaró azonban nemcsak az erózióvédelemben hasznos, hiszen kedvelt élőhelye azoknak a hasznos szervezeteknek, amelyek egyes kártevőktől óvják meg a szőlőt.

LIFE VineAdapt

Az ÖMKi a hazai szőlőültetvényekben alkalmazott sorköztakarás biodiverzitásra és ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatásait vizsgálja az úgynevezett LIFE VineAdapt projekt keretében. A klímaváltozás a szőlőművelést is érinti: egyre gyakrabban fordulnak elő és válnak hosszabbá az aszályos, fokozott hőstresszel járó időszakok, amelyeket hirtelen lehulló, nagy mennyiségű csapadék követ, súlyosbítva az eróziós károkat. A klímaváltozás hatásai egyes kártevők elszaporodását, újak elterjedését is magukkal hozzák. A LIFE VineAdapt program ezen is szeretne változtatni.

A négy országban (Ausztria, Franciaország, Németország, Magyarország), 46 szőlészetben, összesen 50 hektáron zajló kutatásban a szakemberek arra számítanak, hogy az agroökológiai megközelítéssel megnövelhetik a szőlőültetvények természeti szélsőségekkel szembeni ellenálló képességét. és ezáltal a klímaváltozás hatásaival szemben is ellenállóbbá tehetik e művelési rendszereket, növelve a biodiverzitást és a szőlőművelési folyamatok hatékonyságát.

Honos fajokkal gazdagítani az aljnövényzetet

A kutatók legfőbb célja, hogy honos fajokkal gazdagítsák az ültetvények aljnövényzetét, ezáltal pedig minél több úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatást hozzanak vissza a termesztésbe, mint például a természetközeli élőhelyek kialakulása, a kártevők természetes ellenségeinek megtelepedése, a talajélet fokozása, a megfelelő humuszképződés, az erózió elleni védelem, a vízvisszatartás vagy éppen az ültetvények légköri szénmegkötő képességének növekedésével az üvegház hatású gázok kibocsátásának csökkentése.

Új, szárazságtűrőbb sorköztakaró vetőmagkeverék

„Az élőhelyek sokszínűbbé tétele közismerten fokozza a természet hozzájárulását a sikeres mezőgazdasági termeléshez, de a hazai szőlőművelés gyakorlatában csak most számszerűsítjük és alakítjuk a termesztéstechnológia szerves részévé ezt a hozzájárulást.” – mondta el Dr. Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője.

 „A tavalyi rendkívül aszályos év rámutatott, hogy a rosszabb vízmegtartó képességű talajok termékenységének megóvása és javítása érdekében szükség van egy új, szárazságtűrőbb sorköztakaró vetőmagkeverék létrehozására. Nem is feltétlen az a fontos, hogy egy adott takarónövény-keverék a legnagyobb aszályban is zöld maradjon, hanem az, hogy a száraz időszakok után sikeresen meg tudjon újulni.” – tette hozzá Dr. Miglécz Tamás, a kutatás botanikai vizsgálatait végző projektvezető kutató.

 „Hasznos tapasztalat volt az is, hogy a korábbi kutatásaink alapján kifejlesztett, jelenleg is forgalomban levő, hat növényfajt tartalmazó Élő Sorköz keverékben található fajok közül a legszárazabb helyszíneken a szarvaskerep és a vadmurok teljesített legjobban 2022-ben. Ezt a két fajt mindenképp számításba kell venni egy új, kifejezetten aszálytűrő keverék megalkotásakor. A sokfajos kísérleti keverékünk korai eredményei alapján pedig úgy tűnik, hogy a terjőke kígyószisz, az évelő len, a réti nyúlszapuka és a mezei katángkóró is megfelelő megtelepedést mutat a szőlőültetvényekben, ígéretesek az új keverék összeállításához.”

Élő sorköz

Az ÖMKi kutatóinak tapasztalatai alapján az Élő Sorköz magkeverékkel bevetett sorközökben, a spontán gyomflórával összevetve, nagyobb számban vannak jelen ragadozó ízeltlábúak, mint például a pókok, és emellett jóval nagyobb arányban látogatják a sorközöket a vadméhek és más hasznos beporzók. Növényegészségügyi kockázatra utaló jelenséget, mint például növénykórokozók, kártevők okozta tünetek gyakoribbá vagy súlyosabbá válását, pedig nem észleltek a kutatók.

A szakemberek abban bíznak, hogy a vizsgálatok, kísérletek és fejlesztések által a bevont szőlőterületek az éghajlatváltozáshoz jobban adaptált ültetvényekké válnak. Az eredmények pedig széles körben beépülnek a hazai és nemzetközi gyakorlatba.

(Forrás: biokutatas.hu)