Súlyos felfedezés: lehet, hogy a méhek a természet új ellenségei?

Nehéz nem szeretni a mézelő méheket. Kiváló beporzók, mézet adnak nekünk, és még aranyosak is – legalábbis ahhoz képest, hogy rovarok. Egy ügyes kísérlet azonban, amelyet egy kis toszkánai szigeten végeztek, árnyékot vet a mézelő méhekre.

Amikor a kutatók ideiglenesen megakadályozták e rovarok repülését, a vadméhek sokkal hatékonyabban tudtak pollent és nektárt gyűjteni – számolnak be az eredményekről a kutatók a Current Biology folyóiratban. A munka arra utal, hogy a mézelő méhek jelenléte csökkentheti a vad beporzók számát az érzékeny ökoszisztémákban.

„Nagyon egyszerű és elegáns” kísérlet

Ez egy „nagyon egyszerű és elegáns” kísérlet – mondja Maureen Page, a Cornell Egyetem beporzási ökológusa, aki nem vett részt a kutatásban. Az eredmények szerinte arra utalnak, hogy a mézelő méhek eltávolítása segíthetne a vadméhek populációjának helyreállításában – nemcsak a szigeten, hanem máshol is –, bár egyéb környezeti tényezőket is figyelembe kell venni.

Más rovarokhoz hasonlóan a vadméhfajok sokfélesége és egyedszáma is csökkenő tendenciát mutat. A tudósok ezt több tényezőnek tulajdonítják, például a növényvédő szerek használatának, az élőhelyek elvesztésének és a háziasított nyugati mézelő méhekkel (Apis mellifera) való versengésnek. Az utóbbiak kaptárait a méhészek méztermelés céljából tartják fenn, és gyakran a mezőgazdasági növények beporzásának elősegítésére is használják. A mézelő méhek hatásait azonban nehéz volt eddig tudományosan tesztelni.

Különleges lehetőség a kutatásra

Az új tanulmány egy ritka lehetőségből született. Alessandro Cini, a Pisai Egyetem kutatója és Leonardo Dapporto, a Firenzei Egyetem állatviselkedés-kutatója a Toszkán-szigetvilág Nemzeti Parkjának biodiverzitását tanulmányozták, amikor a parkvezetés megkérte őket, hogy vizsgálják meg, vajon a mézelő méhek negatív hatással lehetnek-e a helyi beporzókra.

2018-ban a méhészek először kaptak engedélyt arra, hogy 18 kaptárt helyezzenek el Giannutrin, egy ritkán lakott szigeten, amely Olaszország nyugati partjainál fekszik. Bár a sziget magántulajdonban van, egyben védett terület is. A park hatóságai tudni akarták, hogy milyen hatással van a méhek betelepítése a vadméhekre.

2021-től kezdve a kutatók rendszeres megfigyelő sétákat tettek a szigeten február és április között, amikor a két leggyakoribb vadméhfaj – a poszméh (Bombus terrestris) és az egyedül élő Anthophora dispar – aktív volt. Számlálták a virágokon megjelenő vad- és mézelő méheket.

Mit mutattak az eredmények?

A versenyhatás felmérése érdekében a kutatók évente néhány napra lezárták a 18 méhkaptárt. Ezután újra végigsétáltak a kijelölt útvonalakon, megszámolták a méheket, valamint megmérték a virágokban található pollen és nektár mennyiségét.

Amikor a mézelő méhek nem voltak jelen, a virágokban a nektár mennyisége körülbelül 60%-kal nőtt, a vadméhek számára pedig 30%-kal több pollen állt rendelkezésre. „Nem számítottam ennyire egyértelmű eredményekre” – mondja Lorenzo Pasquali, a Firenzei Egyetem doktori hallgatója, aki a terepmunkát vezette.

Ezeken a napokon a vadméhek zavartalanul fogyaszthatták a nektárt, és gyűjthették a pollent, ahogy azt tették a mézelő méhek érkezése előtt. A kutatók sokkal gyakrabban látták a két vadméhfajt a virágokon, és hosszabb időt töltöttek táplálkozással, ami arra utal, hogy könnyebben jutottak nektárhoz.

Más napokon viszont a mézelő méhek mindig előbb értek a virágokhoz, ráadásul sokkal nagyobb számban. Ez logikus, hiszen a társas életmódot folytató mézelő méhek információt osztanak meg egymással a kaptárban arról, hogy hol találhatók a legjobb virágok, míg a magányosan élő vadméhek egyedül kell, hogy megtalálják a táplálékforrásaikat.

A vadméhek visszaszorulása

A négyéves kutatás során, miközben a mézelő méhek hatékonyan bejárták az egész szigetet, a poszméhek és az Anthophora méhek egyedszáma kb. 80%-kal csökkent. A kaptárak néhány napos lezárása feltárta a mézelő méhek dominanciájának mértékét, de ahhoz nem volt elegendő, hogy a vadméhek versenytől való szenvedését enyhítse.

Cini megjegyezte, hogy az Anthophora méhek magas hangú zümmögése, amely korábban a sziget ösvényein sétálva hallható volt, egyre halkabbá vált. „Évről évre úgy tűnt, mintha ez a hangkép eltűnőben lenne a szigetről.”

Nem lehet biztosan tudni, hogy a mézelő méhek okozták-e a vadméhek visszaszorulását, vagy hogy milyen mértékben járultak hozzá ehhez – mondják a kutatók.

„Ők az első számú gyanúsítottak – de nagyon erős gyanúsítottak” – mondja Dapporto.

Egy másik tényező, amely befolyásolhatta az eredményeket, az, hogy az évek során a szigeten csökkent a virágok száma is – jegyezte meg a kutatócsoport.

Mit jelent mindez a gyakorlatban?

A kutatók szerint a méhészkedés általános betiltása elhamarkodott lépés lenne. „Remélem, hogy a tanulmány új kutatásokat inspirál, de nem szolgál alapul a mézelő méhek mindenhol történő eltávolításához” – mondja Dapporto.

Giannutrin azonban a park hatóságai úgy döntöttek, hogy erre az évre betiltják a mézelő méhek tartását, és a kutatócsoport tovább vizsgálja, hogy ennek milyen hatása lesz a vadméhekre.

(Forrás: science.org)