Romlik a helyzet: egyre több veszélyes növény van a magyar földeken

Az európai szántóföldek különösen érzékenyek az inváziós növényfajok megjelenésére. A tápanyagban gazdag környezet, a bőséges napfény és a talajok állapota biztosítja számukra a fejlődéshez szükséges feltételeket. Egy ehhez kapcsolódó kutatás több mint 22 ezer közép-európai parcella adatai alapján arra az eredményre jutott, hogy az inváziós gyomfajok egyre inkább dominálják a helyi növényközösségeket, a helyzet pedig a jövőben még tovább romolhat.

Az idegenhonos állat- és növényfajok terjedésének egyik legfőbb hajtóereje a közlekedés és a kereskedelem világszintű kiterjedése. Mindezek miatt 2023-ig világszerte több mint 37 000 idegenhonos fajt regisztráltak a kutatók, melyek az élőhelyek egyensúlyát megbolygatva káros hatást gyakorolhatnak a természetes ökoszisztémára - írta az Agro Napló.

Bár az elmúlt időszakban egyre gyorsuló ütemben, szinte évről évre jelentek meg új inváziós fajok Európában és hazánkban, fontos azt is tudni, hogy kis lépésekben közelebbről, azaz a szomszédos régiókból már a nagy földrajzi felfedezések előtt is kerültek be bizonyos gyomfajok a területre. Ezeket az Amerika felfedezése – az egyszerűség kedvéért 1500 – előtt behurcolt fajokat a szakemberek archeofiton gyomfajoknak nevezik, amelyekre az is jellemző, hogy ritkán okoznak természetvédelmi problémákat, sőt védett gyomfajok is tartoznak közéjük.

Az ezt követő időszakban azonban olyan mértékben felgyorsultak a gazdasági és tájhasználati változások, hogy egyes fajok már távolabbról, nagy ugrással is képesek voltak bekerülni Európába és Magyarországra is. Az Amerika felfedezését követően bekerült fajokat tehát a szakemberek neofiton gyomfajoknak nevezik, köztük pedig már lényegesen több olyan akad, aminek jelenléte súlyos természetvédelmi problémákkal jár.

A szántóföldek különösen sebezhető területeknek számítanak

Az európai szántóföldek különösen érzékenyek az inváziós növényfajok megjelenésére az erős emberi hatások, az intenzív művelés, a sűrűn alkalmazott agrotechnika, valamint a műtrágyák és növényvédő szerek gyakori alkalmazása miatt, amit egy több mint 50 ezer európai parcellán alapuló elemzés is igazolt. Ám azt, hogy egy adott területen pontosan mely fajok képesek megtelepedni, a talaj típusa és állapota, a növénykultúra, a csapadék és a hőmérséklet is jelentősen befolyásolja.

Ennek kapcsán Gilles Colling, a University of Vienna kutatója kollégáival annak járt utána, hogy az inváziós növényfajok jelenléte és eloszlása hogyan változott meg 1930 és 2019 között. A helyi növényközösségekre vonatkozó adatokat 10 közép-európai ország; Magyarország, Ausztria, Horvátország, Csehország, Németország, Liechtenstein, Észak-Olaszország, Szlovákia, Szlovénia és Svájc esetében, több mint 22 ezer parcellán vizsgálták meg részletesen a kutatók, ami összesen mintegy 900 ezer km2-nyi területet jelent.

A fő veszélyeztetők közt a perzsa veronika

Az Agriculture, Ecosystems & Environment szaklapban közölt eredmények szerint az 1500 előtt bekerült archeofiton és a későbbi évszázadokban behurcolt neofiton gyomfajok aránya jelentősen megváltozott az idők folyamán a vizsgált területeken. Míg a neofitonokat tartalmazó parcellák aránya 1930-ban még csak 34,2 százalék volt, addig ez az arány 2019-re 70,1 százalékra nőtt. 

További gondot jelent, hogy arányuk a parcellákon belül is majdnem megkétszereződött, ugyanis 5,5 százalékról 10,2 százalékra nőtt. Hasonlóan növekedett a neofitonok által alkotott biomassza relatív mennyisége is, a parcellában található összes faj teljes biomasszájához viszonyított arányuk ugyanis 4,1 százalékról 9,9 százalékra emelkedett a vizsgált 90 év alatt.

Az is kiderült, hogy a tapasztalt növekedést főként néhány gyakori faj, például a Kaukázustól Iránig őshonos perzsa veronika és az Észak-Amerikából behurcolt egynyári seprence elterjedése okozta, amelyekről sok feljegyzés született a vizsgált időszakban.

A tanulmány szerzői arra számítanak, hogy a folyamatok tovább folytatódhatnak: a neofiton gyomfajok vélhetően egyre meghatározóbbá válnak majd a helyi közösségekben, ami pedig hosszabb távon a regionális szántóföldi növényközösségek homogenizálódásához vezethet. Az eredmények ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy a regionális szintű inváziós folyamatokat elsősorban a legelterjedtebb fajok irányítják, így a helyzet kezeléséhez egy elsősorban ezeket célzó stratégiára van szükség - írta dr. Farkas Alexandra cikke.