Sivatagból az otthonainkba: 5 gyakorlati tipp a pozsgás növények beltéri gondozásához

Akinek volt valaha  jáde növénye, és nem tudott rájönni, miért hullanak le folyamatosan a levelei, vagy miért zsugorodott össze váratlanul egy rutin öntözés után, akkor értékelni fogja a pozsgások gondozására vonatkozó tanácsokat. Ezek a hasznos tippek mindent tartalmaznak, amit tudni kell a pozsgás növények beltéri életben tartásához, a megfelelő öntözéstől és fénytől a legjobb talajtípusig. 

A pozsgás növények tele vannak bájjal. Valószínűleg láthattuk már őket esküvőkön, irodai asztalokon és a közösségi média olyan oldalain, amelyeket követésre érdemesnek tartunk. De míg a pozsgás növények egyre népszerűbbek, egyesek figyelmen kívül hagyják, hogy a gondozásuk nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. Ne hagyjuk, hogy a méretük megtévesszen.Ezek a növények sivatagi gondolkodásmódot követelnek. Más szóval, a sivatagi környezetre jellemző teljes napsütés, zuhogó eső és drasztikus hőmérséklet-változások ideálisak bizonyos pozsgások számára.

1. Biztosítson elegendő napfényt!

Soha nem könnyű megpróbálni újrateremteni egy növény őshonos élőhelyét bent, különösen, ha napfényről van szó. Egyes fajták, például azok, amelyek trópusi környezetben honosak, még mindig virágozhatnak az árnyék és a napfény változásai ellenére az otthonokban. Ennek ellenére néhány növénynek 12 órán át teljes napfényre van szüksége, és ha keleti fekvésű ablakba helyezik őket, elszáradhatnak. A legjobb megoldás az, ha a pozsgás növényt egy világos, déli fekvésű ablak közelébe helyezzük. Ha ez az ablakok elhelyezkedése miatt ez nem lehetséges, fontolja meg egy másik pozsgás növény, például az aloe beszerzését .

2. Öntözze meg megfelelően!

A Chihuahuan-sivatagban valamivel több, mint 23 cm esik évente – ez egy csepp a vödörben ahhoz képest, amit a legtöbbünk otthonának zöldellő tájai kapnak. A sivatagban azonban, ha esik, ömlik  Annak érdekében, hogy a sivatagban őshonos vendégét boldoggá tegye, próbálja meg utánozni az otthoni élőhelyén megszokott csapadékmintákat. Ne bántsa a kaktuszokat csepegtetővel; nyissa meg a csapokat, és engedje el a vízözönt.

Minden pozsgás növény (és az összes növény) kedveli a teljes áztatás jelentette kényeztetést, amíg a víz ki nem jön az edény aljából. A pozsgás növények esetében várja meg, amíg a talaj csontszáraz lesz – és utána még egyszer öntözze meg jól. Csak ügyeljen arra, hogy a levelek szárazak maradjanak, így tartható távol a penész.

3. Használja a megfelelő virágföldet!

A legtöbb cserepes növény edényébe szabványos talajkeverék  kerül, amely szinte minden növényfajtához alkalmas, a páfrányoktól a hegedűlevelű fügékig. A probléma: a pozsgás növényeket úgy tervezték, hogy ellenálljanak a Föld bolygó egyik legszélsőségesebb környezetének, így a szokásos virágföld nem válik be.

Miután hazavitte zamatos növényét, cserélje ki a talaját sivatagi keverékre, és a fél virágföldet keverje össze valamivel, például szervetlen perlittel. Ez a szuper jó vízelvezetésű, alacsony tápanyagtartalmú talaj a legtöbb pozsgás növény számára használható, amelyek ellenállnak a szélsőséges hőmérsékleteknek, akár a magas és száraz Andokban, akár a Death Valley forrongó fenekén indulnak virágzásnak.

4. Ne rakjuk össze a pozsgás növényeket!

A pozsgás növények általában imádnivaló kis edényekben érkeznek,  egymás felé fordítva, összezsúfolva. Nem sok növény szereti ezt az elrendezést, beleértve a pozsgás növényeket is. A túlzsúfoltság az egyik legjobb módja a penész- és rovarfertőzések ösztönzésének.

A második probléma az, hogy bár a pozsgás növények igényteleneknek látszanak, de mindig szükségük van táplálékra és vízre. Ha túl nagy lesz a táplálékért folyó verseny, abból valószínűleg kimaradnak. Ha a pozsgás növények zsúfolt elrendezésben érkeznek, óvatosan szedjük ki őket, és adjunk nekik ajándékba egy tágas mini sivatagi dűnét.

5. Gyakorlati döntések meghozatala

Köztudott, hogy nagyon nehéz ellenállni a saguaro kaktusz beltéri termesztésének, de a szakértők óva intenek ettől. Egyes vadonhoz szokott élőlényeket egyszerűen nem szabad megszelídíteni, függetlenül attól, hogy milyen szépek a virágaik, vagy milyen varázslatos a formájuk. Ehelyett ragaszkodjunk a kemény kis gombócokhoz, amelyek boldogan elfogadják az ablakpárkányt otthonuknak.

A Crassula kiváló nemzetség, amelyet érdemes felfedezni, ha a beltéri körülményekhez kell igazodni, akárcsak a szanszeviéria (más néven kígyónövény). A Mammillaria (szemölcs) kaktuszok is jó választás, ha valaki tüskés növénytársat keres.

(Forrás: goodhousekeeping.com)